• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

A nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatásának új szabályai

2019. 06. 04.

A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2018. évi CXV. törvény 27. §-a módosította a saját jogú nyugdíjas munkavállalók társadalombiztosítási jogállására vonatkozó szabályokat.

A módosítás a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) két rendelkezését érinti.


A Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjának módosuló rendelkezése szerint: e törvény alapján biztosított: „a munkaviszonyban (ide nem értve a saját jogú nyugdíjasnak minősülő személy által létesített Mt. szerinti munkaviszonyt), (…) álló személy (..), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik”.


A Tbj. 15. § (1) bekezdésének módosuló rendelkezése alapján:


„Baleseti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosult (…) az, aki egyéni, illetve társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy saját jogú nyugdíjasként az 5. § (1) bekezdés a), b), g) pontjában (ide nem értve az Mt. szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személyt), valamint a (2) bekezdésében meghatározott jogviszonyban áll”.

A Tbj. 4. §. f) pontja szerint saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki
- a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával [14. § (3) bekezdés a) és c) pont] öregségi nyugdíjban részesül (ilyen ellátásnak minősül az életkortól függetlenül legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező nő számára megállapított nyugdíj is);

- a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban);
- egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
Saját jogú nyugdíjasnak minősül az a személy is, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

Az Mt. szerint munkaviszonyban álló személyt, akkor is saját jogú nyugdíjasnak kell tekinteni, ha a nyugdíja folyósítása szünetel.
2019. január 1-jétől az Mt. szerinti munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas személyre nem terjed ki a biztosítási kötelezettség és mentesül a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék, valamint a 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Ezzel egyidejűleg a kifizető (munkáltató) is mentesül a saját jogú nyugdíjas személy részére kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem után a 19,5 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalékos mértékű szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól.
Egyidejűleg módosulnak a saját jogú nyugdíjasnak minősülő munkavállalóval létesítendő munkaviszonnyal kapcsolatos munkáltatói kötelezettségek is.

Az általános szabályok szerint [Mt. 42-44. §] a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, melyet írásba kell foglalni; az írásba foglalásról a munkáltató köteles gondoskodni. A munkáltatónak továbbá be kell jelentenie a munkavállalót az adóhatóság felé az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. számú melléklet 3. pont 3.1-3.2. alpontja szerint:
„3. A munkáltató és a kifizető (ideértve a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő, a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozót és a biztosított mezőgazdasági őstermelőt, és a Tbj. 56/A. §-a szerinti kötelezettet is), valamint a Tbj. 44/B. § (1a) és (1b) bekezdései alapján eljáró szerv - a munkáltató, kifizető adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének, telephelyének, lakóhelyének, továbbá jogelődje nevének és adószámának közlésével - az állami adó- és vámhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított családi és utónevét, adóazonosító jelét, születési idejét, biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR számát, a TAJ számát. Ha a biztosított nem rendelkezik adóazonosító jellel, a születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési családi és utónevét és a biztosított állampolgárságát is kötelező bejelenteni.

A bejelentést
3.1. a biztosítás kezdetére vonatkozóan legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, a foglalkoztatás megkezdése előtt, álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító határozat jogerőre emelkedését követő tíz napon belül, illetve ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon kell teljesíteni,
3.2. a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül kell teljesíteni.
A biztosítási jogviszony megszűnésére tekintettel a saját jogú nyugdíjassal a módosuló rendelkezések hatályba lépésekor fennálló munkaviszony nem szűnik meg, hacsak azt a felek joghatályosan nem szüntetik meg. Ennek következtében új munkaszerződés megkötésére a határozatlan, illetve a határozott időtartamú munkaviszony esetében sincs szükség.
A biztosítási jogviszony megszűnése következtében azonban a munkáltató az Art. 1. mellékletének 3.2. pontja alapján köteles bejelenteni a biztosítási viszony megszűnését – a megszűnéstől számított 8 napon belül.
2019. január 1-jén vagy azt követően saját jogú nyugdíjassal az Mt. szabályai szerint létesített munkaviszony esetében az Mt. 42-44. § rendelkezéseinek megfelelően írásbeli munkaszerződést kell kötni, e jogviszonyok tekintetében azonban az Art. 1. melléklet 3.1. pontja szerinti bejelentési kötelezettséget nem kell teljesíteni.

A saját jogú nyugdíjas munkavállalóval létesített munkaviszonyra egyebekben az Mt. általános szabályait maradéktalanul alkalmazni kell.

A munkáltatónak a munkavállaló béréből havonként le kell vonnia az adóelőleget és az adóigazgatási szabályoknak megfelelően teljesítenie kell a befizetési kötelezettségét.

A módosuló rendelkezések az Mt. szerint munkaviszonyban foglalkoztatott sajátjogú nyugdíjas munkavállalókat érintik, a nem saját jogú nyugdíjas által létesített, továbbá a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban [a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 3/B. § (2) bek. szerinti, pl. megbízási, vállalkozási szerződés alapján) foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas személy biztosítási kötelezettségét a Tbj. 5. § alapján a foglalkoztatónak a továbbiakban is meg kell állapítani, szükség szerint be kell jelenteni és a közteherfizetést az adott jogviszonyra irányadó szabályok szerint teljesíteni kell.


A módosuló rendelkezések nem érintik az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo. tv.) alapján egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára létesített munkaviszonyt, illetve az azzal kapcsolatos bejelentési kötelezettséget.