• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • Áfa
  • nemzetközi áfa
  • Art.

Az alanyi adómentesség felső értékhatára és a 40 százalékos adót nem viselő bevételhatár különbsége

2019. 06. 05.

Az alanyi adómentességet választó katás vállalkozásoknak különbséget kell tenniük az alanyi adómentesség felső értékhatára és a 40 százalékos adót nem viselő bevételhatár között.

A katás vállalkozás bevételét alapvetően pénzforgalmi szemlélet alapján köteles megállapítani, míg az alanyi adómentesség értékhatárának számításánál az abba beszámító, teljesített ügyletek ellenértékét kell göngyölítetten figyelembe venni, függetlenül az ellenérték pénzügyi realizálásának időpontjától.

A két adózási kategória tartalmi különbségéből adódóan előállhat az a helyzet, hogy a katás vállalkozás az alanyi adómentes státusát év közben az értékhatár túllépése miatt elveszti, de elért bevétele nem haladja meg a 12 millió forintot, így nem köteles 40 százalékos mértékű adó fizetésére. Ennek ellenkezője is bekövetkezhet, azaz a naptári évben elért bevétele alapján kötelezett 40 százalékos mértékű adót fizetésére, de az alanyi adómentesség felső határának átlépése nem valósul meg.

Az alanyi adómentesség felső értékhatára és a 40 százalékos adót nem viselő bevételhatár amiatt is eltérhet egymástól, mert a katás vállalkozás a bevételt 2019-ben már realizálja, de az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont 2019. december 31-ét követő időpontra esik.

Az alanyi adómentesség felső értékhatára és a 40 százalékos adót nem viselő bevételhatár annak következtében is eltérhet egymástól, mert a katás vállalkozás olyan bevételt realizál, amelynek megszerzését megalapozó ügylet ellenértékét az alanyi adómentesség felső értékhatárába nem kell figyelembe venni. A következőkben erre vonatkozó eseteket tárgyalok.

Az Áfa tv. 188. § (3) bekezdése alapján bizonyos ügyletek ellenértékét nem kell figyelembe venni az alanyi adómentesség felső értékhatáránál:
–    kapott előleg (akár pénzben, akár nem pénzbeli formában realizálták);
–    külföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét;
–    adójegyes dohánytermék értékesítésének ellenértékét;
–    minden olyan gazdasági eseményből származó bevételt, amely nem minősül termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének (pl. kártérítés, adóalapot nem képező támogatás stb.);
–    az adóalany által beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás ellenértékét;
–    adóköteles ingyenes termékértékesítés adóalapját;
–    adóköteles ingyenes szolgáltatásnyújtás adóalapját.

Az első öt esetben a vállalkozás más személy részére nem teljesít belföldön termékértékesítést, vagy szolgáltatásnyújtást. Az utolsó két esetben ingyenes ügyletekről van szó, így nem keletkezik olyan megtérített, vagy megtérítendő ellenérték, amely beszámíthatna az alanyi adómentesség felső értékhatárába.

A Kata tv. 2. § 12. pontja határozza meg kisadózó vállalkozás bevételének fogalmát. E rendelkezés szerint bevételnek kell tekinteni a kisadózó vállalkozás által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg.
A Kata tv. 2. § 12. pontja meghatározza, hogy mely bevételeket nem kell bevételnek tekinteni. Ezek között a kapott előleg nem szerepel, így azt a pénzügyi realizálás időpontjában bevételként kell figyelembe venni. Amennyiben a katás vállalkozás az előleget nem pénzbeni formában (pl. követelés beszámításával) kapta, akkor azt a vagyoni érték megszerzésének időpontjában kell bevételként elszámolnia.

A Kata tv. 2. § 12. pontja alapján az Áfa tv. szerint nem belföldön teljesített szolgáltatás realizált ellenértéke is bevételnek minősül. Ezzel szemben, ha alanyi adómentes vállalkozás nem belföldön teljesített szolgáltatást, akkor az Áfa tv. 193. § (1) bekezdés d) pontja alapján nem alanyi adómentes minőségében jár el. Nem belföldön teljesített szolgáltatás úgyszintén nem számít bele az alanyi adómentesség felső értékhatárába.

A Kata tv. 2. § 12. pontja alapján a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra kapott támogatás (Kata tv. 2. § 22. pont) nem minősül bevételnek. Amennyiben a katás vállalkozás nem ilyen támogatást kapott, akkor annak összege bevételként számolandó el. Abban az esetben, ha a támogatás a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül nem befolyásolja, akkor nem képezi általános forgalmi adóját, ezáltal az alanyi adómentesség felső értékhatárába sem kell figyelembe venni.

Az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés e) pontja értelmében az Áfa tv. 85. §-a szerint tárgyi adómentes termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások ellenértéke nem számít bele az alanyi adómentesség felső értékhatárába. Ugyanez a helyzet az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés f) pontja szerint a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti adómentes szolgáltatásnyújtások esetén, ha azokat a vállalkozás kiegészítő jelleggel végzi.
A tárgyi adómentesség az ügylet tárgyára vonatkozik, a teljesítő személyétől függetlenül érvényesül.
Az alanyi adómentesség szabályai nem tartalmaznak olyan kikötést, hogy az adózó egyébként tárgyi adómentességet élvező tevékenységét nem alanyi adómentes minőségében végezné.
Amennyiben alanyi adómentes katás vállalkozás az Áfa tv. 85. §-ában említett termékértékesítést, szolgáltatás nyújtást végez, és/vagy az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés a)-g) pontjaiban foglalt ügyleteket nem kiegészítő jelleggel folytatja, akkor az abból származó és megszerzett ellenértéket bevételként köteles elszámolni, míg az alanyi adómentesség értékhatárába nem kell figyelembe vennie.

Az Áfa tv. 188. § (3) bekezdés aa) pontja szerint a tárgyi eszközként használt termék értékesítésének ellenértékét ugyancsak nem kell figyelembe venni az alanyi adómentesség felső értékhatárába.
2019. január 1-jétől a Kata tv. 2. § 12. pontja már egyértelműen kimondja, hogy nem minősül bevételnek a nem kizárólag vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevétel, és az értékesítést az Szja tv. XI. fejezete szerint kell leadózni. A kizárólag vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszköz értékesítéséből származó bevételt ezzel szemben bevételként kell figyelembe venni.
Az alanyi adómentesség felső értékhatára szempontjából ez a megkülönböztetés lényegtelen, egyik esetben sem keletkezik az értékhatárba figyelembe veendő ellenérték, valamint a tárgyi eszköz értékesítésénél az alanyi adómentes adózó nem ebbéli minőségében jár el..
Az Áfa tv. 6. § (3) bekezdése alapján gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja. .

A Kata tv. 2. § 12. pontja szerint bevételnek minősül az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg.
2019. január 1-jétől lépett hatályba az Áfa tv. 58. § (5) bekezdése, amely szerint, ha a teljesítési időpont a jogutód nélküli megszűnés időpontját követő időpontra esik, akkor a teljesítés időpontja a jogutód nélküli megszűnést megelőző nap. Amennyiben az alanyi adómentes katás vállalkozás jogutód nélkül megszűnik, akkor e szabály alapján a nem számlázott ügyletek ellenértéke is beszámít az alanyi adómentes felső értékhatárába, függetlenül attól, hogy leszámlázták-e, vagy sem. A jogutód nélküli megszűnés miatt a kata adóalanyiság is megszűnik, de a katás időszak bevételeként csak a számlázott, de nem, vagy csak részben realizált számlaösszeget kell figyelembe venni.