• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Ki nem adott szabadságok– mi legyen veletek?

2017. 12. 07.

A munkavállaló fizetett szabadsághoz való joga nem az a terület, mellyel kapcsolatban a jogosult szívesen kötne kompromisszumot, ezért az őt megillető szabadság nem megfelelő kiadása érzékeny pont a munkaviszony alanyainak kapcsolatában. Az év végének közeledtével tehát a munkáltatónak résen kell lennie, hogy a munkavállalóinak járó szabadságot még időben, a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban tudja kiadni.

 

A munkavállalót megillető szabadság mértéke


A munkavállalónak a naptári év során kiadandó szabadság mértéke az alapszabadság, illetve az őt különböző jogcímeken megillető pótszabadság összegeként határozható meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt. 115. § (1) bekezdés]. A munkavállaló alapszabadsága évi húsz munkanap [Mt. 116. § (1) bekezdés], legalább ennyi szabadság kiadása minden munkaviszony keretében foglalkoztatott esetében kötelező. Ehhez adódik hozzá a munkavállaló pótszabadsága, melynek mennyisége a munkavállaló korától, fogyatékos és nem fogyatékos gyermekeinek számától, fogyatékosságától, illetve egészségkárosodásától függ [Mt. 117., 118., és 120. §]. A munkavállalót pótszabadságra jogosítja az is, ha állandó jelleggel a föld alatt vagy ionizáló sugárzásnak kitéve végzi munkáját [Mt. 119. § (2) bekezdés]. A munkáltató a munkavállalót a fentiek alapján megillető szabadságnak csupán arányos részét köteles számára kiadni, amennyiben a munkaviszony év közben kezdődött. Ha az arányosítás során olyan töredéknap keletkezik, mely a fél napot eléri, egy egész nap szabadságot kell a munkavállalónak kiadni. Eltérő esetben a töredéknap figyelmen kívül marad, a munkavállalót arra való tekintettel nem illeti meg fizetett távollét [Mt. 121. §].

A szabadság kiadásának felelőssége

Fontos tisztázni, hogy a szabadságot jogi értelemben nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szabadság elmaradásáért egyedül a foglalkoztató tehető felelőssé. A felelősség rá való telepítésekor a jogalkotó ugyanakkor figyelemmel volt arra a tényre, hogy a szabadság kiadását egyes esetekben a munkavállaló oldalán felmerülő körülmény is akadályozhatja, ezért ilyen esetben a munkáltatónak lehetősége van jogszerűen annak esedékességén túl is kiadni a munkavállaló szabadságát. Miután az akadályozó körülmény pl. a munkavállaló keresőképtelensége vagy tűzoltói szolgálatteljesítés tartama megszűnt, a munkáltatónak 60 napot biztosít a törvény arra, hogy a munkavállalónak időben ki nem adott szabadságot biztosítsa a számára [Mt. 123. § (3) bekezdés].
 

A szabadság kiadására vonatkozó szabályok

A munkavállaló kellő regenerációját és kipihentségét hivatott biztosítani a rendelkezés, mely szerint a munkavállaló szabadságát úgy kell kiadni, hogy évente egyszer legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. A 14 napos időintervallumba e szabály értelmében nem csupán a szabadság tartama, de a munkavállaló egyébként is esedékes pihenőnapjai, szabadnapjai és a munkaszüneti napok is beleszámítanak, a munkavállalónak tehát nem 14 napnyi szabadságot, hanem 14 napnyi szabadidőt kell biztosítani. E rendelkezéstől a munkaviszony alanyainak eltérő megállapodása esetén el lehet térni [Mt. 122. § (3) bekezdés].

Függetlenül attól, hogy a szabadság kiadása a munkáltató felelőssége, indokolt, hogy a munkavállalónak is legyen befolyása a kiadás körülményeire, hiszen szabadsága időpontja magánéletének szervezését nagyban meghatározza. A munkáltató a szabadság kiadásával kapcsolatban az általános magatartási követelmények – így az együttműködési kötelezettség és a méltányos mérlegelés elve [Mt. 6. § (2) és (3) bekezdés]– alapján is köteles meghallgatni a munkavállalót preferenciáiról, azonban a törvény további törvényi biztosítékot is fűz a munkavállalói érdekek érvényesüléséhez. A jogalkotó biztosítja a munkavállaló számára a lehetőséget, hogy évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – az általa meghatározott időpontban vegyen igénybe. Amennyiben a munkavállaló szabadság iránti kérelmét a munkáltatóval legalább az abban megjelölt időpontot 15 nappal megelőzően közli, a munkáltató kérésének teljesítését nem jogosult megtagadni, a szabadságot a kért időpontban köteles kiadni. E szabály alól csupán egyetlen kivételt enged a törvény, a munkaviszony fennállásának első három hónapjában a munkáltató nem köteles figyelembe venni a munkavállaló kívánságát [Mt. 122. § (2) bekezdés]. E 7 napba az apát gyermeke születésére tekintettel megillető pótszabadság ideje nem számít bele, annak a fenti szabálytól függetlenül valamennyi napját az apa kérésének megfelelő időpontban kell kiadni [Mt. 118. § (4) bekezdés].

A 15 napos kérelmezési határidő, mely a munkavállaló kérésének megfelelő szabadság kiadásának feltétele, a munkáltató által kiadott szabadság közlésének határidejénél is visszaköszön. A munkáltató által beosztott szabadság csupán akkor minősül szabályszerűen kiadottnak, tehát a munkavállaló csak akkor köteles azt szabadságaként elfogadni, ha a szabadság kiadásának tényét a munkáltató 15 nappal a szabadság megkezdése előtt közli [Mt. 122. § (4) bekezdés]. E határidő munkáltatói oldalon segíti a munka és a munkavállaló helyettesítésének kellő megszervezését, míg munkavállalói oldalon lehetővé teszi, hogy a munkavállaló magánéletét szabadidejének megfelelően legyen képes szervezni.

A szabadság esedékessége

A munkavállaló szabadságát a törvényi kivételektől eltekintve minden esetben az esedékesség naptári évében kell kiadni [Mt. 123. § (1) bekezdés]. Az esedékesség éve az a naptári év, melyben a munkavállaló a szabadságra jogosító munkával töltött időt ledolgozta. Eltérő határidőt alkalmaz a törvény az apákat megillető pótszabadság kiadásával kapcsolatban, melyet – függetlenül a naptári év szakaszától – a gyermek születését követő második hónap végéig, az apa kívánságának megfelelően kell kiadni [Mt. 118. § (4) bekezdés]. Fontos megjegyezni, hogy a munkavállalót hozzátartozója halálára tekintettel megillető 2 napos munkavégzés alóli mentesülés nem minősül pótszabadságnak [Mt. 55. § (1) bekezdés f) pont], ezért azt a munkavállalónak szintén kérésének megfelelően, határidő nélkül, akár a naptári éven túl is ki lehet adni.

Az esedékes szabadság későbbi kiadásának lehetőségei

Az esedékesség évén túl, akár a következő év március 31. napjáig is kiadható a munkavállaló szabadsága, ha a munkaviszony október 1. napján vagy azt követően jött létre [Mt. 123. § (2) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony első három hónapjában a munkáltató nem köteles figyelembe venni a munkavállaló szabadság kiadásának időpontjára vonatkozó kérelmét sem, a szabály jogszerűvé teszi a munkáltatók körében oly népszerű gyakorlatot, mely szerint a munkáltató ebben az időszakban, mely jellemzően a munkavállaló próbaideje, egyáltalán nem ad ki szabadságot. E szabály alkalmazása esetén érdemes azonban figyelni arra, hogy az a szabadság következő évre történő átvitelére, sem annak megváltására nem jogosít fel. Mivel a munkavállalót próbaidejére tekintettel is megilleti szabadság, az esedékesség évét követő évben a munkavállalónak akár 5 nappal több szabadságot kell kiadni, mely napokat az azt követő naptári évre már nem lehet átvinni. Amennyiben a fenti esetben a munkavállaló munkaviszonyát próbaidő alatt azonnali hatállyal megszüntetik, a ki nem adott szabadsággal az általános szabályok szerint el kell elszámolni.

