• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • személyi jövedelemadó
  • társasági adó
  • SZOCHO
Ez a tartalom 60 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A munkásszálláson történő adómentes elhelyezés

2017. 10. 18.

Sok cég számára jelent gondot a szükséges számú és megfelelő képzettségű munkavállaló toborzása. A munkaerő-piaci gondok enyhítését a hatályos adójogi szabályozás – más lehetőségek mellett – a munkásszálláson történő elhelyezés kedvező feltételeivel kívánja elősegíteni. Cikkünk a gyakorlati alkalmazás során felmerült egyes értelmezési kérdésekre vonatkozó – szakértői – véleményeket ismerteti.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 8.6. pontjának f) alpontja értelmében adómentes a munkásszálláson történő elhelyezés. A rendelkezés alkalmazásában munkásszállásnak a kifizető tulajdonában lévő vagy általa bérelt olyan szálláshely minősül, amely

- egy lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében a lakóhelyiségben egynél több,

- több lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében pedig lakóhelyiségenként legalább egy,

a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn (például a cégben többségi tulajdonnal rendelkezik). Tehát például az egyszemélyes kft. tulajdonosának a hozzátartozója esetében a lakhatás kft. által viselt költsége adó- és járulékköteles jövedelem.

Ennél több konkrét előírás közvetlenül nem kapcsolódik a rendelkezéshez, így a gyakorlati tapasztalatok szerint, az adómentes juttatással élni kívánó munkáltatók több ponton is bizonytalanok, hogy helyesen értelmezik-e ezt a szabályt.

A szálláshely fogalma

Számos esetben a munkáltatók már évek óta (akár saját tulajdonú/üzemeltetésű vagy bérelt) szállodában, panzióban, vagy más közösségi szálláshelyen oldják meg a távollakó munkavállalók elhelyezését úgy, hogy – az Szja tv-nek az elhelyezésre vonatkozó mindenkor hatályos létszám-követelményt és egyéb feltételeit betartva – adómentesnek tekintik ezt a juttatást. Ezen munkáltatók számára aggasztó hírként terjedt el, hogy a NAV álláspontja szerint a kereskedelmi szálláshelyek esetében az adómentesség nem alkalmazható. Ha ez így van, akár öt évre visszamenőleg súlyos szankciókkal jár a munkavállalóknak az említett nem albérlet-jellegű szálláshelyeken történő elhelyezése. Kérdés, hogy amennyiben munkaviszonyban lévő, a munkahelyi településen lakóhellyel nem rendelkező magánszemélyek elhelyezése történik bármely szálláshelyen, akkor az Szja tv. munkásszállás fogalmának megfelel-e, ha a szálláshelyet egyébként más személyeknek kereskedelmi szálláshelyként értékesítik.

Az Szja tv. a szálláshely alapfogalmát nem adja meg, csak arra ad eligazítást, hogy milyen szálláshely juttatása lehet adómentes (vagyis olyan, amely a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van), illetve nem adómentes (ha az elhelyezett magánszeméllyel a juttató a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolatban áll).

Az értelmező szótár szerint a szállás az a védett hely (rendszerint épület, vagy valamely része), ahol valaki átmenetileg, hosszabb-rövidebb időre megszáll, tartózkodik. A kereskedelmi szálláshely ehhez képest leszűkített – a szálláshely-szolgáltatási tevékenységre vonatkozó jogszabályok alkalmazásában értelmezett – fogalom, amely – hivatkozás, illetve kifejezett rendelkezés hiányában – az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6. pontjának f) alpontja rendelkezése alkalmazásában nem meghatározó. Vagyis, ha a munkáltató és a munkavállaló viszonylatában a körülmények alapján megállapítható, hogy – minden egyéb feltétel teljesülése mellett – a szálláshelyet annak tulajdonosa (üzemeltetője) időleges használatra a hivatkozott rendelkezés szerinti munkásszállás céljára hasznosítja (engedi át díj ellenében), az adómentességnek nem lehet akadálya, ha a munkáltató a munkavállaló elszállásolását üzletszerű tevékenységet folytató szolgáltató által üzemeltetett (kereskedelmi) szálláshelyen

biztosítja. Tehát az Szja tv. nem zárja ki, hogy például a panzióban, szállodában történő elhelyezés esetén is érvényesíthető legyen az adómentesség.

