Ez a tartalom 806 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A konzorcium áfa vonzatai

A magyar gazdaságban rendre a pénzügyi szektorban, a kutatás-fejlesztés tevékenységnél és az építőiparban találkozhatunk konzorciumokkal, azonban egészen perifériális területen is találkoztam konzorciumi megállapodással, így például a hulladékgazdálkodás körében is.

A konzorcium fogalmát a magyar jogban több helyen is megtalálhatjuk, de a lényegét tekintve a 272/2014 (XI.5.) Korm. rendelet értelmező rendelkezésében szereplő megfogalmazást akár általános érvényűnek is tekinthetjük. A rendelkezés szerint: „konzorcium: több kedvezményezett támogatásával megvalósuló projektek esetében a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködése a projekt közös megvalósítása, valamint ennek érdekében közös gazdasági érdekeik előmozdítása és erre irányuló tevékenységük összehangolása céljából,”

A megfogalmazásból látható, hogy a konzorcium a lényegét tekintve egy polgárjogi társaság. Talán annyi különbség megfogalmazható a polgárjogi társaság és a konzorcium között, hogy a konzorcium esetében kötelező (rendre a megrendelő kívánságára) egy képviselőt kijelölni a tagok közül, aki a harmadik személyekkel kötött szerződések esetében képviseli a konzorciumot. 
A polgárjogi társaságok esetében viszont minden tag képviseletre jogosult.

A forgalmi adózás terén leszögezhetjük, hogy konzorciumi megállapodás, mint polgárjogi szerződés alapján létrejött szervezetet (konzorciumot) nem tekinthetjük az Áfa törvény alanyának azon oknál fogva, hogy a konzorcium nem jogképes személy. 

A konzorcium minden tagja önálló adóalany, azonban a tagok összessége nem minősül együttesen Áfa alanynak.

A tagok közötti munkamegosztás a konzorciumi szerződésben kerül szabályozásra, míg a harmadik féllel kötött szerződésben a konzorciumra rendre egyetlen szervezetként tekintenek. Vagyis egy építésre létrejött konzorcium esetében a harmadik féllel kötött szerződésben nem kerül részletezésre, hogy a konzorciumok tagjai külön-külön konkrétan mit teljesítenek a harmadik fél felé csak az együttes vállalás részletei kerülnek rögzítésre.
A harmadik féllel kötött szerződések esetében bármelyik tag egyetemlegesen felel a többi tag teljesítésért, vagyis az összeteljesítésért. 

Konzorciumi szerződés

A konzorciumi tagjai között létrejött szerződésben (konzorciumi szerződés) az egyes tagok részteljesítései, kötelezettségei és jogai pontos megfogalmazásra kerülnek. 
A konzorcium által harmadik féllel kötött szerződés esetében a konzorcium egyes tagjai szerződnek a harmadik féllel (egyetlen szerződésben), és annak ellenére, hogy a szerződésben a tagok részteljesítései rendre nem kerülnek meghatározásra, a konzorciumi tagok saját teljesítményüket külön-külön számlázzák a harmadik fél felé. 
Nyilván biztosítani kell, hogy az egyes tagok számlázásai ne haladják meg a szerződéses értéket. Ennek érdekében a konzorcium vezetőjének ellenőriznie kell az egyes tagok által kiállított számlákat, vagyis rajta keresztül postázzák a számlát a megrendelőnek.
A harmadik féllel kötött szerződésben általában belefogalmazzák, hogy a számlát csak a konzorciumi képviselő nyújthatja be a megrendelőnek, így biztosítják, hogy a szerződés teljes összegével összhangban legyenek a tagok által kiállított számlák összesített összege.

A fentiektől az adóhatóság álláspontja eltér, az álláspont szerint nem kifogásolható a következő eljárás. Amennyiben a harmadik féllel kötött szerződésben kikötésre kerül, hogy a számlát csak a konzorcium vezetője küldheti meg a harmadik félnek, és a konzorciumi szerződésben arról rendelkeznek, hogy a konzorciumi vezető saját nevében számlázza az egyes tagok teljesítményeit, és a tagok külön számlázasra nem jogosultak, akkor a konzorcium vezetője számlázhatja ki a konzorcium együttes teljesítését a harmadik félnek.
Ilyen értelmű megállapodás esetében a konzorciumi tagoknak a saját teljesítményüket kell számlázni a konzorciumi képviselőnek, gyakorlatilag olyan módon, mintha a tagok alvállalkozói lennének a konzorciumi vezetőnek (ténylegesen nem alvállalkozók).

A konzorciumi szerződésben az egyes költségek viselőiről és a költségek áthárításáról rendelkezni szükséges. Vannak olyan költségek, amelyek egyetlen tagnál merülnek fel, azonban a többi tag munkáját is elősegítik, így azok felosztása indokolt a tagok között.
Például az építkezésen egyetlen tag bérli a toronydarut, de minden tag használja azt a tevékenységéhez szükséges emelőfeladatok ellátására, így a daru bérleti díját fel kell osztani a tagok felett.
A projekt érdekében felmerült költség átterhelése az áfa rendszerében értelmezhető adótárgy (szolgáltatás, illetve termékértékesítés), vagyis azokat számlázni szükséges a tagok között.
Szintén számlázni szükséges a tagok között az olyan faladatok ellátását, amelyek feladatok az egyetemleges felelősségéből erednek.
Például, ha az egyik tag nem tudja ellátni a harmadik féllel kötött szerződésből eredő, a konzorciumi szerződésben ráosztott feladatot és ezt egy másik tag látja el, így ezt számlázni szükséges a mulasztó tag felé.
Természetesen a konzorciumi szerződésben eltérően is rendelkezhetnek, így például a feladatot ténylegesen ellátó személy számlázhatja a teljesítést a harmadik fél felé, így a tagok közötti számlázásra nincs szükség.