• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.
Ez a tartalom 121 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A reklámhordozók építményadó kötelezettségének gyakorlati kérdései

2018. 06. 19.

Bárhol – akár gyalogosan, akár járművel – közterületen közlekedve mindennap találkozunk reklámmal, reklámhordozóval. A helyi adókról szóló törvény 2018. január 1. napjától az építményadó tárgyaként határozza meg az önkormányzat illetékességi területén levő ingatlanon elhelyezett, a településkép védelméről szóló törvény szerinti reklámhordozót. Erre tekintettel a reklámhordozók után adókötelezettség keletkezik, melynek teljesítésével kapcsolatban számos kérdés merül fel a mindennapi gyakorlatban. Cikkünk igyekszik ezekre a kérdésekre is választ adni.

Jogszabályi háttér

A reklámhordozók adókötelezettségét a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) tartalmazza, mely szerint 2018. január 1. napjától adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő ingatlanon elhelyezett, a településkép védelméről szóló törvény szerinti reklámhordozó.

Az adó alanya az, aki az év első napján a reklámhordozó Polgári Törvénykönyv szerinti tulajdonosa.

Az adókötelezettség a reklámhordozó elhelyezésére vonatkozó hatósági engedély kiadását, engedély hiányában a reklámhordozó ingatlanon való elhelyezését követő év első napján keletkezik. Az adókötelezettség a reklámhordozó lebontása, eltávolítása vagy megsemmisülése, de legkorábban az adókötelezettség keletkezése évének utolsó napjával szűnik meg.

Az adó alapja a reklámhordozó reklámközzétételre használható, m2-ben – két tizedesjegy pontossággal – számított felülete.

Az adó évi mértékének felső határa 12.000 Ft/m2.

Lássuk, hogy mit is kell tudnunk ahhoz, hogy az adókötelezettség jogszerűen teljesíthető legyen.

Mi minősül reklámhordozónak?

A Htv. rendelkezése szerint az építményadó kötelezettség az önkormányzat illetékességi területén lévő ingatlanon elhelyezett, a településkép védelméről szóló törvény szerinti reklámhordozóra terjed ki.

A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény értelmező rendelkezése szerint reklámhordozónak minősül a funkcióját vagy létesítésének célját tekintve túlnyomórészt az „e törvény szerinti reklám” közzétételét, illetve elhelyezését biztosító, elősegítő vagy támogató eszköz, berendezés, létesítmény.

Az „e törvény szerinti reklám” a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontja szerinti gazdasági reklám, azzal, hogy nem minősül a törvény alkalmazásában reklámnak
a)    a cégtábla, az üzletfelirat, a vállalkozás használatában álló ingatlanon elhelyezett, a vállalkozást népszerűsítő egyéb felirat és más grafikai megjelenítés,
b)    az üzlethelyiség portáljában (kirakatában) elhelyezett gazdasági reklám,
c)    a járművön elhelyezett gazdasági reklám, továbbá
d)    a tulajdonos által az ingatlanán elhelyezett, annak elidegenítésére vonatkozó ajánlati felhívás (hirdetés), valamint a helyi önkormányzat által lakossági apróhirdetések közzétételének megkönnyítése céljából biztosított táblán vagy egyéb felületen elhelyezett, kisméretű hirdetések.

A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontja szerint gazdasági reklámnak minősül az olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog – ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket – (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul.

A gazdasági reklám fogalmát meghatározó értelmező rendelkezés alapján megállapítható, hogy nem minősül gazdasági reklámnak a közérdekű közlemény, a politikai reklám és a társadalmi célú hirdetés.

E fogalmakra vonatkozóan értelmező rendelkezést a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény értelmező rendelkezései között találunk. Ezek az értelmező rendelkezések a médiaszolgáltatás vonatkozásában határozzák meg a fogalmakat, melyek – egyéb értelmező rendelkezés hiányában – alkalmazhatónak tekinthetők. Eszerint

•    közérdekű közleménynek minősül az ellenszolgáltatás nélkül közzétételre kerülő, állami vagy önkormányzati feladatot ellátó szervezettől, illetve személytől, valamint állami fenntartású vagy az állam kezelésében lévő intézménytől származó tájékoztatás, amely valamely konkrét közérdekű információt közvetít a nézők vagy hallgatók figyelmének felkeltése céljából, és nem minősül politikai reklámnak;

•    politikai reklámnak minősül valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám;

•    társadalmi célú reklámnak minősül a politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára.

Tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben hiányzik valamely termék vagy szolgáltatás értékesítésének célja, illetve e cél érdekében a vállalkozás népszerűsítése, így ezek a reklámok nem minősülnek gazdasági reklámnak, tehát az a reklámhordozó eszköz, amely funkcióját vagy létesítésének célját tekintve túlnyomórészt közérdekű közlemény, politikai reklám, illetve társadalmi célú reklám közzétételét, illetve elhelyezését biztosítja, nem minősül adóköteles reklámhordozónak.

A jogszabályi rendelkezésekből kiindulva – az önkormányzatok tájékoztatása szerint – reklámhordozónak minősülő adótárgy lehet az óriásplakát, a hirdetőoszlop, az utcabútor, a CityLight vagy CityBoard formátumú eszköz, a hirdetőtábla, az információs vitrin, a molinó, a megállító tábla és minden olyan tárgy, eszköz, berendezés, ami gazdasági reklámot tartalmaz.

Az adótárgyak felsorolására vonatkozó önkormányzati tájékoztatás újabb értelmezési kérdéseket vet fel. A válaszokat a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet, valamint a reklámhordozók elhelyezéséről szóló önkormányzati rendeletek értelmező rendelkezései adják meg. Eszerint:

•    az óriásplakát: változó tartalmú, általában kereskedelmi célú hirdetések elhelyezésére alkalmas reklámhordozó;
•    a hirdetőoszlop: kör alaprajzú, vertikálisan tagolt, szélesség-magasság arányát tekintve közel 1:3 arányú, kombinált anyagú reklámhordozót tartó berendezés, melynek a reklámhordozó kihelyezésének módjától függően különböző típusai vannak;
•    az utcabútor: az utasváró, a kioszk, a közművelődési célú hirdetőoszlop és az információs vagy más célú berendezés;
•    az utasváró: a közforgalmú személyszállítási szolgáltatás igénybevétele érdekében az utasok várakozására szolgáló fülke, illetve legalább részben épületszerkezettel körülzárt épületrész, vagy egyéb építmény, létesítmény;
•    a kioszk: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § n) pontja szerinti sajtótermék kiskereskedelmi forgalmazására, vagy hideg, illetve meleg étel és ital árusítására, vagy virág, ajándék árusítására, illetve turisztikai funkciók biztosítására irányuló tevékenység folytatására szolgáló, nem mozgó, más üzletektől elkülönült, közterületen elhelyezett, önálló építmény, létesítmény;
•    a közművelődési célú hirdetőoszlop: olyan hirdetőoszlop, amely létesítésének célját tekintve kizárólag közművelődési intézmények által akár tartósan, akár adott időszakban vagy adott alkalom erejéig önállóan, vagy több közművelődési intézmény által együttesen folytatott közösségi közművelődési tevékenység, illetve e közösségi közművelődési tevékenység keretében szervezett egyes kulturális programok, rendezvények népszerűsítésére irányuló reklámok közzétételére szolgál és kizárólag e célra használják;
•    az információs vagy más célú berendezés: minden olyan, a településképi rendeletben meghatározott berendezés, amely részben reklámnak nem minősülő információs cél vagy egyéb cél megvalósításával közérdeket is szolgál;
•    a citylight formátumú eszköz: olyan függőleges elhelyezésű berendezés, amelynek mérete hozzávetőlegesen 118 cm x 175 cm és hozzávetőlegesen 2 négyzetméter látható, papíralapú reklámközzétételre alkalmas felülettel vagy 72”-90” képátlójú, 16:9 arányú, álló helyzetű digitális kijelzővel rendelkezik;
•    a cityboard formátumú eszköz: olyan 2,5 métertől 3,5 méter magasságú lábon álló berendezés, amelynek mérete 7-9 négyzetméter, látható, papír- (vagy fólia-) alapú, nem ragasztott, hátulról megvilágított reklámközzétételre alkalmas, hátsó fényforrás által megvilágított felülettel, vagy ilyen méretű digitális kijelzővel rendelkezik;
•    a molinó: olyan nem merev anyagból készült hordozófelületű hirdetmény, amely falra vagy más felületre, illetve két felület között van kifeszítve oly módon, hogy az nem képezi valamely építmény homlokzatának tervezett és engedélyezett részét;
•    a megállítótábla: valamely üzlet, vállalkozás tevékenységéhez kapcsolódó, közvetlenül az üzlet, vállalkozás előtt ideiglenes jelleggel elhelyezett, mobil hirdetőeszköz.

