Szakterületek:

  • munkaszerződések
  • munkaidő-nyilvántartás
  • munkaügyi viták

Ez a tartalom 2871 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A több munkáltatóval létesített munkaviszony munkajogi és adójogi megítélése

2016. 08. 13.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) egyik nagy „újítása” volt a több munkáltatóval létesített munkaviszony bevezetése.

Rögtön az elején tisztázandó, hogy e körben nem arról van szó, hogy egy munkavállaló egymástól független két (vagy több) munkáltatóval áll munkaviszonyban: pl. a munkavállaló délelőttönként recepciós feladatot lát el egy irodaházban, esténként pedig sört csapol egy étteremben. Az ilyen munkaviszonyokat külön-külön, egymástól függetlenül kell megítélni és ezen munkáltatók semmiképpen sem kötelesek közösen, több munkáltató által létesített munkaviszonyt létesíteni a dolgozóval.
 
Az Mt. 195. §-a azonban egy speciális – atipikus – munkaviszony-típust szabályoz. A több munkáltatóval létesített munkaviszony lényege, hogy több munkáltató és egy munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg.
 
Ilyen foglalkoztatásra lehet példa, ha egy adott cégcsoport több tagja (munkáltatója) részére végez munkát a munkavállaló (például több cégnek végez bérszámfejtést vagy végez rendszergazdai tevékenységet). Szintén gyakorlati példa a több cég által bérelt épület, ingatlan üzemeltetői személyzete (például takarítók, recepciós, telefonközpontos).
 
A több munkáltató által létesített munkaviszonyban egy munkavállaló több munkáltatóval köt munkaszerződést, azaz a munkáltató több munkáltató számára végzi ugyanazt a tevékenységet, azaz a több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodnak meg. A munkavállaló egyidejűleg teljesíti a munkáltatók számára munkavégzési kötelezettségét, illetve ez időben áll a munkáltatók rendelkezésére. Természetesen az sem kizárt, hogy a felek a munkavégzési kötelezettséget elkülönítsék: például a munkavállaló hétfőn és kedden az egyik munkáltató, majd szerdától péntekig a másik munkáltató számára köteles munkát végezni.
 
A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében. Az Mt. értelmében több munkáltatós munkaviszonyban a munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti. Társadalombiztosítási szempontból az így kijelölt munkáltató minősül a munkavállaló foglalkoztatójának.
 
Utalunk arra, hogy a munkavállaló az értékhatárhoz kötött adómentes és béren kívüli juttatásokból csak egyszeresen részesülhet, ha egy munkakörre több munkáltatóval köt munkaszerződést. A több munkáltatóval kötött munkaszerződés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra a személyi jövedelemadóról szóló törvényben megállapított rendelkezéseket a több munkáltató ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.
 
Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) értelmében a több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkáltatók a munkaviszony létesítésével egyidejűleg kötelesek írásban az adókötelezettségek teljesítésére egy munkáltatót kijelölni, továbbá a kijelölt munkáltató személyéről a munkavállalót tájékoztatni.
Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető (az adóhatóság kötelezi). A kijelölt munkáltató a munkavállaló tekintetében adókötelezettségeit saját nevében teljesíti. A kijelölt munkáltató bejelenti az ugyanazon munkaviszony tekintetében a további foglalkoztató adóazonosító számát, nevét, elnevezését, székhelyének címét, valamint a több munkáltató által létesített munkaviszonyban való részvétele kezdetét és a munkaviszonyból való kilépésének idejét.
 
 
 
 
Ha tehát a munkáltatók nem jelölnek ki maguk közül egyet az adókötelezettségek teljesítésére, akkor e munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére az állami adóhatóság bármely, a munkaviszonyban érintett munkáltatót kötelezheti. A kijelölt munkáltató kötelezettségévé teszi az Art. a munkaviszonyban résztvevő többi munkáltatóra vonatkozóan meghatározott adatok állami adóhatósághoz történő bejelentését.
 
Természetesen a munkáltatók egymás között rendezhetik azt, hogy egymással hogyan számolnak el a munkabér és a járulékok, továbbá az adminisztrációs költségek kapcsán.
 
A munkaviszony tartamát – határozatlan vagy határozott idő – a munkaszerződésben kell meghatározni, azonban ennek hiányában a munkaviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni.
 
A munkavégzés helye tekintetében szintén nincsen speciális előírás az Mt.-ben, tehát az általános szabályok az irányadóak („A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi.”). Célszerű rögzíteni, hogy például a munkavállaló az összes, a jogviszonyban félként jelen lévő munkáltató székhelyén és telephelyén köteles munkát végezni.
 
A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre. Bár az Mt. a több munkáltatós munkaviszonyban kötelezően nem írja elő, mégis praktikus a munkaszerződésben szabályozni azt, hogy a munkavállaló milyen módon köteles feladatait ellátni. Például egy informatikus minden munkáltató számítástechnikai rendszereit felügyeli időbeni megosztottság nélkül. Vagy a belső ellenőr egyik héten kizárólag az egyik, a következő héten a másik (és így tovább) munkáltatónál tesz eleget munkavégzési kötelezettségének. A munkaidő mértéke és beosztása tekintetében az Mt. szintén nem tartalmaz speciális előírást, tehát a munkaviszony ellátható kötetlen munkarendben vagy úgy is, hogy a munkáltatóknál kötött (beosztás szerinti) munkarend érvényesül.
 
Természetes a jogviszony létrejöttét követően, 15 napon belül a munkáltatók kötelesek a munkavállaló felé az Mt.-ben meghatározott írásbeli tájékoztatási kötelezettségüket is teljesíteni, az alábbiak vonatkozásában:
 
a) a napi munkaidő,
b) az alapbéren túli munkabér és egyéb juttatások,
c) a munkabérről való elszámolás módja, a munkabérfizetés gyakorisága, a kifizetés napja,
d) a munkakörbe tartozó feladatok,
e) a szabadság mértéke, számítási módja és kiadása szabályai, valamint
f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályai, továbbá
g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e (a munkavállalóra azon munkáltató által kötött kollektív szerződés hatálya terjed ki, amely munkáltató a munkabér-fizetési kötelezettségét teljesíti), valamint
h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.
dr. Rátkai Ildikó (2016-08-13)

Adózási Módszertani Szemle + Adópraxis előfizetés megrendelése

Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunkat!