• FORRÓDRÓT
    • telephone
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.
Ez a tartalom 84 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Amit az egyéni fejlesztési időről tudni lehet, ha a munkaadó bértámogatást igényel

2020. 05. 13.

A csökkentett munkaidős foglalkoztatás támogatásának igénylésekor a munkavállalónak és a munkaadónak ún. egyéni fejlesztési időről is meg kell állapodnia, ha a csökkentett munkaidő a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő felét meghaladja. E feltétel hiányában a megállapodás nem kötelezettség, hanem lehetőség. A leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy mi az az egyéni fejlesztési idő?

A munkavállaló a munkaadóval közösen benyújtott kérelem alapján támogatást kaphat a 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet alapján, ha a munkahely megőrzése érdekében csökkentett munkaidőt alkalmaznak.

A támogatási programban a csökkentett munkaidő – a veszélyhelyzet kihirdetését követően módosításra kerülő munkaszerződés szerint – háromhavi átlagban legalább a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő 25 százalékát elérő, de a munkaidő 85 százalékát meg nem haladó részmunkaidő.

A támogatás igénylésekor a munkavállalónak és munkaadónak meg kell állapodnia a csökkentett munkaidőben, és a csökkentett munkaidőn túli ún. egyéni fejlesztési időben, ha a csökkentett munkaidő a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő felét meghaladja (pl. a módosítás előtti munkaidő napi 8 óra, a csökkentett munkaidő napi 6 óra, a kieső munkaidő napi 2 óra, vagyis a munkaidő csökkentés 25 százalékos). Amennyiben a csökkentett munkaidő a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő felét nem haladja meg (pl. a módosítás előtti munkaidő napi 8 óra, a csökkentett munkaidő napi 2 óra, a kieső munkaidő napi 6 óra, vagyis a munkaidő csökkentés 75 százalékos), akkor a munkavállaló és a munkaadó az egyéni fejlesztési időben megállapodhatnak, tehát ebben az esetben nem kötelező a megállapodás.

Gyakori eset, hogy a munkaadó és a munkavállaló a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidőt 50 százalékos mértékben csökkenti. Ebben az esetben – a kormányrendelet előírása szerint – az egyéni fejlesztési időről történő megállapodás nem kötelező.

Az egyéni fejlesztési idő a csökkentett munkaidő miatt kieső munkaidő harminc százalékának megfelelő mértékű.

Amennyiben kötelező az egyéni fejlesztési időben történő megállapodás, akkor a támogatás igénybevételekor a munkavállalónak azt kell vállalnia, hogy az egyéni fejlesztési időben a munkaadó rendelkezésére áll, a munkaadónak pedig azt kell vállalnia, hogy az egyéni fejlesztési időnek megfelelő időtartamban – a támogatás időtartama alatt vagy az azt követő két éven belül – mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól.

Ha az egyéni fejlesztésre nem a támogatás időtartama alatt, hanem az azt követő két éven belül kerül sor, akkor is az egyéni fejlesztési időnek megfelelő időtartamban kell a munkavégzés alóli mentesülésnek megvalósulnia, így tehát, ha ezen (tehát a támogatás időszakán túli) időszakban már nem lenne annyi kieső munkaideje a munkavállalónak – azért, mert az átmeneti nehézségek elmúltával megemelkedik a munkaideje –, akkor az egyéni fejlesztés érdekében a munkaidejében kell mentesíteni a munkavégzési kötelezettség alól.

A munkaadónak továbbá vállalnia kell (feltéve, hogy kötelező az egyéni fejlesztési időben történő megállapodás), hogy – függetlenül az egyéni fejlesztési idő érvényesítési idejétől – az egyéni fejlesztési időre a támogatás időtartama alatt munkabért fizet, és a csökkentett munkaidőre, valamint az egyéni fejlesztési időre fizetett munkabér összege a támogatással együtt a támogatás időtartama alatt eléri a munkavállaló alapbérét.

