• FORRÓDRÓT
    • telephone
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • munkajog
  • munkaügyi folyamatok
Ez a tartalom 30 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A határozott idejű munkaviszony megszüntetése

2019. 09. 19.

A munkaviszony alanyai ideális esetben azt feltételezve hoznak létre határozott idejű munkaviszonyt, hogy a munkaszerződésben foglaltak mindkét fél számára előnyösek és teljesíthetőek. Ennek ellenére utóbb mindkét oldalon előállhatnak olyan körülmények, melyek a munkaviszony fenntartását megnehezítik, annak megszüntetését kívánatossá teszik.

Tekintettel arra, hogy munkaviszony ezen atipikus formája azt hivatott biztosítani, hogy a meghatározott idő tartama alatt a munkaviszony bizonyosan fennmaradjon, és a felek ennek megfelelően tudjanak tervezni, a törvényi szabályozás a határozatlan időre szóló munkaviszony megszüntetéséhez képest szűkebbre szabja a határozott időre szóló munkaviszony megszüntetésének lehetőségeit. A szabályozás szigorúbb rendelkezései azonban nem teszik a határozott időre szóló munkaviszonyt börtönné, csupán biztosítják, hogy a határozott idejű munkaviszony idő előtti megszüntetésére csupán akkor kerüljön sor, ha az valóban indokolt, illetve, hogy fordított esetben a másik fél megfelelően kompenzálásra kerüljön.

Megszüntetés, illetve módosítás a felek egyetértésével

A határozott idejű munkaviszony alapesetben a munkaszerződésben meghatározott időpontban a törvény erejénél fogva szűnik meg. Ha a felek azt szeretnék, hogy munkaviszonyuk még az eleve meghatározott időpont előtt véget érjen, de annak mihamarabbi megszűnése nem érdekük, lehetőségük van munkaszerződésüket ennek megfelelően módosítani, és szerződésükben az egyébként irányadó szabályok betartásával új időpontot meghatározni.

Egy ilyen szerződésmódosítás a felek konszenzusát feltételezi, szükséges, hogy a felek az új időpont kérdésében, ugyanúgy mint a szerződés megkötésekor, a módosítás alkalmával is egyetértsenek. A szerződés módosítása során a feleknek a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat (lásd Mt. 42-44/A. §) kell megfelelően alkalmazniuk. (Mt. 58. §).

A szerződésmódosításhoz hasonlóan a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének is előfeltétele a felek megegyezése. Mint a munkaviszony megszüntetésének legbékésebb, mindkét fél megelégedését leginkább elősegítő módja, a közös megegyezés lehetővé teszi, hogy a munkaviszony megszüntetése a törvény rendelkezéseitől eltérő módon, a felek igényeinek megfelelően történjen.

Megegyezésükben a felek a munkaviszonyra vonatkozó szabályban foglaltaktól eltérően rendelkezhetnek a munkaviszony megszűnésének körülményeiről, a felmondási időről, a díjazásról, a munkakör átadásának feltételeiről stb.

Tekintettel arra, hogy a felek által kötött munkaszerződés írásos formában jött létre (Mt. 44. §), a felek munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezését is írásban kell rögzíteni [Mt. 22. § (3) bekezdés]. Amennyiben az írásba foglalás elmarad, a megállapodás érvénytelen, az érvénytelenség jogkövetkezményei azonban nem alkalmazandóak, ha az abban foglaltak a felek egyező akaratából teljesedésbe mentek [Mt. 22. § (4) bekezdés]. Ez a szabály érvényesül tehát, ha a felek a munkaviszonyt a valóságban felszámolják, a munkát beszüntetik és egymással elszámolnak. Habár ez a szabály a munkaviszony megszüntetésének továbbiakban megjelölt módjaira is vonatkozik, a felek közös akaratából történő beteljesedés leginkább a felek közös megegyezése esetén fordul elő.

Azonnali hatályú felmondás határozott idejű munkaviszony esetén

A munkaviszony általában akkor szüntethető meg jogszerűen azonnali hatályú felmondással, ha a másik fél munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony további fenntartását a fél számára lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bekezdés]. Tekintettel e megszüntetési mód szankciós jellegére, annak alkalmazhatóságát határozott idejű munkaviszony esetén sem zárta ki a törvényalkotó. Nem várható el, hogy csupán azért, mert a munkaviszony egyébként is csak belátható ideig áll már fenn, a felek minden körülmények között kötelesek legyenek azt fenntartani.

Az Mt. rendelkezései alapján a munkavállaló az általános, határozatlan idejű munkaviszony megszüntetése esetén irányadó szabályok szerint szüntetheti meg e módon a jogviszonyt, a munkáltató azonnali hatályú felmondása esetén néhány különös szabály is érvényesül. A felek ezen felül az általuk kikötött próbaidő alatt bármikor azonnali hatállyal megszüntethetik a létrehozott jogviszonyt, a felmondást határozott idejű munkaviszony esetén sem kell megindokolniuk [Mt. 79. § (1) bekezdés a) pont].

A munkavállaló tehát az általános szabályok szerint, indoklási kötelezettség terhe mellett jogosult azonnali hatállyal felmondani a munkaviszonyát. Az általa közölt indoklásban meg kell jelölni a másik fél felmondásra okot adó magatartását, a lényeges munkaviszonyból származó kötelezettséget, melyet a fél megszegett, valamint valószínűsíteni kell, hogy a kötelezettségszegés jelentős mértékű.

