Ez a tartalom 2744 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

A veszteségelhatárolás hibái a társasági adóbevallásban

A korábbi években keletkezett veszteségnek az adózás előtti eredmény terhére történő elszámolásakor számos hibát véthetnek az adózók, tekintettel arra, hogy a veszteségelhatárolás szabályai többször is változtak, így sokszor nehéz értelmezni, hogy éppen melyik szabályt is kell alkalmazni az adózónak.

A vállalkozások a korábbi évek veszteségének az adózás előtti eredmény terhére történő elszámolásakor is számos hibát követnek el az adóhatósági ellenőrzések tapasztalatai alapján. Ezen hibák arra vezethetőek vissza, hogy az adózók nem veszik figyelembe a veszteség elhatárolásának jogszabályi változásait és az ahhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket.

A 2016. adóévi társasági adóalap megállapításánál főként arra a 2012. január 1. napjával hatályba lépett változásra kell figyelemmel lenni, amely kimondja, hogy a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el az adóalap csökkentéseként. E szabály alkalmazása során gyakori hiba, hogy az adózók az 50 százalékos korlát megállapításánál nem az adóalapot módosító tételek figyelembevételével számított adóalapot, hanem az adózás előtti eredményt veszik figyelembe. Az 50 százalékos korlát a 2004-es adóévtől keletkezett elhatárolt veszteség leírására, először a 2012. évi adóbevallásban volt irányadó. A Tao-tv. átmeneti rendelkezései a 2004-ben kezdődő adóév előtt keletkezett veszteségek leírására is lehetőséget biztosítanak az adózóknak a keletkezési idejük szerint az alábbi szabályok szerint:

• az 1997. előtt keletkezett veszteség az elhatárolás időpontjában érvényes feltételek szerint írható le (Tao-tv. 29. § (2) bek.);
• az 1997-2000 között keletkezett veszteség a 2000. december 31-én hatályos szabályok szerint írható le (Tao-tv. 29/C. § (8) bek.);
• a 2001-2003-ban kezdődő adóév utolsó napjáig keletkezett veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le (Tao-tv. 29/F. § (2) bek.).

Változatlanul érvényes az a szabály, mely szerint a keletkezett veszteségeket a keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni.

Ha az adózónak a korábbi működése során voltak veszteséges évei, és az egyes adóévekben keletkezett veszteséget az adóalap megállapítása során szabályszerűen érvényesíteni kívánja, akkor mindenképpen szükséges egy olyan analitikus nyilvántartás, amely alapján egy adóhatósági ellenőrzés során is megállapítható, hogy az egyes adóévekben mekkora összegű elhatárolható veszteség keletkezett, annak elhatárolására milyen szabályok vonatkoznak, és az elhatárolható veszteségből mekkora összeg kerül leírásra utóbb az egyes adóévekben.

Az elhatárolt veszteségnek az adóalapnál történő érvényesítésekor gondolni kell arra, hogy az elhatárolt veszteségnek az adóalapnál történő érvényesítése az adózó döntése. Ennek következtében az adóbevallásban érvényesített elhatárolt veszteség önellenőrzéssel vagy adóellenőrzés során csak abban az esetben módosítható, ha az adózó döntése arra irányult, hogy a fizetendő adó az elhatárolt veszteség teljes körű levonásával kerüljön megállapításra. Ha tehát az adózó az elhatárolt veszteséget, mint csökkentő tételt nem vagy csak részben érvényesítette, akkor annak önellenőrzés vagy utólagos ellenőrzés keretében történő megváltoztatására nincs lehetőség.

A veszteség elhatárolásakor arra a 2009-től hatályos szabályra is figyelemmel kell lenni, mely szerint a veszteségelhatárolás általános feltétele, hogy a negatív adóalap a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezzen. A rendeltetésszerű joggyakorlásról az Art. csupán annyit tartalmaz, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. A rendeltetésszerű joggyakorlás, mint alapelv nincs pontosabban meghatározva sem az adójogi, sem az egyéb polgári jogi szabályokban, annak tartalmát fokozatosan a joggyakorlat alakítja. Ennek megfelelően sajnos előfordulhat, hogy az adóhatósági ellenőrzés a veszteség keletkezésének évére állapítja meg a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét, melynek következtében a veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályoknak megfelelő leírás jogszerűtlenné válik.

Fontos megjegyezni, hogy a Tao-tv. 2015. január 1. napjától hatályos rendelkezése szerint az adóévben keletkezett negatív adóalap már csak a keletkezését követő öt adóévben számolható el. Az időbeli korlátot a 2015-ben kezdődő és az azt követő adóévekben keletkező veszteség elszámolására kellett először alkalmazni.