A készpénzfizetés korlátozásának szabálya a gyakorlatban

A készpénzfizetési korlátozás szabályát kizárólag azokban az esetekben kell alkalmazni, ahol a termék értékesítője és a szolgáltatás nyújtója, illetve a termék vevője és a szolgáltatás igénybe vevője pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó. A rendelkezés nem vonatkozik azon ügyletekre, amelyekben valamelyik fél természetes személy, illetve a Közösség más tagállamában vagy harmadik országban bejegyzett adóalany. A készpénzfizetési korlátozást ezen túlmenően kizárólag akkor kell alkalmazni, ha a vevő a készpénzszolgáltatást adóköteles tevékenysége keretében teljesíti.

A készpénzfizetési korlátozást kizárólag készpénzszolgáltatás esetén kell alkalmazni. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény 63. § (1) bekezdése alapján az alábbi fizetési módok különböztethetőek meg:
–    készpénzfizetés;
–    a fizetési számlák közötti fizetés, amelynek lényege, hogy a művelet két számlát feltételez;
–    a fizetési számlához kötődő készpénzfizetés, amely egy fizetési számla létét feltételezi (fizetési számlára történő készpénzbefizetés, vagy fizetési számláról történő készpénzkifizetés);
–    a fizetési számla nélküli, de pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő olyan fizetés, amely nélkülözi a fizetési számlát (pl. készpénzátutalás postai „rózsaszín” csekken).

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény kimondja, hogy nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak „a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (a továbbiakban együtt: készpénz) történő fizetési művelet”.

A gyakorlatban előfordulhat olyan fizetés, melynek során az ellenérték egyik része készpénzfizetéssel, másik része átutalással teljesül. Ilyen esetben az átutalás útján teljesített összeget figyelmen kívül lehet hagyni.

Az ellenőrzési tapasztalatok alapján fontos megemlíteni, hogy a korlátozó rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha a fizetés módjaként a számlán átutalás kerül feltüntetésre, de utóbb az ellenérték megfizetése akár egy összegben, akár részletekben készpénzzel történik.

A 1,5 millió forintos értékhatárba – a szerződésben meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés általános forgalmi adóval növelt ellenértéke alapján – az egy naptári hónapon belül, ugyanazon szerződésből eredő készpénzszolgáltatásokat kell beszámítani. A készpénzfizetési korlátozást nem érinti, hogy a fizetés az érintett felek között létrejött, vagy pedig egy másik jogalannyal megkötött szerződésen alapul.

Az adóhatósági ellenőrzések megállapításainak jellemző oka, hogy az adóhatóság és az adózók eltérően veszik számításba az egy szerződéshez kapcsolódó készpénzfizetéseket. Amennyiben a szerződésben a felek egy adott ügylet ellenértékének kifizetésére részletfizetésben állapodnak meg, akkor az adott naptári hónapon belül teljesített készpénzfizetéseket össze kell számítani, és figyelmen kívül kell hagyni azokat a részleteket, amelyek kifizetésére az adott naptári hónapon túl kerül sor. Az összeszámítási kötelezettség független attól, hogy az ellenérték több részletben történő megfizetésére a felek megállapodása, vagy a termék vevőjének, a szolgáltatás igénybevevőjének egyoldalú döntése alapján kerül-e sor, és független attól is, hogy az egyes részletek megfizetése a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően, azzal egyidejűleg, vagy azt követően történik-e.

Az adózók közötti szerződések sok esetben keretszerződések. A keretszerződés nem önálló szerződéstípus, hanem egy olyan szerződési forma, amely hosszabb időszak vonatkozásában rögzíti a felek jogait és kötelezettségeit, valamint a teljesítésre vonatkozó alapvető követelményeket.

Gyakori, hogy a keretszerződésként megnevezett szerződés folyamatos teljesítésű ügyletről rendelkezik, melynek során azonos felek között, rendszeres és ismétlődő jelleggel, jellemzően azonos tartalommal történik szolgáltatás és ellenszolgáltatás. Folyamatos teljesítésű szolgáltatás általában a bérleti szolgáltatás, illetve jellemzően állandó jellegű szolgáltatásnyújtáshoz (ügyvédi, könyvviteli, tanácsadási szolgáltatásra vonatkozó állandó megbízáshoz) kapcsolódik, de tipikusan folyamatos teljesítésű ügylet a közüzemi szolgáltatás, illetve a vagyonvédelmi szolgáltatás is. Ezen ügyletek sajátossága a termékértékesítő, illetve szolgáltatásnyújtó állandó rendelkezésre állása és teljesítése, a rendszeres elszámolás, a konkrét rendelkezés a szerződés tárgyáról, az árról és árképzésről, a mennyiségi és minőségi követelményekről. Mivel ezekben az esetekben valamennyi teljesítés a felek által már korábban megkötött ugyanazon szerződésen alapul, ezért az egy naptári hónapban, egymás között teljesített kifizetéseket egybe kell számítani.

