• FORRÓDRÓT
    • REGISZTRÁCIÓ
    • BEJELENTKEZÉS

Szakterületek:

  • társasági adó
  • helyi adók
  • Art.
Ez a tartalom 194 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Ön kijelentette már a NAV-nál a nyugdíjas munkavállalókat?

2019. 01. 08.

A társadalombiztosítási szabályozás 2019. január 1-jétől hatályos változásai nyomán a saját jogú nyugdíjas biztosítotti jogállása megszűnik. Ezért a munkáltatóknak legkésőbb a mai napon "ki kell jelenteniük" nyugdíjas munkavállalóikat, az erre rendszeresített adatlapon

A társadalombiztosítási ellátásokról szóló törvény, közismert nevén a Tbj. 2019. január 1-jétől hatályba lépő módosítása szerint nem minősül biztosítottnak az a saját jogú nyugdíjas, aki a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony keretében dolgozik. A módosítás következtében a munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas mentesül a 10 százalékos nyugdíjjárulék, valamint a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól, ugyanakkor a munkáltató mentesül a saját jogú nyugdíjas részére kifizetett, az összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem után a 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól. Vagyis a módosítás folytán kedvezően változik a közteher kötelezettség.

A saját jogú nyugdíjast foglalkoztató munkáltatónak ugyanakkor fontos figyelemmel lennie arra, hogy 2019. január 1-jétől a saját jogú nyugdíjas személy biztosítotti jogállása a törvény erejénél fogva megszűnik, melyet az adózás rendjéről szóló törvény alapján a munkáltatónak 8 napon belül, vagyis 2019. január 8. napjáig, a 19T1041-es számú adatlapon az állami adó- és vámhatóság felé be kell jelenteni.

Fontos hangsúlyozni, hogy az említett változás kizárólag a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas munkavállalókat érinti, a más jogviszonyban, például megbízási jogviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas személy biztosítási kötelezettségét a foglalkoztatónak a továbbiakban is meg kell állapítania, a közteher kötelezettséget pedig az adott jogviszonyra irányadó szabályok szerint kell teljesítenie.

Ahhoz, hogy pontosan meghatározható legyen az érintett személyi kör, tisztázni kell egyrészt azt a kérdést, hogy ki minősül saját jogú nyugdíjasnak, másrészt azt, hogy mely jogviszonyok minősülnek a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszonynak.

Az első kérdésre, vagyis arra, hogy ki minősül saját jogú nyugdíjasnak, viszonylag egyszerű a választ megtalálni. A Tbj. 4. § f) pontja alapján saját jogú nyugdíjas az a természetes személy, aki 
–    a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával öregségi nyugdíjban (ilyen ellátásnak minősül az életkortól függetlenül legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkező nő számára megállapított nyugdíj is);
–    a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban);
–    egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
Saját jogú nyugdíjasnak minősül továbbá az a személy is, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.
Az Mt. szerint munkaviszonyban álló személyt, akkor is saját jogú nyugdíjasnak kell tekinteni, ha a nyugdíja folyósítása szünetel.

Érdemes megemlíteni, hogy nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak azok a személyek, akik részére 2012. január 1-jétől a korábbi előrehozott, korkedvezményes, korengedményes öregségi nyugdíjuk, szolgálati nyugellátásuk már nem nyugdíjként, hanem korhatár előtti ellátásként, vagy szolgálati járandóságként kerül továbbfolyósításra, illetve 2011. december 31-ét követően részükre korhatár előtti ellátást, vagy szolgálati járandóságot állapítottak meg. Szintén nem minősülnek saját jogú nyugdíjasnak azok a személyek sem, akiknek a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásuk 2012. január 1-jétől rehabilitációs vagy rokkant ellátásként kerül továbbfolyósításra, illetve a megváltozott munkaképességű ellátásuk ezen időponttól kezdődően került megállapításra.

A második kérdésre, vagyis arra, hogy mely jogviszonyok minősülnek a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszonynak, már összetettebb a válasz. A Munka Törvénykönyve szerint azok a jogviszonyok tartoznak a hatálya alá, melynek alanyai a munkáltató és a munkavállaló, és a közöttük létrejövő munkaszerződés alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni, a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni. Ennek megfelelően nem minősülnek munkaviszonynak a közszolgálati jellegű jogviszonyok, valamint a munkavégzésre irányuló olyan jogviszonyok, ahol a felek között nem munkaszerződés, hanem például megbízási szerződés jön létre. 

Fentiekre figyelemmel minden munkáltatónál szükséges megvizsgálni, hogy van-e olyan munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló, aki saját jogú nyugdíjasnak minősül, és amennyiben van ilyen, akkor szükséges ezen munkavállaló biztosítási jogviszonyának megszűnését az állami adó- és vámhatóságnál határidőben, azaz 2019. január 8. napjáig bejelenteni.