E három kritérium teljesülését a bírói gyakorlat több ízben vizsgálta. A teljesség igénye nélkül megalapozhatja az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, ha a munkáltató nem tartja be az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat (nem biztosít megfelelő védőfelszerelést, a munkaeszközök karbantartásáról nem gondoskodik stb.), nem fizet munkabért vagy a munkavállalót egyébként nem a jogszabályoknak megfelelően foglalkoztatja (pl. a napi munkaidő mértéke meghaladja a megengedett óraszámot).

Azonnali hatályú felmondás esetén a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkáltató rendes felmondással szüntette volna meg a munkaviszonyt, tehát a munkavállalót a törvény alapján neki egyébként járó végkielégítés és munkavégzés alóli felmentés is megilleti.

Ezzel szemben a munkáltató, ha vállalja az ezzel járó anyagi többletkötelezettségeket, azonnali hatályú felmondását csatolt indoklás nélkül is jogszerűen közölheti a munkavállalóval [Mt. 79. § (1) bekezdés], vagyis a munkaviszonyt elszámolási jogviszonnyá alakíthatja át. A munkáltató, amennyiben egy ilyen indoklás nélkül eszközölt, azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát, köteles a munkavállalónak 12 havi, ha a határozott idejű munkaviszonyból egyébként ennél kevesebb idő maradt hátra, akkor a fennmaradó időre járó távolléti díjat megfizetni [Mt. 79. § (2) bekezdés].

A munkáltató fizetési kötelezettségének teljesítésétől függetlenül a munkaviszony a felmondás közlésével megszűnik, az nem marad fenn a határozott idő lejártáig. Ez a viszonylag magas összeg hivatott a munkavállalót kompenzálni, amiért a munkaviszony idő előtt került megszüntetésre, és anyagi biztonságot nyújt az adott esetben hibát nem is vétő munkavállalónak a munkakeresés idejére, egyben biztosítja, hogy a munkáltató indoklási kötelezettség nélkül is csak a legszükségesebb esetben alkalmazza a megszüntetés e módját. Kiemelendő, hogy az elszámolási jogviszonnyá alakítás fenti szabályaitól a feleknek az általános szabályok szerint lehet eltérni, tehát munkaszerződésben csupán a munkavállaló javára, míg kollektív szerződésben vagy üzemi megállapodásban azonban akár a munkavállaló hátrányára is enged eltérést a törvény [Mt. 43. § (1) bekezdés, 268. § (4) bekezdés, 277. § (2) bekezdés].

Határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése

A munkavállalót, amennyiben határozatlan időre szóló munkaviszonyát szeretné felmondással megszüntetni, nem terheli indoklási kötelezettség [Mt. 67. § (1) bekezdés]. Ezzel szemben, határozott idejű munkaviszonyából semmiképp sem szabadulhat jogos indok nélkül [Mt. 67. § (2) bekezdés].

A jogalkotó, hogy biztosítsa az atipikus munkaviszony kiszámíthatóságát és stabilitását, hogy a határozott idő kötőerejét biztosítsa, szűkre szabta a munkavállaló felmondással kapcsolatos mozgásterét.

A munkavállalói felmondást határozott idejű jogviszony esetén olyan okra kell alapítani, mely számára a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi vagy számára körülményeit tekintve aránytalan sérelemmel járna [Mt. 67. § (2) bekezdés]. A megjelölt indoknak a munkavállaló személyes körülményeit és a munkakör sajátosságait figyelembe véve kell megfelelniük a törvényi követelményeknek. Míg egy építőipari munkás esetében ellehetetleníti a munkaviszony fenntartását a család külföldre költözése, addig egy távmunkát végző informatikus számára, a költözést követő változatlan feltételek melletti munkavégzés nem feltétlenül eredményez sérelmes helyzetet. A munkavállaló felmondásának jogszerű indokát a munkáltató személyében történt jogutódlás miatt körülményeiben bekövetkezett hátrányos változás is adhatja [Mt. 64. § (2) bekezdés].

Munkáltatói szempontból a felek által határozott időre létrehozott jogviszonyt lényegesen olcsóbb felmondással megszüntetni, mint azonnali hatályú felmondással. A felmondás közlésével ugyanis a munkáltató nem alakítja át elszámolási jogviszonnyá a felek közt fennálló munkaviszonyt, ahhoz kapcsolódóan törvény által meghatározott fizetési kötelezettsége nem keletkezik. A határozott idejű jogviszony kiszámíthatóságának megőrzését a törvényalkotó a felmondással történő megszüntetés esetében másképp biztosítja, a határozatlan idejű munkaviszony munkáltatói megszüntetéséhez hasonlóan, a határozott idejű munkaviszony felmondása esetén is előír számára indoklási kötelezettséget. A jogszerű felmondás alapjául szolgáló indokok köre azonban jóval szűkebb, mint a határozatlan időre szóló munkaviszony esetében, a munkáltatónak csupán felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt, a munkavállaló képességére alapított okból vagy akkor szüntetheti meg a határozott idejű munkaviszonyt, ha annak fenntartása lehetetlenné válik számára [Mt. 66. § (8) bekezdés].

A törvényalkotó tehát nem várja el a munkáltatótól, hogy olyan munkaviszonyt tartson fenn, amely funkcióját betölteni már képtelen, ha azonban erről még nem beszélhetünk, a munkáltató egyoldalúan csupán a költségesebbnek mondható azonnali hatályú felmondással léphet ki a munkaviszonyból.

A munkáltatónak határozott idejű munkaviszony megszüntetésekor sem kell indokolnia a felmondást, amennyiben a munkavállaló vezető állásúnak minősül [Mt. 210. § (1) bekezdés].