• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

A kata szerinti adózás aktuális kérdései

2019. 07. 04.

A kisadózó vállalkozások tételes adójával kapcsolatos rendelkezéseket a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kata tv.) tartalmazza. A 2013. január 1-től hatályos törvény egyre népszerűbb a vállalkozások körében, tekintettel arra, hogy a többi adónemhez képest viszonylag egyszerű adózással és jóval kevesebb adminisztrációval jár.

A tételes adó megfizetésével az adóalany ugyanis nemcsak az őt terhelő egyes közterhek alól mentesül, hanem a más, vele szoros kapcsolatban álló adózókat (a tevékenységében nem munkaviszony keretében közreműködő egyes természetes személyeket) terhelő közterheket is kiváltja.
Jelen cikkben a törvény néhány olyan rendelkezésének az értelmezésével foglalkozunk, amelyek gyakorlati alkalmazása nemcsak a kezdő, de a kezdőnek nem minősülő adóalanyok számára is nehézséget okozhat.

Külföldi pénznemben szerzett bevétel

Az életben gyakran előfordul az a helyzet, hogy egy kisadózó egyéni vállalkozó külföldi pénznemben kapja meg a bevételét. A törvény erre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy a külföldi pénznemben keletkezett bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a bevétel megszerzésének időpontjában irányadó hivatalos devizaárfolyamának, olyan külföldi pénznem esetén, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.

Számos alkalommal előfordul olyan eset, hogy a kisadózó üzleti partnere olyan külföldi illetőségű személy, aki külföldi pénznemben (például euróban) átutalással fizet a kisadózó részére, aki euróban állítja ki a számlát, mivel azonban – jellemzően a kisadózó egyéni vállalkozó – devizaszámlával nem rendelkezik, az átutalt összeget a bank az átváltást követően forintban írja jóvá a vállalkozó forintszámláján. Ebben az esetben kérdésként szokott felmerülni, hogy bevételi nyilvántartás vezetése esetén, a bevételi nyilvántartásba a forintszámlán jóváírt összeget vagy az euróban átutalt, a bevétel megszerzésének időpontjában irányadó hivatalos MNB devizaárfolyamon átszámolt összeget kell-e szerepeltetni.

Abban az esetben, ha a számlatulajdonos részére devizautalás érkezik, a pénzforgalmi szolgáltató a forintszámlára utalt devizát automatikusan átváltja forintra. A bank a devizában teljesített nemzetközi fizetést tehát a forintszámlával szemben külkereskedelmi vételi árfolyamon számolja el. Mindezek alapján, továbbá tekintettel arra, hogy a kisadózó vállalkozó a számlát euróban állítja ki, és azt a külföldi üzleti partnere euróban utalja át részére, az adózó a bevételt külföldi pénznemben, vagyis euróban szerzi meg.

A bevétel megszerzésének időpontja ennek alapján a számlán történő jóváírás napja. Az euróban keletkezett bevételt pedig a számlán történő jóváírás napján irányadó MNB hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani [Katv. 2. § 13. pont a) alpontja]. A kisadózó vállalkozónak a Katv. 12. §-a szerinti bevételi nyilvántartásban az említett módon forintra átszámított bevétel összegét kell feltüntetnie, vagy elegendő az is, ha az általa euróban kiállított számla megőrzésével tesz eleget a nyilvántartás-vezetési kötelezettségének.

Abban az esetben pedig, ha egy kisadózó a bevételét a PayPal rendszeren keresztül kapja meg, a bevétel megszerzése időpontjának az elektronikus számlán való jóváírás időpontja minősül. Vagyis a kisadózó vállalkozónak az ilyen módon keletkezett bevétele szerzési időpontjának meghatározása során szintén a Kata tv. 2. § 13. pont a) alpontjában foglalt rendelkezést kell alkalmaznia.

Támogatás, mint bevétel

A kisadózó bevételére vonatkozóan számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, hogy a katában hogyan kell megítélni az egyes támogatásokat. A Kata tv. alapján ugyanis nem minősül bevételnek a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás, különös tekintettel arra, hogy 2019. január 1-jétől bővül a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás fogalma is. Eszerint, a jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak az olyan támogatás minősül, amelyet az adózó kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett, vagy a tevékenység megvalósulásának ellenőrzését követően kap, továbbá idetartoznak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból társfinanszírozott, a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához, gazdaságalapításához nyújtandó támogatások is.

Az egyes támogatásokra vonatkozóan fontos hangsúlyozni, hogy annak eldöntéséhez, hogy egy támogatás a katában költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak minősül-e, a támogatási szerződés és a folyósítás feltételeinek, továbbá a folyósítóval történő elszámolás szabályainak a pontos ismerete szükséges. Vagyis a dokumentumok, azaz „az eset összes körülményeinek” az ismerete nélkül nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy az adott támogatás minek minősül a katában, tekintettel arra, hogy a különböző forrásokból származó különböző támogatások nagyon eltérőek lehetnek. A minősítést nehezíti továbbá az is, hogy nincs olyan „lista”, és nem létezik olyan jogszabály sem, amely pontosan meghatározná vagy felsorolná, hogy melyek azok a támogatások, amelyeket a kisadózónak katás bevételként kell figyelembe vennie.

Az egyes támogatásokra vonatkozóan tehát általánosan azt lehet – a dokumentumok pontos ismerete nélkül – kijelenteni, hogy ha egy magánszemély úgy kapja a támogatást, hogy a folyósítóval szemben valamilyen formában elszámolási kötelezettség terheli, akkor az a támogatás valószínűsíthetően költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak minősül, és ebben az esetben nem tekinthető a kisadózó bevételének. Abban az esetben viszont, ha a támogatásban részesülő adózót a támogatással összefüggésben nem terheli semmilyen elszámolási kötelezettség a folyósító felé, azaz annak felhasználását a támogatást nyújtó semmilyen formában nem ellenőrzi, akkor ez a támogatás nagy valószínűséggel nem tekinthető a Kata tv. 2. § 22. pontja szerinti költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak, és ezért katás bevételként kell figyelembe venni.

A munkaviszonytól való elhatárolás kérdése

A jogalkalmazás során szintén számos jogértelmezési kérdést vet fel a Kata tv-ben szabályozott, „munkaviszonytól való elhatárolás” kérdése, különösen abban az esetben, ha a kisadózónak csupán egyetlen üzleti partnere van. Ezzel kapcsolatban elsőként fontos kiemelni, hogy az ellenőrzési eljárások során az adóhatóságnak minden egyes alkalommal az eset összes körülményét mérlegelve kell meghatároznia azt, hogy a kisadózó és üzleti partnere között ténylegesen létrejött-e munkaviszony vagy sem. Az adóhatóság ugyanis az ellenőrzési eljárás keretében – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és üzleti partnere között munkaviszony áll fenn.

A Kata tv. a 14. § (3) bekezdésében rögzíti, hogy a munkaviszony vélelmét milyen körülmények fennállásakor kell megdőltnek tekinteni. Eszerint a kisadózó és üzleti partnere között fennálló munkaviszony vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha a törvényben felsorolt hét körülmény közül legalább kettő megvalósul. Ezek a körülmények a következők:
–    a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette (ez a pont megvalósulhat abban az esetben például, ha a kisadózó a tevékenység végzéséhez alkalmazottat is foglalkoztat);
–    a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az üzleti partnerétől szerezte;
–    a kisadózó üzleti partnere nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan (a kisadózó tehát maga határozza meg, hogy miként végzi el a munkát, az üzleti partnerének erre vonatkozóan nincs irányítási, utasítási joga);
–    a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll (például, ha a kisadózó a tevékenység végzését a saját székhelyén vagy telephelyén végzi);
–    a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az üzleti partnere bocsátotta a kisadózó rendelkezésére (például, ha a kisadózó a tevékenység végzésekor a saját munkaeszközeit, a saját maga által beszerzett tárgyi eszközöket, nyersanyagokat használja fel);
–    a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg (például, ha a munkaidejét a kisadózó maga határozza meg);
–    a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a Kata tv. 2. § 8. pont a) vagy g) alpontja szerint nem minősül főállású kisadózónak, feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