Érdemes megjegyezni, hogy a felsorolt reklámhordozó eszköz abban az esetben minősül adóköteles reklámhordozónak, ha funkcióját vagy létesítésének célját tekintve túlnyomórészt gazdasági reklám közzétételét, elhelyezését biztosítja, és a reklámhordozó eszköz nem minősül
a)    cégtáblának, üzletfeliratnak, a vállalkozás használatában álló ingatlanon elhelyezett, a vállalkozást népszerűsítő egyéb feliratnak és más grafikai megjelenítésnek,
b)    az üzlethelyiség portáljában (kirakatában) elhelyezett gazdasági reklámnak,
c)    járművön elhelyezett gazdasági reklámnak, továbbá
d)    a tulajdonos által az ingatlanán elhelyezett, annak elidegenítésére vonatkozó ajánlati felhívásnak (hirdetésnek), valamint a helyi önkormányzat által lakossági apróhirdetések közzétételének megkönnyítése céljából biztosított táblán vagy egyéb felületen elhelyezett, kisméretű hirdetésnek.

Így például egy áru eladását ösztönző megállító tábla vagy egy áru népszerűsítését szolgáló napernyő, zászló attól függően minősül adóköteles reklámhordozónak, hogy hol kerül elhelyezésre. Amennyiben a megállító tábla vagy a napernyő, a zászló az árut értékesítő vállalkozás használatában álló ingatlanon kerül elhelyezésre (ideértve a területhasználati joggal érintett közterület is), akkor a megállító tábla, illetve a napernyő, a zászló nem lesz adóköteles reklámhordozó. Ha a megállító tábla, illetve a napernyő, a zászló nem az árut értékesítő vállalkozás használatában álló ingatlanon kerül elhelyezésre, akkor a megállító tábla, illetve a napernyő, a zászló adóköteles reklámhordozónak minősül. Ilyen esetben az adó alanya az a személy vagy szervezet, aki a megállító táblának, illetve napernyőnek, a zászlónak a tulajdonosa.

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a Htv. rendelkezése szerint az építményadó kötelezettség az önkormányzat illetékességi területén lévő ingatlanon elhelyezett reklámhordozóra terjed ki. Ennek megfelelően – figyelembe véve a településkép védelméről szóló törvény rendelkezéseit – azok a reklámhordozó eszközök adókötelesek egyéb feltételek fennállása esetén, amelyek az önkormányzat közigazgatási területén lévő közterületen kerülnek elhelyezésre, vagy közterületnek nem minősülő ingatlanon (lényegében magánterületen) kerülnek elhelyezésre és közterületről láthatóak. Vagyis nem adókötelesek azok a reklámhordozó eszközök, amelyek például épületek belső terében kerülnek elhelyezésre.

Szerzői megjegyzés:
Az önkormányzati adóhatóságok tájékoztatása szerint a reklámhordozó, mint adótárgy kizárólag abban az esetben lesz adóköteles, ha gazdasági reklám közzétételét, elhelyezését biztosítja. Viszont gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen időpontra vagy milyen időszakra vonatkozóan kell vizsgálni az adókötelezettséget. Sajnos egyelőre a kérdés megválaszolása nem egységes az önkormányzatok részéről.
A Szerző megítélése szerint a kérdés megválaszolásakor a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény értelmező rendelkezéséből kell kiindulni, mely szerint reklámhordozónak minősül a funkcióját vagy létesítésének célját tekintve túlnyomórészt az „e törvény szerinti reklám”, vagyis gazdasági reklám közzétételét, illetve elhelyezését biztosító, elősegítő vagy támogató eszköz, berendezés, létesítmény.
Vagyis amennyiben a reklámhordozó létesítésekor megállapítható, hogy a létesítés célja túlnyomórészt gazdasági reklám közzététele, illetve elhelyezése, akkor a reklámhordozó adóköteles lesz, és az adókötelezettség a létesítést követő év első napján keletkezik.
Amennyiben azonban egy meglevő reklámhordozóról megállapítható, hogy funkcióját tekintve túlnyomórészt gazdasági reklám közzétételét, illetve elhelyezését biztosítja, akkor a reklámhordozó szintén adóköteles lesz.
A kérdés megválaszolása akkor válik érdekessé, ha olyan reklámhordozóról van szó, amelyen – akár időben egymást követően, akár egyidejűleg – megjelenik adókötelezettséget eredményező gazdasági reklám és adókötelezettséget nem eredményező nem gazdasági reklám. Ilyen esetekben a körülményektől függő egyedi vizsgálat szükséges annak érdekében, hogy a reklámhordozó adókötelezettsége megállapítható legyen.

