• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.
Ez a tartalom 192 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Előlegszámla és végszámla

2018. 01. 09.

A gazdasági társaságok gyakran oly módon értékesítenek terméket, hogy a termék ellenértéke teljes egészében előlegként megfizetésre kerül. Ilyen esetben gyakran merül fel a kérdés, hogy miként helyes ennek a helyzetnek a bizonylatolása? Elegendő egy előleg számla kiállítása? Szükséges-e két számlát, egy előleg számlát és egy végszámlát kiállítani?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 59. § (1) bekezdése alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani. Abban az esetben, ha az előleg fizetése belföldi, egyenes adózás alá eső ügylethez történik, akkor az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése értelmében a jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.

Az előzőekből következik az is, hogy amennyiben egy teljesítés ellenértékének nem csupán egy részét, hanem az egészét megfizetik a teljesítés időpontját megelőzően, akkor a teljes ellenérték az Áfa tv. 59. §-a szerinti előlegnek minősül, amelynek átvétele, jóváírása áfa-kötelezettséget keletkeztet.
Ilyen esetekben – ti. amikor a teljes ellenérték előlegként megfizetésre kerül – a teljesítés napjával további – pénzügyi értelemben vett, az államháztartás felé rendezendő – áfa-fizetési kötelezettség nem merül föl.

Mindez azt jelenti, hogy amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany felé az ügylet teljes ellenértékét – a teljesítést megelőzően – előlegként megfizetik, akkor az ügyletet terhelő áfa teljes összegének a megfizetési kötelezettsége az összeg átvételének, jóváírásának adó-megállapítási időszakában keletkezik, a teljesítés napját magában foglaló adó-megállapítási időszakban áfa címén további – pénzügyi értelemben vett – fizetési kötelezettség az államháztartás felé nem merül föl.

Az előlegfizetés bizonylatolása kapcsán a következőkre kell figyelemmel lenni.

Az előlegről az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés a) pontjából következően számlát akkor kötelező kibocsátani, ha a megrendelő áfa-alany, vagy áfa-alanynak nem minősülő jogi személy. Az Áfa tv. 176. § (1) bekezdés a) pontja alapján ilyen esetben akkor van lehetőség egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására, ha a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek.

Amennyiben a megrendelő nem áfa-alany, akkor számlát az előlegről – az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés b) pontja értelmében – abban az esetben kötelező kibocsátani, ha az előleg összege a 900 ezer forintot eléri vagy meghaladja, illetve ezen összeghatár alatt is, feltéve ez utóbbi esetben, hogy a nem adóalany megrendelő kifejezetten kérte számla kibocsátását. Ez utóbbi esetekben is lehetőség van egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására az Áfa tv. 176. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, feltéve, hogy az adatok forintban kifejezettek.

Azokban az esetekben, amikor a teljes ellenérték egyösszegben előlegként megfizetésre kerül, a bizonylatolás során két megoldás lehetséges.

a)    Az egyik megoldás az, hogy a 100 százalék előleg átvételekor, jóváírásakor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsátja az előlegszámlát (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot. Ezt követően pedig majd a teljesítéskor – a teljesítés napjával – kibocsát egy ún. nullás végszámlát, amelyen a korábban átvett, 100 százalék előleget kivezeti.

b)    A másik megoldás a teljes ellenérték előlegként való megfizetése esetén az, hogy az előlegszámla és a végszámla ugyanazon számladokumentumra kerül, azaz a kibocsátott előleg-számlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor. Ezzel a megoldással nem történik kétszeres bizonylat-kibocsátás (ti. az előlegszámlát követően egy ún. nullás végszámla kibocsátása), hanem csupán a 100 százalék előleg átvételét, jóváírását kísérő – az előzőek szerint ismertetett adatokkal történő – számla kiállítására kerül sor.

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi, ún. egybizonylatos megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék előlegről szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet majdani teljesítési időpontja, ugyanis ez utóbbi esetben az előlegszámlán az ügylet teljesítési időpontjának feltüntetése, és így az Áfa tv. 169. § g) pontjának való megfelelés nem lehetséges. Ilyenkor csak az a) pontban leírt megoldás (ti. előlegszámla készítése a teljes ellenértékről és ezt követően a teljesítéskor ún. nullás végszámla kibocsátása) alkalmazható.