• FORRÓDRÓT
    • telephone
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.
Ez a tartalom 33 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Bérelszámolás több munkáltató által létesített munkaviszonyban

2019. 09. 16.

A Munka Törvénykönyve szerint, amennyiben több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodnak meg, akkor a munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti.

Az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezése szerint több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkáltatók kötelesek írásban az adókötelezettségek teljesítésére egy munkáltatót kijelölni, továbbá a kijelölt munkáltató személyéről a munkavállalót tájékoztatni. Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető. A kijelölt munkáltató a munkavállaló tekintetében adókötelezettségeit saját nevében teljesíti. [Art. 8. §]

Az Mt. és az Art. nem tartalmaznak további rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy miként kell teljesíteni a munkabér és a közterhek megtérítését, elszámolását a munkáltatók között.

Jogszabályi rendelkezés hiányában kialakult szakmai álláspont

Konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában kialakult egy szakmai álláspont, mely szerint „a több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a jogviszonyban részt vevő munkáltatók mindegyike munkáltatónak minősül, azzal, hogy megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak terheit, amelyet mindegyik munkáltató – a rá eső rész erejéig – bérköltségként és bérjárulékként köteles kimutatni”. Ez a szakmai álláspont jelent meg a 79/2012. Számviteli kérdésben.

A Számviteli kérdés megállapítja, hogy a bér, illetve a közterhek megfizetésére kijelölt munkáltatónak az adott munkavállalóhoz kapcsolódó összes bér, illetve közteher erejéig kötelezettsége keletkezik a munkavállalóval, illetve az adóhatósággal szemben, amely az alábbi két részből tevődik össze:
–    az egyik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bér, illetve közteher kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet bérköltségként és bérjárulékként kell kimutatni;
–    a másik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bér, illetve közteher nem kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként kell kimutatni.

A fentiekben leírt számviteli megjelenítés többféle könyveléstechnikai eljárással is megvalósítható. A legcélszerűbb, ha a több munkáltató által létesített munkaviszonyról rendelkező munkaszerződés szerinti teljes munkabért és annak közterheit először a kijelölt munkáltatónál számfejtik, azaz elszámolják bérköltségként és bérjárulékként, majd a nem kijelölt munkáltatót terhelő (általa megtérítendő) összeget az elszámolt bérköltség és bérjárulék csökkentéseként és a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként számolják el. Ugyanezen összeget a nem kijelölt munkáltatónál bérköltségként és bérjárulékként, valamint a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként veszik fel a könyvekbe.

Több munkáltató, többféle adózás hatálya alatt

A gyakorlatban előfordulhat, hogy a munkáltatók nem azonos adózás hatálya alá tartoznak. Tegyük fel, hogy a kijelölt munkáltató a kisvállalati adó (kiva) hatálya alá tartozó adózó, a nem kijelölt munkáltató a társasági adó hatálya alá tartozó adózó.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerint a kisvállalati adó alapját képezi – más további tételek mellett – a személyi jellegű kifizetések összege. A kisvállalati adó alapjának megállapításakor személyi jellegű kifizetésnek minősül azon személyi jellegű ráfordítás, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben.

Ebből adódóan – a fentieket figyelembe véve – a kijelölt munkáltatónál az adott munkavállalóhoz kapcsolódó összes bér, illetve közteher az alábbi két részből tevődik össze:
–    az egyik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bérnek a kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a kisvállalati adózás következtében nem terhel szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás, és amely rész kimutatásra kerül bérköltségként, és ennek következtében kiva alapot képez,
–    a másik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bérnek a nem kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a társasági adózás következtében terhel szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás, és amely a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként kerül kimutatásra, és ennek következtében nem képez kiva alapot.

Így a kijelölt munkáltató a nem kijelölt munkáltatót terhelő szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást a saját nevében teljesíti (megállapítja, bevallja és megfizeti), függetlenül attól, hogy ő a kisvállalati adó (kiva) hatálya alá tartozó adózóként mentesül a munkavállalóhoz kapcsolódó bér rá eső részét terhelő szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás alól.