• FORRÓDRÓT
    • telephone
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.

A bérbeadás során áthárított cégautóadó adókötelezettsége

2019. 11. 06.

Esettanulmányunk alanya egy gépkocsik bérbeadásával foglalkozó társaság, aki a tulajdonában álló, bérbe adott gépkocsik után saját nevében teljesíti a cégautóadó kötelezettséget, és amelyet a bérlőkkel kötött szerződés alapján áthárít. A társaság könyvelője bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy fel kell-e számítani az általános forgalmi adót az áthárított cégautóadó összegére. Esettanulmányunk erre a kérdésre ad választ.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 70. § (1) bekezdés b) pontja szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, a szolgáltatás igénybevevőjére. Az Áfa tv. felsorol néhány díjat és költséget, mint a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjat és költséget.

Az Áfa tv. 70. § (2) bekezdése szerint a járulékos költség abban az esetben is beletartozik az adó alapjába, ha az áthárítás külön megállapodáson alapul.

Az Áfa tv. – a közösségi joghoz hasonlóan – csak példálózó jelleggel sorolja fel, hogy mely költségek minősülnek járulékos költségnek. Az általános forgalmi adózásban tehát a járulékos költség minősítésére nincs konkrét szabály. A minősítésre adóhatósági állásfoglalások, a magyar bírósági gyakorlat és az európai uniós joggyakorlat figyelembevételével van lehetőség.

Az adóhatóság először 1994-ben adott ki egy adózási kérdést, „a teljesítéshez járulékosan kapcsolódó költségek áfa-kötelezettsége” címmel. Az adózási kérdés még a korábban hatályos általános forgalmi adóról szóló törvény alapján került kiadásra, de tekintettel arra, hogy a szabályozás nem változott, így az adózási kérdés tartalmát változatlanul irányadónak lehet tekinteni.

Az adózási kérdés szerint:
„Annak eldöntéséhez, hogy mi tekinthető kapcsolódó melléktevékenységnek, a következő támpontok nyújthatnak segítséget:
•    a melléktevékenység a főtevékenység értékéhez hasonlítva kisebb nagyságrendet képvisel;
•    a melléktevékenység elősegíti, illetve kiegészíti a főtevékenység megvalósulását; és
•    a melléktevékenység a főtevékenység vállalásának és megvalósulásának következményeként szokásosan előfordul.”

Az adózási kérdés csak általánosságban adta meg a rendező elveket egy tevékenység főtevékenységgé minősítéséhez. Ezen általános iránymutatás nem rendezte azt az esetet, amikor a három feltétel egymásnak ellentmondó eredményre vezet. Erre tekintettel jelent meg 1998-ban egy újabb adózási kérdés, amelynek megfogalmazása szerint „mindig a konkrét szerződés alapján kell a főtevékenységgé minősítést elvégezni”.

Az adóhatósági állásfoglalásokban megfogalmazott elvek következetesen megjelennek az Európai Bíróság ítéleteiben is.

Az alapelvek lefektetésére először az ún. CCP és a Levob ügyekben került sor.

Az ún. CCP ügyben (C-349/96.) az Európai Bíróság megállapította, hogy „járulékos szolgáltatásnak azt a szolgáltatást kell tekinteni, amely önmagában nem képezi a vevő célját, csupán a domináns szolgáltatás teljesebb élvezetét szolgálja”. Egyetlen értékesítés történik akkor, ha egy vagy több szolgáltatás járulékosan társul a domináns szolgáltatáshoz, azaz csupán annak teljesebb élvezetét szolgálja.

Az ún. Levob ügyben (C-41/04.) kimondta az Európai Bíróság, miszerint „egyfelől (…) általában valamennyi ügyletet különállónak és függetlennek kell tekinteni, másfelől a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból, illetve értékesítésből álló ügyleteket a HÉA-rendszer működőképességének megőrzése miatt nem szabad mesterségesen elemekre bontani, annak eldöntése érdekében, hogy az adóalany az átlagos fogyasztó részére több különálló főszolgáltatást, illetve értékesítést vagy egységet képező ügyletet teljesít-e, először is fel kell deríteni a szóban forgó ügylet egyedi jellemzőit”.

