Ez a tartalom 2104 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Kié a vagyon? A természetes személyé vagy az egyéni vállalkozóé?

A címben felvetett kérdés annak apropóján merült fel, hogy adott egy természetes személy, akinek egyúttal egyéni vállalkozása is van. A természetes személy az egyéni vállalkozásától függetlenül (legalábbis ebben a tudatban) banki hitelszerződést kötött, kölcsönt vett fel, amelyet azonban nem tudott a hitelszerződésben vállaltak szerint törleszteni, ezért a pénzintézet végrehajtást kezdeményezett vele szemben.

A végrehajtó – valamennyi gazdálkodó vagy éppen nem gazdálkodó által jól ismert módon – meg is kezdte tevékenységét, amelynek hathatós eredményeként a természetes személy egyik nap azt a tájékoztatást kapta a vállalkozói pénzforgalmi számláját vezető hitelintézettől, hogy a végrehajtási eljárás keretében a vállalkozói számláján kezelt pénzösszeg egy jelentős részét végrehajtás alá vonták, közismertebb nevén inkasszót vezettek a pénzforgalmi számlája ellen, és onnét „leemelték” a követelés összegét, illetőleg annak egy meghatározott hányadát.

A természetes személy e feletti meglepetésében az eljárás lehetőségére és mikéntjére magyarázatot várva, tájékoztatás iráni kérelemmel fordult a pénzintézetéhez, amely bár elismerte annak tényét, hogy a végrehajtás alá vont pénzforgalmi számlát az egyéni vállalkozás vállalkozói számlájaként tartotta nyilván, ugyanakkor arra is felhívta a természetes személy figyelmét, hogy ez nem változtat semmin, hiszen az egyéni vállalkozó vállalkozói vagyona és a természetes személy magánvagyona nem különíthető el, és a természetes személy azzal is helytállni tartozik kötelezettségeiért, amelyekre ő mint a vállalkozásának vagyonára tekint, így jogszerűen járt el a pénzintézet, amikor a végrehajtói megkeresésnek eleget téve teljesítette az átutalási megbízásban foglaltakat, és megterhelte a vállalkozói számlát.

A tájékoztatásban foglaltakat olvasván – gondolhatnánk – joggal merült fel a természetes személyben a kérdés: vajon igazat állít-e a pénzintézet, valóban jogszerű-e a természetes személy tartozásának behajtása érdekében a vállalkozói számla ellen vezetett inkasszó? A válaszunk – amit feltehetőleg már önmagában a jelen cikk megszületése is sejtet –, hogy igen jogszerűen járt el a pénzintézet. És hogy miért is?

Az egyéni vállalkozókra irányadó hatályos jogszabályi rendelkezések szerint Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretében üzletszerű – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet.

E fenti rendelkezés alapozza meg az egyéni vállalkozás természetes személyek által történő folytatásának lehetőségét, amelyet áttekintve és értelmezve megállapítható, hogy az egyéni vállalkozó esetében nem jön létre új, önálló jogalany, amelyet alátámaszt az a törvényből levezethető körülmény is, miszerint az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése esetében nem kerül sor egy elkülönült entitás (pl.: cég) létrehozatalára, megalapítására, hanem annak feltétele pusztán e szándék, vagyis az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása tényének jogszabályszerű bejelentése.  Tehát az egyéni vállalkozás esetében a „gazdálkodó szervezet” valójában maga az egyéni vállalkozóként működő természetes személy, és mint ilyennek a vállalkozási vagyona egybe esik az egyéni vállalkozó mint természetes személy vagyonával, tehát az nem különül el a magánvagyonától.

Ezen álláspontot erősíti meg a törvényhez fűzött miniszteri indokolás is, amely kimondja egyrészt, hogy az egyéni vállalkozó természetes személy, vagyis az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével – amint arra fent már utaltunk – önálló, elkülönült jogalany nem jön létre, a vállalkozási tevékenység során keletkezett jogok és kötelezettségek a természetes személyt illetik és terhelik. A miniszteri indokolásban az egyéni vállalkozás folytatásához kötődő felelősségi szabályokhoz  kapcsolódó kommentárok másrészt a korábbiakat megerősítve szintén rögzítik, hogy az egyéni vállalkozó nem új, elkülönült jogalany, azaz jogokat és kötelezettségeket a természetes személy szerez és vállal, ebből következően az egyéni vállalkozói tevékenységéért teljes vagyonával felel.

Mindezeknek megfelelő következtetést fogalmazott meg a Kúria is egy a BH 2009.150. számú eseti döntésében, amelyben bár az ítéletének alapjául szolgáló konkrét esetre vonatkoztatva, azonban a jelen cikkben vizsgált kérdéskörre általánosságban nézve is analóg módon értelmezhetően megállapította, hogy „P. S. egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő minden jövedelme, egyéni vállalkozóként tulajdonul megszerzett vagyontárgya és egyéni vállalkozóként megkötött jogügylete, továbbá az őt megillető kötelmi jellegű követelése is P. S. magánvagyonának részévé vált és nem tartozott az egyéni vállalkozás, mint ettől elkülönülő gazdálkodó szervezet vagyonához.”

Végül megemlítendő, hogy az adóhatóság is a fenti értelmezést követve, ezt alátámasztva szintén ezen álláspontot rögzítette egy korábbi, 2006/63. számú Adózási kérdésben, amikor kimondta, hogy az egyéni vállalkozó magánvagyona (személyes vagyona) nem különül el vállalkozói vagyonától.

A fentieket áttekintve tehát megállapítható, hogy mind a jogalkotás, mind a hatósági és a bírósági joggyakorlat egységes véleményen van atekintetben, hogy az egyéni vállalkozás és az annak személyében eljáró vállalkozó, a természetes személy, illetőleg ezek vagyona nem választhatóak el egymástól, amelynek következtében a természetes személy akár magánszemélyként, akár vállalkozói minőségében vállal valamely kötelezettséget, ezért teljes – mind vállalkozói, mind magán – vagyonával helytállni tartozik. Ezzel természetesen nem arra akarja ösztönözni a cikk szerzője az egyéni vállalkozókat, hogy – szemben azzal, amint eddig eljártak – ezentúl ne kezeljék elkülönítve e két vagyon tömeget, hiszen ez saját eredményes gazdálkodásuknak is feltétele, illetve egy esetleges adóhatósági ellenőrzés kedvező kimenetelét is nagyban elősegíti, azonban nem szabad azt elfelejteni, hogy ha valamely tartozásuk miatt végrehajtásra kerül sor, akkor e megkülönböztetések, e címkék sem a magánvagyont, sem a vállalkozói vagyont nem lesznek képesek megóvni, mivel a végrehajtó szeme előtt csak egy kategória fog lebegni: az adós vagyona.