Ez a tartalom 2248 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Hogyan kerülje el a katás vállalkozás, hogy munkaviszonyt vélelmezzen az adóhatóság?

A kata egy olyan kedvező adózást jelent, amely a vállalkozások meghatározott köre számára alacsonyabb közteherfizetéssel és kevesebb adminisztrációs teherrel jár. Erre tekintettel a jogalkotó garanciális szabályokat épített a törvénybe, melyek közül az egyik azt hivatott megakadályozni, hogy a kisadózó és a vele üzleti kapcsolatban álló más vállalkozás közötti szerződés munkaszerződést leplezzen.

Az adójogviszonyokban alkalmazandó általános alapelveket az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) határozza meg. Témánk szempontjából az alapelvek közül két alapelvet kell kiemelnünk, melyeket mind a korábban hatályos, mind a jelenleg hatályos Art. alkalmazandó követelményként fogalmaz meg az adójogviszonyokban.
Az egyik alapelv az ún. valódisági klauzula, vagyis a szerződés tartalom szerinti minősítésének követelménye, amely a jelenleg hatályos Art. 2. §-a szerint azt tartalmazza, hogy az adóhatóság eljárásában a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíti.

A másik alapelv a joggal való visszaélés tilalma, vagyis a rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelménye, amely a jelenleg hatályos Art. 1. §-a szerint azt jelenti, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Ezt erősíti az a szabály, mely szerint az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.

Mindkét alapelv alkalmazásának kötelezettségét erősíti a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kata tv.) 14. § (1) bekezdése, mely szerint a kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni.
A kisadózó vállalkozások tételes adójának a magyar adórendszerbe történő bevezetésekor jogalkotói cél volt az is, hogy ne jöjjenek létre olyan megbízási és vállalkozási jogviszonyok, amelyek munkaviszonyt lepleznek. E cél elérése érdekében a Kata tv. – meghatározott feltételek bekövetkezése esetén – munkaviszony fennállására vonatkozó törvényi vélelmet állít fel. A törvényi vélelemmel szemben a kisadózó vállalkozásnak ellenbizonyításra van lehetősége.

A munkaviszony fennállását az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében vélelmezi, illetve vélelmezheti.

Az adóhatóság abban az esetben vélelmezi egy ellenőrzési eljárás keretében a munkaviszony fennállását, ha a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítható, hogy a kisadózó vállalkozás a naptári évben 1 millió forintot meghaladó bevételt szerzett más adózótól. Ez az információ a kisadózó vállalkozás és a vele üzleti kapcsolatban álló más adózó adatszolgáltatása alapján is az adóhatóság rendelkezésére áll.
A kisadózó vállalkozás a Kata tv. 11. §-a alapján köteles az adóévet követő év február 25. napjáig nyilatkozatot tenni az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről. Ha az adóalanyiság év közben szűnik meg, a nyilatkozatot a megszűnést követő 30 napon belül kell megtenni. A kisadózó vállalkozás ebben a nyilatkozatban köteles adatot szolgáltatni azokról az adózókról (az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély kivételével), akiktől a naptári évben 1 millió forintot meghaladó bevételt szerzett. Az adatszolgáltatás teljesítése során nem kell figyelembe venni a kisadózó vállalkozás olyan bevételét, melyről a kisadózó vállalkozás nem számlát állított ki.

Figyelem! Az 1 millió forintos bevétel számítása során egy személynek kell tekinteni a kisadózó vállalkozással üzleti kapcsolatban álló személyt és a vele kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket.

A kisadózó vállalkozással üzleti kapcsolatban álló adózók (az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyek és a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya kivételével) a Kata tv. 13. §-a alapján kötelesek a tárgyévet követő év március 31. napjáig adatot szolgáltatni azokról a kisadózó vállalkozásokról, akiknek a naptári évben 1 millió forintot meghaladó bevételt juttatott. Az adatszolgáltatás teljesítése során nem kell figyelembe venni a kisadózó vállalkozás olyan bevételét, melyről a kisadózó vállalkozás nem számlát állított ki.

Az adóhatóság tehát egy esetleges ellenőrzési eljárás keretében akkor vélelmezi a munkaviszony fennállását, ha a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítható, hogy a kisadózó vállalkozás a naptári évben 1 millió forintot meghaladó bevételt szerzett más adózótól. Amennyiben a kisadózó vállalkozás a vele üzleti kapcsolatban álló adózótól 1 millió forintot meg nem haladó bevételt szerez, akkor is van lehetősége az adóhatóságnak az ellenőrzési eljárás keretében vélelmezni a munkaviszony fennállását. A két vélelem között azonban alapvető különbség van. Az első esetben (vagyis abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás 1 millió forintot meghaladó bevételt szerez más adózótól) az adóhatóságnak nincs mérlegelési joga, tehát – ellenkező bizonyításig – vélelmezi a munkaviszony fennállását.

A Kata tv. 14. § (3) bekezdése határozza meg azokat a körülményeket, amelyek bizonyításával megdönthető a vélelem.

