Ez a tartalom 2707 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A késedelmes kiutalás és a késedelmi kamatfizetés kérdése az Európai Bíróság döntésében

Az Európai Unió Bírósága egy nemrégiben született döntésében egy magyar társaság ügyével kapcsolatban vizsgálata alá vonta és értékelte az adózók kiutalás iránti kérelmének késedelmes teljesítésére tekintettel az adóhatóság által fizetendő késedelmi kamattal kapcsolatos jogi szabályozást, és az annak alapján kialakított joggyakorlatot.

A kérdés jelentősége abban áll, hogy a Bíróság nem pusztán egy konkrét adózó egyedi ügyében követett eljárással szemben támasztott kifogást, hanem magát a jogszabályi rendelkezést ítélte az uniós joggal ellentétesnek.

A kérdéses ügy tényállása szerint a magyar társaság nagyösszegű visszaigénylést és kiutalást tartalmazó áfa-bevallást nyújtott be, amelyet az adóhatóság pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés alá vont. Az eljárás során az adóhatóság számos alkalommal kért adatközlést a társaságtól, és három ízben szabott ki bírságot a késedelmes válaszadás miatt, mivel ezek a revízió szerint akadályozták az eljárás lefolytatását.

Az ellenőrzés keretében az adóhatóság – közel két év elteltével – részutalás mellett döntött, amelyre tekintettel a társaság kérte az adóhatóságot, hogy a kiutalásra nyitva álló határidő túllépésének okán az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (6) bekezdésére figyelemmel fizesse meg részére az ezen késedelmes időszakra számítható késedelmi kamatot.

Az adóhatóság e kérelmet az ellenőrzés akadályozása miatt kiszabott mulasztási bírságra hivatkozással elutasította, amelynek következtében – az Art. 37. § (4) bekezdésének c) pontja értelmében – a kiutalásra nyitva álló határidőt az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv átadásától kell számítani, vagyis az adóhatóság szerint nem volt megállapítható késedelmes kiutalás, ezért a társaság késedelmi kamatra sem tarthat igényt.

A társaság sérelmezte az adóhatóság fenti eljárását, ezért ezzel szemben fellebbezéssel, majd bírósági felülvizsgálattal élt, amelynek során kifejtette, hogy álláspontja szerint az Art. 37. § (4) bekezdésének c) pontja és az adóhatóság eljárása ellentétes az uniós joggal, különösen az arányosság és az adósemlegesség elvével. Az ellenőrzés ugyanis több mint két évig tartott olyan okok miatt, amelyek nem a revízió által kért dokumentumok késedelmes szolgáltatásához, hanem elsődlegesen az adóhatóság cselekményeihez kapcsolódtak. Rámutatott továbbá arra is a társaság, hogy az adóhatóság arra kötelezte, hogy az ellenőrzés első két hetében nagy mennyiségű adatot adjon át a részére, és minden egyes kérés esetében csak három munkanapot biztosított ennek teljesítésére. A társaság szerint ugyanakkor az adósemlegesség elve azt is megköveteli, hogy az adóalany részére ésszerű határidőn belül visszatérítsék az általa kiutalni kért adóösszeget, amelynek határidejét az adóhatóság által végzett eljárási cselekmények nem befolyásolhatják.

Mivel azonban a nemzeti bíróság megítélése szerint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata a fentiek ellenére sem tartalmaz kellően egyértelmű útmutatást többek között az adóhatóság által kiszabott bírságok olyan jogkövetkezményei vonatkozásában, mint

amelyekről a kérdéses ügyben is szó volt, ezért fordult előzetes döntéshozatali kérelemmel a Bírósághoz.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által feltett kérdésekre összefoglalóan azt a választ adta az Európai Unió Bírósága, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint, amennyiben az adóhatóság ellenőrzést kezdeményez, és az együttműködés hiánya miatt mulasztási bírságot szab ki az adóalanyra, akkor az adóalany pénzösszeg kiutalása iránti kérelmének időpontja az ellenőrzés jegyzőkönyvének az említett adóalany részére történő átadásáig elhalasztható a késedelmi kamathoz való igény eltagadása mellett még abban az esetben is, ha az ellenőrzés időtartamának túlzott mértékű elhúzódása nem teljes mértékben az adóalany – szankcionált – magatartásának tudható be.