Megjegyzem, hogy van olyan álláspont, mely szerint a reklámhordozó eszköz felületének reklámcélú használatának időintervalluma – vonatkozó jogszabályi utalás hiányában – irreleváns. Az álláspont szerint ez „azt jelenti, hogy ha valamely adóköteles reklámhordozó akár csak az év egy napján (vagy ad absurdum egy óra hosszat) alkalmas reklám-közzétételre, akkor – az építményadó éves adó jellegéből következően – egész évben adóköteles.” Ezen álláspont az adókötelezettség megállapításakor a „túlnyomórész” kitételt a reklámhordozó eszköz reklámcélú felületének nagysága vonatkozásában veszi figyelembe, és megítélése szerint „először azt kell vizsgálni, hogy a reklám elhelyezését szolgáló létesítmény felülete mekkora, másodjára pedig azt, hogy ezen létesítmény vagy berendezés felületének több mint 50 százalékát használják-e ténylegesen vagy potenciálisan reklám kihelyezésre”.

Ki az adó alanya? Ki fizeti az adót?

Az adó alanya az, aki az év első napján a reklámhordozó Polgári Törvénykönyv szerinti tulajdonosa. E rendelkezés szerint az adóköteles reklámhordozó után az a tulajdonos köteles az adóévi adókötelezettséget teljesíteni, aki a reklámhordozónak az adóév 1. napján a tulajdonosa.

Amennyiben az adóköteles reklámhordozónak több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában minősülnek adóalanynak.

Érdemes megjegyezni, hogy a Htv. az építményadó alanyát a 12. és 12/A. §-ában határozza meg. A Htv. 12. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy valamennyi tulajdonos által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban a tulajdonosok az adóalanyisággal kapcsolatos jogokkal és kötelezettségekkel egy tulajdonost is felruházhatnak. Elvileg ez a rendelkezés kizárólag a lakást és a nem lakás céljára szolgáló épületet, épületrészt terhelő építményadó megállapításakor alkalmazható.
A tapasztalatok alapján azonban adószakértőként nem tartom kizártnak, hogy lesz olyan önkormányzati adóhatóság, ahol alkalmazható lesz a Htv. 12. § (2) bekezdése a reklámhordozót terhelő építményadó megállapításakor, és lehetővé teszi az önkormányzati adóhatóság több tulajdonos esetén, hogy a tulajdonosok által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodás alapján az adóköteles reklámhordozó után az adókötelezettséget egy tulajdonos teljesítse.

Az adóalanyiságot nem befolyásolja, hogy a tulajdonos magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet, de vannak olyan személyek és szervezetek, akik mentesülnek az adókötelezettség alól.

A Htv. 3. § (5) bekezdése alapján a törvény hatálya nem terjed ki az államra, a helyi önkormányzatra, a nemzetiségi önkormányzatra, a költségvetési szervre, az egyházi jogi személyre, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-re, az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-re, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetre. Ennek megfelelően ezek a szervezetek mentesülnek az adókötelezettség alól, ha a tulajdonukban adóköteles reklámhordozó van.

A Htv. 3. § (2) bekezdése szerint adómentes továbbá valamennyi helyi adó – így a reklámhordozókat terhelő építményadó alól is – az egyesület, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár. Ezeket a szervezeteket az adómentesség egy adóévben kizárólag abban az esetben illeti meg, ha a megelőző adóévben folytatott tevékenységükből származó jövedelmük (nyereségük) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettség nem keletkezett. Adómentesség esetén a szervezet a feltételek meglétéről – az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig – írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.

Érdemes kiemelni, hogy a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság – a feltételek fennállása esetén – kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában mentesülhet az adókötelezettség alól.

Mikor keletkezik az adókötelezettség?

Az adókötelezettség a reklámhordozó elhelyezésére vonatkozó hatósági engedély kiadását, engedély hiányában a reklámhordozó ingatlanon való elhelyezését követő év első napján keletkezik.

Mikor szűnik meg az adókötelezettség?