E körülmények:
a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
c) az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
g) a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében azért nem minősül főállású kisadózónak, mert
•    legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll ('1),
•    a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató, vagyis „főállású” egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül,
•    más kisadózó vállalkozásban főállású kisadózónak minősül,
feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt az említett jogviszonyok egyikében sem.

Amennyiben a törvényben felsorolt körülmények közül egynél több (tehát legalább kettő) megvalósul, akkor a vélelmet megdőltnek kell tekinteni.

Érdemes megemlíteni, hogy a felsorolás nem jelent rangsort a körülmények között, bármelyik két körülmény bizonyítása elegendő a vélelem megdöntéséhez. Bár azt is meg kell említeni, hogy az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 58. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat bizonyító erejüknek megfelelően értékeli.

A Kata tv. 14. § (3) bek. a)-g) pontjai alatt felsorolt körülmények között vannak ún. objektív körülmények, és vannak olyan körülmények, amelyek megítélése szubjektív elemet is tartalmaz.

A b) és a g) pont alatt meghatározott körülmények a legtisztábban bizonyítható körülmények. A kisadózó vállalkozásnál egyértelműen kimutatható, hogy a naptári év bevételéből mekkora hányad származik a vele üzleti kapcsolatban álló más személyektől, és egyértelműen igazolható az is, hogy a kisadózóként bejelentett tag, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, más vállalkozásban „főállású” egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, illetve más kisadózó vállalkozásban főállású kisadózónak minősül.

Az a), d) és e) pont alatt meghatározott körülmények azok, amelyeket mindenképpen célszerű rögzíteni a felek közötti szerződésben, hogy egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során felhasználhatóak legyenek a vélelmezett munkaviszony megdöntésére. Amennyiben ezeket a körülményeket egyértelműen tartalmazzák a felek közötti szerződések, akkor azokat az adóhatóság – várhatóan – elfogadja bizonyított körülményként. Természetesen ennek feltétele, hogy az adott körülmény a valóságban is fennálló körülmény legyen.

A c) és az f) pontok alatt meghatározott körülmények olyan körülmények, amelyeket – nagy valószínűséggel – elég nehéz egyértelműen a felek közötti szerződéssel bizonyítani, illetve nagyobb az esélye annak, hogy az adóhatóság nem fogadja el az adott körülmény fennállását a szerződéses rendelkezések figyelembevételével, tekintettel arra, hogy a megbízási és vállalkozási jogviszonyokban sok esetben elkerülhetetlen, hogy a megbízó vagy a megrendelő bizonyos mértékű utasítási joggal rendelkezzen a tevékenység végzésének módjára, illetve a tevékenység végzésének rendjére.

Fontos felhívni ismételten a figyelmet arra, hogy a kisadózó vállalkozás kötelezettsége a felsorolt körülmények bizonyítása a vélelem megdöntése érdekében. Lényegében – a szabad bizonyítási rendszernek megfelelően – minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas, de célszerű írásban rögzített bizonyítási eszközzel élni.

Legegyszerűbben a kisadózó vállalkozás és a vele üzleti kapcsolatban álló adózó közötti szerződéssel bizonyíthatóak azok a körülmények, amelyek a munkaviszony fennállására vonatkozó vélelmet megdönthetik. Erre tekintettel célszerű a kisadózó vállalkozásoknak fokozott figyelemmel lenniük arra, hogy az általuk kötött szerződések tartalmazzák azokat a körülményeket, amelyek bizonyítják, hogy nem áll fenn munkaviszony a kisadózó vállalkozás és a vele üzleti kapcsolatban álló adózó között.

A korábban már említett második esetben (vagyis abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás 1 millió forintot meg nem haladó bevételt szerez más adózótól) az adóhatóság a rendelkezésére álló információk alapján mérlegelheti egy ellenőrzési eljárás keretében, hogy vélelmezi-e a munkaviszony fennállását. Amennyiben az adóhatóság így dönt, akkor az ellenőrzési eljárás során nem elegendő a vélelmet megállapítania, hanem általa beszerzett bizonyítékokkal kell alátámasztania a munkaviszony fennállását.

És mi a következménye, ha az adóhatóság által megállapított, a munkaviszony fennállására vonatkozó vélelmet a kisadózó vállalkozás nem tudja megdönteni? A Kata tv. 14. § (1) bekezdése egyértelmű választ ad a kérdésre. Ha megállapításra kerül, hogy a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a Kata tv-től eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.

A tapasztalatok szerint a katás vállalkozások többsége figyel arra, hogy egy naptári éven belül az egy megbízótól származó bevétel ne haladja meg az 1 millió forintot. A Kata tv. rendelkezéseinek figyelembevételével azonban kijelenthető, hogy a Kata tv. nem tiltja azt sem, hogy a kisadózó vállalkozás egy naptári éven belül egy megbízótól 1 millió forintot meghaladó bevételt szerezzen, és nem tiltja azt sem, hogy a kisadózó vállalkozás egy naptári éven belül csak egy megbízótól szerezzen bevételt.

('1) a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani

Érdeklik a KATA-s változások? Tudni akar mindent róla? Próbálja ki adószakma tudásbázisunkat 14 napig ingyen, regisztráljon most!