A szabadság az esedékesség évében kiadottnak minősül, amennyiben annak kiadását a munkáltató még az esedékesség évében megkezdte és annak következő évbe átnyúló része nem haladja meg az 5 napot [Mt. 123. § (4) bekezdés]. A karácsonyi időszak megfelelő munkaszervezését e szabály megkönnyíti, hiszen január első napjaiban a munkavállalónak kiadható az előző évből megmaradt szabadsága, illetve – ha ilyen már nincs – akár a következő évi szabadság is. A karácsonyi ünnepkör szabadságolásainak tervezésénél is fontos figyelni arra, hogy szabadságot csupán beosztás szerinti munkanapra szabad kiadni [Mt. 124. § (1) bekezdés], a munkaszüneti napok körüli munkanap-áthelyezések miatt ugyanis a szabadságok kiadásának szokásos rendje változtatást igényelhet (az általános munkarendben dolgozóknál).

Amennyiben a munkáltatónál érvényben lévő kollektív szerződés tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését súlyosan és közvetlenül érintő ok esetén a munkavállaló szabadságának akár egynegyedét is kiadhatja a következő év márciusának 31. napjáig [Mt. 123. § (5) bekezdés c) pont].  Fontos, hogy a két feltétel kumulatív, tehát önmagában a kiemelten fontos gazdasági érdek fennállása a felek viszonyára irányadó kollektív szerződés hiányában sem elegendő a szabadság kiadásának eltolásához. A munkáltató csak abban az esetben hivatkozhat a szabadság későbbi kiadásakor kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállására, ha annak bekövetkezése számára nem volt előrelátható. Egy ajándéktárgyakat értékesítő bolti eladó esedékes szabadságának kiadását a munkáltató nem tagadhatja meg arra való hivatkozással, hogy a decemberi csúcsban gazdasági érdeke a munkavállaló folyamatos jelenlétét indokolja, hiszen a munkáltató a karácsonyi fellendülést előre láthatta, a szabadságot az év korábbi, nyugodtabb szakaszaiban kiadhatta volna a munkavállaló számára.

Az Mt. 117. § (1) bekezdés szerinti életkoron alapuló pótszabadság vonatkozásában a munkaviszony alanyainak lehetőségük van megegyezni a következő naptári év végéig történő kiadásban [Mt. 123. § (6) bekezdés]. A felek között e tárgyban létrejött megállapodás tartalma csupán a tárgyévben esedékes pótszabadságra irányadó, ha a felek később is szeretnék jogviszonyukra nézve az abban foglalt szabályokat érvényesíteni, akkor egy újabb szerződés megkötésével évente meg kell erősíteniük szándékukat. A fenti szakasz szerint létrejött megállapodás alapján legkésőbb az esedékesség évét követő év végéig lehet kiadni a munkavállaló pótszabadságát, de természetesen a felek ennél korábbi dátumot is kiköthetnek.

A szabadság ki nem adásának orvoslása

Tekintettel arra, hogy a munkavállaló szabadság iránti igénye nem enyészik el azzal, hogy azt határidőn belül nem adták ki, ő továbbra is jogosult azt igénybe venni. Amíg a munkáltató az ilyen ún. beragadt szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. E jogsértés mind egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során, mind a munkaviszony alanyai közt fennálló jogvita esetén jelentős költségeket okozhat a munkáltató oldalán, ezért fontos, hogy a jogsértő állapot felszámolására minél hamarabb sor kerüljön. Amennyiben a naptári év végének közeledtével a munkáltató azt észleli, hogy a munkavállalóinak járó szabadságot már nincs lehetősége folyó évben kiadni, és a szabadság következő évre történő átvitelére sem jogosítja fel a törvény, a legjobb amit tehet, hogy a legközelebbi lehetséges időpontban kiadja a munkavállaló szabadságát. A kiadatlan szabadság pénzbeli megváltására csupán a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség, az időben ki nem adott szabadság miatti jogsértő helyzet pénzkifizetéssel nem orvosolható [Mt. 125. §]. A munkavállalónak nincs lehetősége arra, hogy szabadságáról akár előnyök fejében, akár ingyenesen lemondjon, ezért a törvény szerint kötelező szabadság kiadását a munkavállalóval történő megegyezéssel sem lehet jogszerűen kikerülni.


dr. Pintér Miriam