Előfordulhat, hogy ugyanazon felek között egyidejűleg több szerződés alapján történik teljesítés, és egy naptári hónapon belül több alkalommal, összességében 1,5 millió forintot meghaladó összegű lesz a készpénzfizetés. Ha ilyenkor – a szerződések tartalom szerinti minősítésének elve alapján – megállapítható, hogy a szerződések egymástól független, különálló szerződések, és a naptári hónapon belül az egy szerződésből eredő kifizetés nem haladja meg a 1,5 millió forintot, akkor a korlátozó szabályt nem kell alkalmazni. Ha viszont kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra, akkor a felek között létrejött szerződések alapján az adott hónapban teljesített készpénzfizetéseket össze kell számítani.

Az Art. nem határozza meg, mi minősül a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének. A tekintetben, hogy egy adott esetben ténylegesen ellenérték fizetésre kerül-e sor, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, és az annak alkalmazása tárgyában kiadott tájékoztatások is eligazítást adhatnak.

Amennyiben a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adóval terhelt, úgy az ellenérték az általános forgalmi adóval együtt számítandó.

A foglalóként fizetett összeg az ellenértékbe beleszámít. Ha a foglaló megfizetése mellett egyéb, az ellenértékbe beszámító összeg fizetésére is sor kerül, akkor az adott hónapban a kifizetéseket össze kell számítani, lévén, hogy egy szerződéses ügylethez tartoznak.

Nem minősülnek viszont ellenértéknek azon összegek, amelyeket a fél a nem szerződésszerű teljesítés ellentételezéseként szerez meg (így például a kötbér vagy a késedelmi kamat, kártérítés).

Amennyiben a felek egy adott szerződéses ügylet ellenértékének a kifizetésére részletfizetésben állapodtak meg, akkor az értékhatár megállapításánál ezen szerződéses ügylethez tartozó kifizetéseket össze kell számítani. Nem kell beleszámítani az összeghatárba azonban azokat a részleteket, amelyek kifizetésére az adott naptári hónapon túl kerül sor.

Az egy szerződés alapján egy hónapban teljesített kifizetések tekintetében az összeszámítási kötelezettség független attól, hogy a fizetés a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően, azzal egyidejűleg, vagy azt követően történik-e, illetve független attól is, hogy az ellenérték több részletben történő megfizetésére a felek megállapodása, vagy a termék vevőjének, a szolgáltatás igénybevevőjének egyoldalú döntése alapján kerül-e sor.

A készpénzfizetési korlátozás ellenőrzése során gyakori az adóhatósági megállapítás a kamatfizetéssel összefüggésben. Ennek oka, hogy a kamat eltérően minősül attól függően, hogy milyen okból történik a felszámítása.

Ha a kamat késedelmi kamat, akkor a kamatfizetési kötelezettség a késedelmes teljesítés szankciója. Tehát a kamatfizetéssel szemben nem áll viszontszolgáltatás, vagyis a kamat nem ellenérték, és így a készpénzfizetési korlátozást nem kell alkalmazni.

Ha a kamat ügyleti kamat, akkor a kamatfizetési kötelezettség lényegében a pénz időleges használatának díja, a pénzkölcsön ellenértéke, így alkalmazni kell a készpénzfizetési korlátozásra vonatkozó rendelkezést. Gyakori, hogy az adózók a kölcsönnyújtás és a nyújtott kölcsön visszafizetése során is alkalmazzák a készpénzfizetési korlátozást annak ellenére, hogy az nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak, illetve ellenértéknek, így nem kell érvényesíteni a korlátozó szabályt.

Az adóhatóság ellenőrzési tapasztalataiból érdemes még kiemelni a korlátozó szabály alkalmazását a visszáruhoz kapcsolódóan. A gazdasági szereplők köthetnek olyan adásvételi szerződést, amely szerint – bizonyos feltételek megvalósulása esetén – az eredeti vevő egyoldalú nyilatkozattal a megvásárolt, hibátlan terméket visszaadhatja, és az eredeti eladó köteles lesz a terméket visszavenni és a vételárat visszafizetni. Fontos, hogy ilyenkor a termék visszavételére szerződésszerű teljesítést követően, és nem hibás teljesítés miatt kerül sor. Az ilyen megállapodást a felek rendszerint egyetlen szerződésbe foglalják, mégis két különböző tulajdonátruházási ügyletről van szó. Az egyik ügylet, amikor az eredeti vevő megveszi a terméket, a másik ügylet, amikor az eredeti eladó visszavásárolja a terméket. Vagyis két adásvétel történik, és a készpénzfizetési korlátozást külön kell vizsgálni a két adásvétel tekintetében. Első esetben akkor, amikor az eredeti vevő a termék vételárát megfizeti, második esetben akkor, amikor az eredeti eladó a termék vételárát visszatéríti az eredeti vevő részére.

dr. Németh Ildikó jogász és adótanácsadó