Az adókötelezettség a reklámhordozó lebontása, eltávolítása vagy megsemmisülése, de legkorábban az adókötelezettség keletkezése évének utolsó napjával szűnik meg.

Van-e bejelentési kötelezettsége az adó alanyának?

Az adóalanyoknak az adóköteles reklámhordozóról 2018. január 15. napjáig kellett bejelentést tenniük az önkormányzati adóhatóságnál, amennyiben az érintett önkormánynál a reklámhordozókat terhelő építményadó bevezetésre került, és a reklámhordozót a 2018. január 1-jei állapotnak megfelelően adókötelezettség terhelte.

Amennyiben az adókötelezettség 2018. január 1-jét követően keletkezik, akkor a bejelentési kötelezettséget 2019. január 15. napjáig kell megtenni az illetékes önkormányzati adóhatóságnál.

A bejelentési kötelezettséget az érintett önkormányzat által rendszeresített bejelentő lap benyújtásával kell teljesíteni.

Van-e bevallási kötelezettsége az adó alanyának?

A reklámhordozót terhelő építményadót az adóalany által teljesített bejelentés alapján – ún. kivetéses adóként – az önkormányzati adóhatóság határozatban írja elő. Ennek megfelelően az adó alanyát adóbevallási kötelezettség nem terheli.

Mikor kell az adót megfizetni?

A reklámhordozót terhelő építményadót az önkormányzati adóhatóság által kiadott határozat alapján két egyenlő részletben, az adóév március 15. és szeptember 15. napjáig kell megfizetni.

Mennyi az adó mértéke?

A Htv. az adó évi mértékének felső határát határozza meg, melynek összege négyzetméterenként 12.000 Ft. E felső határon belül jogosultak az önkormányzatok helyi rendeletben meghatározni a reklámhordozók utáni építményadó mértékét.

Az adó alapját két tizedesjegy pontossággal kell megállapítani.

Amennyiben a reklámhordozó olyan jellegű, hogy mindkét felülete (oldala) használható reklámközzétételre, akkor a reklámhordozó felülete kétszeresen számít az adóalapba.

Összefoglalásként érdemes megemlíteni, hogy a szolgáltató üzletek, irodák, kereskedelmi és vendéglátóhelyek üzemeltetőinek jellemzően nem kell adófizetésre készülniük a saját üzletükön, kirakatukban elhelyezett reklámok után, tekintettel arra, hogy nem minősül gazdasági reklámnak, így nem adóköteles a cégtábla, az üzletfelirat, a vállalkozás használatában álló ingatlanon elhelyezett, a vállalkozást népszerűsítő egyéb felirat és más grafikai megjelenítés, az üzlethelyiség portáljában (kirakatában), a járművön elhelyezett gazdasági reklám.

És végül egy kis érdekesség:

Tegyük fel, hogy egy gazdasági társaság egy önkormányzat illetékességi területén hirdetőtáblát helyez ki (a kihelyezéshez engedély nem szükséges), ahová gazdasági célú reklám elhelyezésére kerül sor. A hirdetőtáblát a gazdasági társaság 2018. március 1-jén kihelyezi, és 2018. június 15-én eltávolítja, leselejtezi és megsemmisíti.

Állapítsuk meg, hogyan alakul a gazdasági társaság építményadó kötelezettsége a hirdetőtábla vonatkozásában!

Egyrészt vitathatatlanul megállapítható, hogy a hirdetőtáblát építményadó kötelezettség terheli.

Másrészt a Htv. alapján megállapítható, hogy:
•    az adókötelezettség a reklámhordozó kihelyezését követő év első napján keletkezik, vagyis 2019. január 1. napján;
•    az adókötelezettség a reklámhordozó lebontása, eltávolítása, de legkorábban az adókötelezettség keletkezése évének utolsó napjával szűnik meg, azaz 2019. december 31. napján;
•    az adó alanya pedig az, aki az év első napján, azaz 2019. január 1. napján a reklámhordozó Polgári Törvénykönyv szerinti tulajdonosa.

És itt akad el az adókötelezettség teljesítésének folyamata, tekintettel arra, hogy 2019. január 1-jén nem állapítható meg a hirdetőtábla tulajdonosa, mivel 2019. január 1-jén a hirdetőtábla már nem létezik.

 

 

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ funkciói megvalósítása érdekében. Weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Részletesebb információt és a cookiek kikapcsolásának lehetőségét cookie szabályzatunkban olvashatja.