Az elszállásolt személyek száma

Az is kérdés, hogy fennáll-e az adómentesség olyan időszakban is, amikor az adott szálláshelyen a törvényben előírtnál kevesebb munkavállalót szállásol el a munkáltató, például azért, mert az egy-lakóhelyiséges ingatlan esetében az egyik munkavállaló kilépése miatt, egy új, második munkavállaló felvételéig ideiglenesen csak egy munkavállaló lakik a szálláshelyen, vagy azért, mert egy három lakrészes bérleményben az egyik munkavállaló felmondása miatt, egy új, harmadik munkavállaló elhelyezéséig egy lakrész ideiglenesen üres.

A törvényi definíció a munkásszállás fogalmát nem a ténylegesen elhelyezett lakók számához köti, hanem csak azt szabja feltételül, hogy a munkavállalók lakhatását biztosító ingatlanokban lévő lakóegységek rendeltetésüket tekintve legalább a törvényi definíciónak megfelelő létszámú magánszemély (munkavállaló) elhelyezésére szolgáljanak. Ezért az ilyen igazolhatóan átmeneti „létszámhiány” időszakában az elhelyezett munkavállalók tekintetében nem indokolt az adómentesség folytonosságának megszakítása.

Előfordulhat, hogy ugyanazon ingatlanban több munkáltató helyezi el a munkavállalóit. Erre nézve a munkásszállás Szja tv. szerinti fogalma nem ad eligazítást, ezért az adómentesség ilyen esetekben sem zárható ki, ha mindegyik munkáltatónál – naprakész nyilvántartással alátámasztva – teljesülnek annak feltételei.

Külön eset lehet például, amikor ugyanazon ingatlanban a saját munkavállalók mellett, kölcsönvett, a munkaerő-kölcsönző vállalkozás által alkalmazott munkavállalók is elhelyezésre kerülnek. Ilyenkor – mivel bevételnek nem számító (adómentes) juttatásról van szó – az Szja tv. 3. §-ának 14. pontja értelmében a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó által elhelyezett munkavállalók együttes létszámát kell irányadónak tekinteni.

Nincs akadálya annak sem, hogy a munkásszálláson – a megfelelő számú munkavállaló mellett – a munkavállalók családtagjai, vagy más személyek kerüljenek elhelyezésre. Ilyen esetben azonban nyilvánvalóan nem adómentes az a díj (költség), amelyet esetleg ezekre a személyekre tekintettel visel a kifizető.

Lakóhely hiánya

A munkásszállás többek között akkor nyújtható adómentesen, ha „olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van”. Nyitott kérdés, hogyan tud a munkáltató hitelt érdemlően megbizonyosodni erről.

Kézenfekvő igazolásul a lakcímkártyán feltüntetett lakóhely fogadható el. Ezzel összefüggő fontos tudnivaló, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 26. § (1) bekezdése előírása szerint a Magyarország területén élő, e törvény hatálya alá tartozó személyek (polgárok) kötelesek beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül a lakóhelyük, illetve a tartózkodási helyük címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.

A lakóhely (közismerten „állandó lakóhely”) annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá – a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével – az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy – amennyiben más lakása nincs – megszáll. A tartózkodási hely (közismerten „ideiglenes lakóhely”) annak a lakásnak a címe, ahol – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.

Mindebből következően kockázatos lehet például, ha a munkavállalónak a lakcímkártyája szerint nem a munkahelyi településen van a lakóhelye, miközben ezen a településen van a tulajdonában lakóingatlan. Ez önmagában a lakóhely hiányát nem zárja ki az itteni településen, hiszen, ha az ingatlan haszonélvezete más személyt illet, a haszonélvező dönti el, hogy a tulajdonos azt lakóhelyként használhatja-e. Az viszont kizáró ok lehet, ha a munkavállalónak a munkahelyi településen olyan lakóingatlan van a tulajdonában, amelyet bérbeadással hasznosít.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. § (1) bekezdése szerint: „Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.” Erre tekintettel a munkáltató az esetleges jogkövetkezményeket úgy tudja elhárítani, ha a lakóhely vonatkozásában írásos nyilatkozatot kér a munkavállalótól, valamint olyan megállapodást köt vele, amelynek értelmében a munkavállaló kötelezettséget vállal arra, hogy

- a „lakóhellyel rendelkezése” tekintetében bekövetkező esetleges változás esetén haladéktalanul módosítja a nyilatkozatát, és

- vállalja a nyilatkozat, illetve a tájékoztatás pontatlansága, késedelme miatt az esetlegesen megállapított jogkövetkezményeket.