Fenti szempontok közül tehát kettő tényleges fennállása már megdönti a munkaviszony fennállásának a vélelmét. Így például a vélelmet megdőltnek kell tekinteni, – amennyiben ezen kívül még legalább egy feltétel megvalósul – ha a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében azért nem minősül főállású kisadózónak, mert heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem attól a személytől szerezte, akivel a heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll.

A kisadózó vállalkozásoknak a partnereikkel ezért a szerződéseket minden esetben körültekintően kell megkötni annak érdekében, hogy a felek közötti jogviszony elhatárolható legyen a munkaviszonytól. Érdemes a feleknek a szerződésben kitérni például az eszközök biztosításának a módjára, a tevékenység végzésének a rendjére, vagy arra, hogy a megbízónak van-e irányítási joga a kisadózó vonatkozásában, és fontos, hogy ezen elhatárolási szempontoknak a valódi gazdasági működés keretében is ténylegesen érvényre kell jutniuk, tekintettel arra, hogy az adóhatóság a szerződéseket, jogügyleteket a valódi tartalmuk szerint minősíti.

Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal is, hogy minden esetben az adózót terheli annak bizonyítása, hogy a Kata tv. 14. § (3) bekezdésében foglalt feltételek közül legalább kettő fennáll. Amennyiben ugyanis a kisadózó az ellenőrzés során ezt bizonyítja, úgy a munkaviszony vélelmét megdőltnek kell tekinteni, ami egyben azt is jelenti, hogy a kisadózó mentesül az esetleges hátrányos jogkövetkezmények alól.

A kisadózóként be nem jelentett tag munkaviszonya

További értelmezési problémát jelenthet a Kata tv. 7. § (2) bekezdése is, mely alapján a kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság vagy közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre. Mivel a Kata tv. nem határozza meg a munkaviszony fogalmát, ezzel kapcsolatban kérdésként szokott felmerülni, hogy a kata szerinti adózási módot választó betéti társaság kisadózóként be nem jelentett tagját – jellemzően a kültagot – lehet-e egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatni a társaságban. Az egyszerűsített foglalkoztatás ebben az esetben tekinthető-e a Kata tv. 7. § (2) bekezdése szerinti munkaviszonynak.

Mivel a Kata tv. valóban nem határozza meg a munkaviszony fogalmát, ezért annak meghatározásához leginkább az Art. munkaviszony fogalmából kell kiindulni. Az Art. 7. § 38. pontjának értelmében munkaviszonynak minősül – egyebek mellett – a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre törvény szerint az Mt. rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetve a munkavégzésre irányuló törvényben szabályozott egyéb jogviszonyok. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 4. § (1) bekezdése értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyra az Mt. rendelkezéseit az Efo tv-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

E rendelkezésekből levezethető, hogy az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony az Art. szerinti munkaviszonynak minősül, ezért nem kifogásolható az adózók azon eljárása, hogy a kisadózóként be nem jelentett tagot a betéti társaságban – a Kata tv. eltérő rendelkezésének a hiányában – egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazzák, feltéve, hogy a tag foglalkoztatására vonatkozóan az Efo tv-ben az adott foglalkoztatásra irányadó törvényi előírások is maradéktalanul megvalósulnak (például a bejelentésre, a foglalkoztatás időkorlátjára vagy a teljesítménybérre vonatkozóan). Továbbá figyelemmel kell lenni az Mt. 201. § (1) bekezdésének azon rendelkezésére is, miszerint érvénytelen az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontjában a felek között munkaviszony áll fenn.


dr. Kiss Mariann
tájékoztatási kiemelt főreferens
NAV Központi Irányítás
Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály