• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • Áfa
  • nemzetközi áfa
  • Art.
Ez a tartalom 916 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az áfaszakértő kommentárja a Signum-ügyhöz

2017. 01. 16.

Megváltoztathatja-e a Signum-ügy az általános forgalmi adót érintő adóellenőrzések során az adólevonási jog gyakorolhatóságának megítélését? Álláspontom, hogy az adóhatóság várhatóan akként fogja figyelembe venni az Európai Bíróság ítéletét, hogy minden esetben minősíteni fogja a számlabefogadó magatartását - ahogy nem egy esetben ezidáig is megtette.

A számlabefogadó magatartásának értékelése továbbra is az adóhatóság megítélésének függvénye lesz. A szabad bizonyítás elvéből következően az ellenőrzés a számlabefogadó magatartását bárhogy megítélheti, hiszen a felmerült tényeket, körülményeket saját belátása szerint értékeli.
 
Amennyiben az adóhatóság meggyőződése szerint a számlabefogadó tudott arról, hogy adókijátszásra irányuló ügyletben vesz részt, akkor meg fogja találni azokat az indokokat, amelyekre megítélése szerint ilyen tartalmú megállapítást alapozhat.
 
Az EUB tárgyalt ítéletétől függetlenül változatlanul számítani lehet arra, hogy az adóhatóság olyan ellenőrzéseket követel majd meg a számlabefogadótól, amelyeket annak nem áll módjában elvégezni.
 
Az EUB tárgyalt ítéletéből és korábbi döntéseiből - véleményem szerint - levonható az a következtetés, hogy a számlabefogadó kizárólag az alapvető ellenőrzési cselekmények elvégzésére köteles. Azonban továbbra is megmarad az a jogbizonytalanság, hogy az EUB ítéletekből sem olvasható ki teljesen egyértelműen, konkrétan melyek az alapvető ellenőrzési cselekmények. Az adóhatóság várhatóan ezt a kategóriát tágabban fogja értelmezni, mint az áfát levonásba helyező számlabefogadó.
 
Úgy vélem, mindenképpen alapvető ellenőrzési cselekménynek kell tekinteni az üzleti partner részéről az ügyletnél eljáró személy személyazonosságának és képviseleti jogosultságának ellenőrzését. Ezen túl a beszerzett adatokat dokumentálni szükséges.
 
Amennyiben az ellenőrzés a vizsgálat alá vont adózó által befogadott számla tartalmi hitelességét kétségbe vonja, akkor mindenképpen vizsgálni fogja, hogy a számlabefogadó meg tudja-e nevezni azt a személyt, aki az ügylet során a számlakibocsátó nevében eljárt. A Kúria több ítéletében (Kfv.V.35.338/2014., Kfv.35.340/2014) leszögezte, ha a számlabefogadó nem tudja megnevezni azt a személyt, aki az ügylet során a számlakibocsátó nevében eljárt, akkor e körülményből levonható az a következtetés, hogy ténylegesen nem kívánta az ügylet jogszerűségét vizsgálni.
 
Ha a vállalkozás olyan személlyel/személyekkel köt szerződést, aki(k) nem jogosult(ak) az adott szervezet képviseletére, akkor e személy(ek) saját nevében/nevükben vállalhat(nak) kötelezettségét, amely az említett adóhatósági megállapítást – vagyis azt, hogy a számlában feltüntetett termékeket ténylegesen nem a számla kibocsátója értékesítette – eredményezheti.
 
Gyakran az adóellenőrzés során a revizorok azt állapítják meg, hogy a vizsgálat alá vont vállalkozás olyan gazdasági társaságtól fogadott be számlát, amely a szerződés megkötésének és/vagy a számlán feltüntetett gazdasági esemény teljesítésének időpontjában már végelszámolási, felszámolási eljárás alatt állt, illetve a szerződés megkötését követően, de még a teljesítést megelőzően ilyen eljárás hatálya alá került, továbbá a végelszámoló (felszámoló) a számla kibocsátásáról és az ügylet teljesítéséről nem bírt tudomással, valamint a felszámolás, végelszámolás alatt álló társaságnak a számlázott gazdasági esemény teljesítése sem állhatott módjában (pl. a számlán feltüntetett termékkel nem rendelkezett, a számlán megjelölt szolgáltatás nyújtására nem lehetett képes).
 
A végelszámolás, felszámolás alatt álló szervezet nevében a végelszámoló, felszámoló vagy az általa erre felhatalmazott személy járhat el. Amennyiben a vállalkozás nem ezzel a személlyel hozott létre kötelmi viszonyt termék beszerzésére, szolgáltatás igénybevételére, akkor az ügyletről a végelszámolás (felszámolás) alatt álló társaság számlakibocsátóként nem szerepelhet, mivel a tényleges teljesítés nem hozzá köthető. Ilyen helyzet általában elkerülhető azzal, ha a vállalkozás a cégbírósági nyilvántartást a szerződés megkötését követően, a teljesítést megelőzően is megvizsgálja, mivel abban új tények (pl. végelszámolás, felszámolás elrendelése, képviseletre jogosultak személyének változása) jelenhetnek meg.
 
Kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások egyik rémálma, hogy az adóhatóság az áfa ellenőrzés során kétségbe vonja az ellenőrzés során valamely jelentős beszállítója által kiállított számlák hitelességét. Az adóhatóság gyakran azon az alapon minősíti a beszállító által kiállított számlát hiteltelennek, hogy az értékesítési lánc vizsgálata során a vevő által beszerzett termék eredete nem volt feltárható.
 
Az adóhatóság részéről gyakran elvárásként fogalmazódik meg a vizsgálat alá vont számlabefogadóval szemben, hogy az általa beszerzett termék eredetét tisztázza. Ehhez az ellenőrzés alá vont adóalanynak ismernie kellene az eladója beszerzési forrását. Azonban a kereskedelemben ez olyan információ, amelyet az eladó saját jól felfogott érdekében a vevővel nem oszt meg. Tehát a vevőnek általában nem áll módjában a termék eredetét tisztázni, hiszen az ehhez szükséges ellenőrzési jogosítványokkal nem rendelkezik. Erre ténylegesen csak akkor nyílhat lehetősége, ha a termék forgalmazása meghatározott személyi körhöz köthető (pl. az adott terméket egy vállalkozás belföldön kizárólagos forgalmazóként értékesítheti).
 
Az adóhatóság ez idáig érvényesített jogértelmezése szerint akkor minősül a vizsgálat alá vont adózó által megvásárolt termék eredete igazoltnak, ha  az értékesítési lánc minden egyes tagja fellelhető, az adóhatóság megítélése szerint legális és jogszerű (nem adóelkerülő, nem adóoptimalizáló) gazdasági tevékenységet végeztek, a termék beszerzéséhez és továbbértékesítéséhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekkel igazoltan rendelkeztek.
 
A mostani C-446/15. számú, Signum Alfa Sped Kft. ügyben hozott ítéletből levonható az a következtetés, hogy amennyiben a vevő a terméket piaci áron szerezte be, és az ügylet lebonyolítása során szokásos ügymenettel találkozott, akkor tőle csak az alapvető, szokásos gondosság (adószám valódiságának ellenőrzése, az átvett termék mennyiségének és minőségének kontrollálása, számla alaki vizsgálata) várható el, valamint megalapozottan feltételezheti, hogy nem adókijátszásra irányuló ügyletben vett részt, így az áfa levonásához való joga az adóhatóság által utólagosan nem korlátozható.