Ez a tartalom 2673 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A részletvételes termékértékesítés misztériumai

Mikor kell áfát fizetni részletfizetés esetén? Az első vagy az utolsó részletkor? Nos, a szabályokat alább olvashatják.

Termék értékesítésének minősül a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi.

A termék értékesítése birtokba vehető dolog átengedését jelenti. Ebből következően terméknek birtokba vehető dolog minősül. A birtokba vehető dolog fogalmát az áfatörvény nem fogalmazza meg, e tekintetben mögöttes jogszabályként a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni.
Azonban az áfatörvény szerint birtokba vehető dolognak kell tekinteni a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti.
Nem tekinthető birtokba vehető dolognak a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint – az előzőleg említett kivétellel – az értékpapírt.

A részletvételes termékértékesítés fogalma a pénzforgalmi adózás szerinti adózó vállalkozások számára is lényeges, mivel ezen ügyletre a pénzforgalmi adózás szabályai nem alkalmazhatóak.
A pénzforgalmi elszámolás szabályait választó áfa-adóalanyok szempontjából csak azok a részletvételes termékértékesítések relevánsak e szabályozás vonatkozásában, amelyek az egyenes adózás hatálya alá tartoznak, azaz a termék eladójának az ügyletet terhelő áfát át kell hárítania a termék vevőjére.

Részletvételes termékértékesítéseknek minősülhetnek a következő fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletek – feltéve, hogy az eladó és a vevő egyaránt belföldön nyilvántartásba vett és adó fizetésére kötelezett áfa-adóalany (ideértve az evatörvény alanyait is):
– a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése [áfatv. 142. § (1) bekezdés d) pont ];
– a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával [áfatv. 142. § (1) bekezdés e) pont];
– az adós és a hitelező, valamint az adós és a hitelező által kijelölt harmadik személy viszonylatában olyan termék értékesítése, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul [áfatv. 142. § (1) bekezdés f) pont];
– a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése, valamint egyéb, a teljesítésekor a szokásos piaci árat tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, ha a teljesítésre kötelezett adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll [áfatv. 142. § (1) bekezdés g) pont];
– 6/A. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése [áfatv. 142. § (1) bekezdés i) pont];
– a 6/B. számú mellékletben felsorolt termék értékesítése, amennyiben az nem tartozik a XVI. fejezet szerinti különös rendelkezések hatálya alá [áfatv. 142. § (1) bekezdés j) pont].

A fordított adózás hatálya alá tartozó termékértékesítéseknél a pénzforgalmi elszámolás szabályai áthárított adó hiányában eleve nem alkalmazhatóak, tehát az eladó és a vevő szempontjából az ügylet hibás minősítése a pénzforgalmi elszámolás szabályainak alkalmazhatósága tekintetében nem releváns.

A termék értékesítője hiába vezeti fel esetleg az adóáthárítással járó részletvételes termékértékesítésről kibocsátott számlában a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést, az értékesítésre a törvényi tilalomból adódóan a pénzforgalmi elszámolás szabályai nem alkalmazhatóak.

Nemcsak a termék értékesítőjének, hanem a termék vevőjének is fontos annak vizsgálata, hogy az ügylet részletvételes termékértékesítésnek minősül-e, vagy sem.
Ugyanis, ha igen, akkor a pénzforgalmi elszámolást választó eladónak a teljesítés időpontjában keletkezik adófizetési kötelezettsége, míg a vevőnek a vételár pénzügyi kiegyenlítésének időpontjától függetlenül ugyanezen időpontban nyílik meg adólevonási jog, feltéve, hogy az eladó által áthárított adó vonatkozásában adólevonási jog illeti meg.
Ezen túl a részletvételes termékértékesítésről kibocsátott számla későbbi módosítása, esetleges érvénytelenítése esetén sem alkalmazhatóak a pénzforgalmi elszámolás szabályai a módosító, illetve érvénytelenítő számla adótartalmának elszámolására.

Részletvételes termékértékesítés esetében is a teljesítés időpontját kell meghatározni, az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul.
Részletvételes termékértékesítéseknél a tényállásszerű megvalósulásának a termék birtokbaadásának napját kell tekinteni.
Ebből adódóan az eladónak a birtokbaadás napját magában foglaló bevallásban az ügyletet terhelő áfának a korábbi bevallási időszak(ok)ban előleg jogcímén el nem számolt részét kell fizetendő adóként figyelembe venni.

Olyan termékértékesítések minősíthetők részletvételes termékértékesítésnek, amelyeknél a felek kifejezetten részletfizetésben állapodtak meg. Tehát az eladó és a vevő közös akarata folyamán a vevő a vételárat a megállapodásban rögzített ütemezés szerint több részben köteles megfizetni.

A részletvétel fogalmával kapcsolatban az előleghez kapcsolódóan jogértelmezési bizonytalanságok merülnek fel.
Részletvételes termékértékesítésnél is figyelembe kell venni az áfatörvény előleggel kapcsolatos rendelkezéseit.
Eszerint, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénzhelyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak, a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.
A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
Felvetődik az a kérdés, hogy az a termékértékesítés is részletvételes termékértékesítésnek minősül-e, amelynél a vevő a vételárat egyrészt előleg formájában köteles megfizetni, másrészt a vételárból fennmaradó összeget a birtokbaadást követő egy összegben kell kiegyenlítenie.

Álláspontom szerint az áfatv. 10. § a) pontjában szövegezése alapján az ügylet megítélése szempontjából az a releváns körülmény, hogy a birtokbaadást követően a vevőnek hány részletben kell a fennmaradó vételárat megfizetni.
A törvény szövegének szigorú értelmezése alapján a birtokbaadásnak kell olyan feltétellel megvalósulnia, hogy a vételár, illetve előleg fizetése esetén a fennmaradó vételár több részletben fizetendő.

De találkoztam már olyan  „puha” jogértelmezéssel is, amely alapján elégséges az is, ha a vételár bármilyen jogcímén legalább két részletben fizetendő. Azaz olyan ügylet is részletvételes termékértékesítésnek tekinthető, amelynél a vevő a birtokbaadást megelőzően legalább egy ízben előleget fizetett, s a birtokbaadást követően a fennmaradó vételárat egy összegben köteles kiegyenlíteni. E logika alapján a vételár két előlegfizetéssel történő kiegyenlítésénél is részletvételes termékértékesítés valósul meg.

Semmiképpen sem tekinthető részletvételes termékértékesítésnek olyan ügylet, amikor az eladó és a vevő nem állapodott meg részletfizetésben, s a szerződésben foglaltakkal szemben a vevő bármilyen okból kifolyólag részletekben – azaz legalább két részletben – egyenlítette ki a vételárat.