Lényegében ezekben az ügyekben megfogalmazott alapelvek ismétlődnek a későbbi ítéletekben is.

Ezen ügyek közül kiemelendő a C-394/04. és C-395/04. számú egyesített ügy, melyben összefoglalásra került a vonatkozó ítélkezési gyakorlat is. Eszerint a szolgáltatást akkor lehet a főszolgáltatáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnak tekintetni, ha az „nem önálló célként jelenik meg, hanem arra irányul, hogy a szolgáltató főszolgáltatását a lehető legjobb feltételek mellett lehessen igénybe venni”. Az Európai Bíróság ebben az ítéletében megállapította, hogy azon szolgáltatások tartozhatnak a szorosan kapcsolódó – lényegében járulékos – tevékenységek körébe, amelyek a szolgáltatásnyújtás folyamatában „elengedhetetlenek a szolgáltatás által elérni kívánt célok megvalósításához”.

Az Európai Bíróság által kialakított joggyakorlatot megerősítette a Kúria 22/2017. számú közigazgatási elvi határozata is, mely szerint „valamely szolgáltatás akkor minősíthető járulékosnak, ha nem önálló célként jelenik meg, hanem arra szolgál, hogy a főszolgáltatást a lehető legjobb feltételek mellett lehessen igénybe venni”. Annak meghatározása érdekében, hogy valamely több szolgáltatásból álló ügylet a hozzáadottérték-adó szempontjából egyetlen egységet képező ügyletnek minősül-e, „figyelembe kell venni ezen ügylet gazdasági célját”.

Általánosságban az állapítható meg, hogy a termék vevője, a szolgáltatás igénybevevője által, az adott ügylettel összefüggésben, a felek között meghatározott ellenértéken felül – de lényegében az adott termék, szolgáltatás ellenében – fizetendő összegek járulékos költségként a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adójogi sorsát osztják. Az ügylet teljesítőjénél felmerült bármely költség tekintetében az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásának van helye, ha azt a felek megállapodása alapján az ügylet teljesítésével összefüggésben az ügylet teljesítője azt a termék vevőjére, szolgáltatás igénybevevőjére átháríthatja.

Termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke olyan esetben értelmezhető járulékos költségként, ha azt ugyanaz az adóalany teljesíti – akár közvetített ügyletként –, aki a főügyletet – termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást – is teljesíti. Azok a termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások, amelyeknek az értéke járulékos költségként – szokásos fogalma szerint járulékos szolgáltatásként, mellékszolgáltatásként – a főügylet adóalapjába tartoznak, meghatározóan olyan ügyletek, amelyek elősegítik a főügylet megvalósulását, vagy kiegészítik azt, illetve a főügylet vállalásának és megvalósulásának következményeként szokásosan előfordulnak.

Abban az esetben, amikor a bérbeadás során a bérbeadó és a bérlő úgy állapodnak meg, hogy a bérbeadó az őt terhelő cégautóadót, mint bérbeadási tevékenysége kapcsán felmerült költséget áthárítja a bérbevevőre, akkor az az alap szolgáltatásnyújtás, a bérbeadás adóalapjába épül be az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Ez alapján a cégautóadó továbbhárítása is a bérleti díj részét – ezáltal egyben az áfa alapját – képezi, függetlenül attól, hogy azt a számlában elkülönítetten szerepeltetik-e, vagy sem, vagy az adott esetben – az azzal történő elszámolás időpontjára tekintettel – külön számlában szerepel. Ennek megfelelően az áthárított cégautóadó összegére fel kell számítani az általános forgalmi adót.