Az egyéni fejlesztési idő tekintetében a kormányrendelet csupán arról rendelkezik, hogy ez az idő a munkavállaló munkaköréhez, vagy a munkaadó tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztést szolgálja. Az egyéni fejlesztési idő célja, hogy akár a munkavállaló, akár a munkaadó szempontjából nézve hozzáadott érték jöjjön létre, és a munkavállaló esetében a csökkentett munkaidő miatt kieső munkaidő ne eredményezzen szünetet.

Célszerű, ha a munkavállaló az egyéni fejlesztési idő alatt valamilyen – akár külső, akár belső – képzésben vesz részt. Fontos kiemelni, hogy képzési kötelezettségről a kormányrendelet nem rendelkezik.

Az egyéni fejlesztési idő eltöltésére a munkaadó és a munkavállaló közötti megállapodás az irányadó. A munkavállaló és a munkaadó megegyezésén múlik, hogy az egyéni fejlesztési idő alatt a rendelkezésre állás keretében a munkavállaló milyen tevékenységet végez.

Az egyéni fejlesztési idő tekintetében – a hivatalos tájékoztatás szerint – sem a munkavállalót, sem a munkaadót nem terheli igazolási kötelezettség. Bár érdemes ismételten megjegyezni, hogy az egyéni fejlesztési időben történő megállapodás kötelező, ha a csökkentett munkaidő a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő felét meghaladja. Ilyen esetben a támogatás igénybevételekor a munkavállalónak vállalnia kell, hogy az egyéni fejlesztési időben a munkaadó rendelkezésére áll, a munkaadónak pedig azt kell vállalnia, hogy az egyéni fejlesztési időnek megfelelő időtartamban mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól. Ennek megfelelően a támogatás jogosságának esetleges utólagos ellenőrzésekor – megítélésem szerint – vizsgálható lesz, hogy az egyéni fejlesztési idő a jogszabályi előírásoknak megfelelően teljesítésre került-e.

A hivatalos tájékoztatás szerint az sem követelmény, hogy a munkavállaló az egyéni fejlesztési idő alatt a munkahelyén tartózkodjon, és tekintettel arra, hogy az egyéni fejlesztési idő a csökkentett munkaidőn túli időtartam, és ekkor a munkavállalónak nincs munkavégzési kötelezettsége, így az egyéni fejlesztési időhöz nem kapcsolódik a munkaadónak nyilvántartási kötelezettsége.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy az egyéni fejlesztési időre járó munkabérnek arányosnak kell-e lennie a munkaidő csökkentés előtti munkabérrel, vagyis annyit kell-e fizetni a munkavállalónak, mint amennyi a korábbi munkabére alapján arányosan járna, vagy a felek eltérően is megállapodhatnak?

A 105/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet a cikk megírásakor úgy rendelkezik, hogy a munkaadó a támogatás igénybevételekor – többek között – vállalja, hogy a támogatással együtt a munkabér összege a támogatás időtartama alatt – az (1a) bekezdésben foglalt esetet kivéve – eléri a munkavállaló alapbérét, és vállalja azt, hogy – az (1a) bekezdésben foglalt esetet kivéve – az egyéni fejlesztési időre munkabért fizet.

Ez lényegében azt jelenti, hogy amennyiben kötelező az egyéni fejlesztési időben történő megállapodás, akkor a támogatás időtartama alatt (a csökkentett munkaidőre és az egyéni fejlesztési időre) fizetett munkabér és a kieső munkaidő 70 százalékára járó támogatás összegének el kell érnie a módosítás előtti alapbért, vagyis a teljes korábbi alapbér jár a munkavállalónak. Amennyiben a munkavállalónak és a munkaadónak az egyéni fejlesztési időben nem kötelező megállapodniuk, de mégis létrejön ilyen megállapodás, akkor a kormányrendelet csupán arról rendelkezik, hogy a munkaadónak az egyéni fejlesztési időre munkabért kell fizetnie. A kormányrendelet ennek mértékét nem határozza meg. Ennek megfelelően ilyen esetben az egyéni fejlesztési időre járó munkabér összege a felek megállapodásától függ.


dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő

Lezárva: 2020. május 10.