Szakterületek:

  • munkajog
  • munkaügyi folyamatok

Ez a tartalom 1792 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A rendkívüli munkaidő díjazása

2019. 05. 24.

Gyakorlatias cikkünkben a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat vesszük górcső alá.

A rendkívüli munkaidőre a dolgozónak az alapbért és a rendkívüli munkaidőre járó 50, illetve 100 százalékos pótlékot is ki kell fizetni. 50 százalékos bérpótlék megfizetésére a munkáltató akkor köteles, ha a rendkívüli munkaidő teljesítésére munkanapon került sor, míg a pótlék összege a munkavállaló egy órára járó alapbérének 100 százaléka, ha a túlórát a munkáltató heti pihenőnapra vagy munkaszüneti napra nézve rendelte el [Mt. 139. § (2) bekezdés, Mt. 143. § (4) és (5) bekezdés].

Beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munka, valamint munkaidőkereten, illetve elszámolási időszakon felül végzett munka esetén a munkáltatónak lehetősége van az egyébként érvényes 50 százalékos bérpótlék helyett a munkavállalónak munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján szabadidőt biztosítani [Mt. 143. § (2) bekezdés]. A felek megállapodása lehetővé teheti a pótlék kifizetésének szabadidő kiadásával történő visszatérő kiváltását, illetve vonatkozhat egyszeri alkalomra is. A munkavállalónak biztosított szabadidő nem lehet rövidebb a túlóra tartamánál, arra nézve a munkavállalónak az alapbér arányos része jár [Mt. 143. § (2) bekezdés]. E megoldás alkalmazása tulajdonképpen azt teszi lehetővé, hogy a munkáltató az általa elrendelt rendkívüli munkaidőt később szabadidő kiadásával, valamint állásidőre járó bér kifizetésével kompenzálja.

Önmagában a szabadidő kiadása még nem mentesíti a munkáltatót a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék megfizetésének kötelezettsége alól, szükséges az is, hogy a kiadott szabadidő idejére a munkáltató kvázi állásidőre járó alapbért fizessen a munkavállalónak. Látható, hogy a szabadidő kiadása így azzal jár, hogy a munkáltató a munkavállalónak alapbére és 50 százalékos bérpótlék, összesen 150 százalékos díjazás helyett kétszeri alapbért, cca. 200 százalékos díjazást köteles fizetni. Ez első látásra a munkáltató számára előnytelen megoldásnak tűnhet, azonban bizonyos esetekben, például amikor a munkáltató az elrendelt rendkívüli munkaidőt követően nem tudja a munkavállalót rendes munkaidejében is foglalkoztatni, előnyös lehet, ha a munkáltató nem fizeti ki rendkívüli munkaidőért járó munkabért (150 százalék), majd az állásidőre járó alapbért is (100 százalék).

A bérpótlék kifizetése helyett a szabadidő biztosítása különösen havibéres munkavállalók esetében népszerű megoldás, hiszen esetükben a munkáltató az alapbért mindenképpen köteles kifizetni. Szintén csökkenthető a kifizetendő pótlék összege, ha a munkáltató a munkavállaló heti pihenőnapjára rendel el rendkívüli munkaidőt. Az egyébként érvényes 100 százalékos pótlék helyett elegendő csupán 50 százalékos bérpótlékot fizetni, ha a munkáltató a munkavállalónak másik heti pihenőnapot biztosít [Mt. 143. § (4) bekezdés].

A törvény nem követeli meg, hogy a kompenzáló heti pihenőnapon a munkavállaló ne végezzen munkát, nem kizárt, hogy a munkavállaló az új heti pihenőnapon is túlórázzon. Ennek tükrében akkor éri meg a munkáltatónak másik pihenőnapot kiadnia, ha azt olyan napra (ún. nullás nap vagy szabadnap) tudja kiadni, amely ugyan munkanapnak minősül, azonban arra a munkavállalónak korábban nem osztott be munkaidőt, vagy a kompenzáló pihenőnapra beosztott munkaidő lényegesen kevesebb.

A rendkívüli munkáért járó bérpótlék a munkavállaló munkabérébe nem építhető be, ugyanakkor a felek a munkaszerződésben a rendkívüli munkáért járó bérpótlék helyett havi átalányt köthetnek ki [Mt. 145. § (1) és (2) bekezdés].

A díjazás ütemezése

Munkaidőkeretben a rendkívüli munkáért járó díjazást a munkáltatónak elég a munkaidőkeret végén kifizetnie. Ugyanakkor a hosszúra nyúló munkaidőkeret demoralizáló hatását a munkavállaló csillapíthatja azzal, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőre járó díjazást – mely a keret végén mindenképp rendkívüli munkaidőnek minősül – még tárgyhónapban kifizeti a munkavállalóknak. Így a keret végén a feleknek csupán a munkaidőkereten felüli órákkal kell elszámolniuk.

dr. Pintér Miriam munkajogász

 

 

Dr. Pintér Miriam (2019-05-24)

Adózási Módszertani Szemle + Adópraxis előfizetés megrendelése

Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunkat!