Ez a tartalom 281 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 4.21. pontja értelmében adómentes a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címén megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló.
A borravaló fogalmát sem a személyi jövedelemadóról szóló törvény, sem egyéb más ágazati jogszabály nem határozza meg, ezért a szó hétköznapi értelméből kell kiindulni annak meghatározásakor.
Ennek alapján borravaló alatt a saját elhatározásból és önkéntesen, a vételáron felül kifizetett összeget kell érteni, amellyel a vendég a kapott szolgáltatással kapcsolatban fejezi ki megelégedettségét. Ebből következik az, hogy a vendéget borravaló fizetésének kötelezettsége nem terheli, azt sem a felszolgálásban közreműködő személy, sem pedig a vendéglátóhely üzemeltetője nem követelheti a vendégtől, annak nyújtása kizárólag a vendég saját elhatározásán múlik.
Ugyancsak mindezen okból nincs a borravalónak pontosan meghatározott mértéke, illetve nincs meghatározva a pontos aránya sem, de az elmúlt évek alatt kialakult szokás alapján az átlagos összeg a szolgáltatás árának 10-20 százaléka. Az adómentesség kiemelt feltétele ebben az esetben tehát az, hogy azt a felszolgáló közvetlenül a fogyasztótól kapja.
Továbbá a vendégtől kapott borravaló különböző formában jelenhet meg egy vendéglátó üzletben, azonban adóügyi vonatkozását illetően kiemelt jelentősége van annak, hogy a kapott összeg bekerül a szolgáltató pénztárába vagy sem. A borravalót ugyanis főszabályként külön kell kezelni a napi forgalom és a váltópénz összegétől és mivel nem minősül ellenértéknek – tekintettel arra, hogy annak adása nem kötelező és összege előre nem meghatározott –, ezért nem része a nyújtott szolgáltatás adóalapjának.
A borravaló adható készpénzben, amit a felszolgáló vagy megtart vagy egy elkülönített helyen – például borravalós tároló edényben, dobozban vagy üvegben – is gyűjtheti, vagyis a készpénz elkülönített gyűjtése esetén is alkalmazható az adómentesség, függetlenül attól, hogy a borravalós edénybe vagy dobozba a felszolgáló vagy közvetlen maga a vendég saját maga dobja be.
Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a törvény alapján, nem alkalmazható az adómentesség abban az esetben, ha a borravalós edényben összegyűlt pénzt a munkáltató osztja szét a munkavállalók között.
Ebben az esetben ugyanis a munkáltató által kiosztott pénz a felek közötti jogviszony alapján munkabérnek minősül és ez alapján terheli az adó- és járulékkötelezettség.
Kiemelten fontos továbbá, hogy ugyanúgy nem alkalmazható az adómentesség abban az esetben sem, ha a borravalóként kapott készpénz bekerül a pénztárgéphez rendelt pénztároló eszközbe, a pénztárgép fiókjába, függetlenül attól, hogy se nyugtát, se számlát nem adnak róla, hanem csak egyéb pénzmozgási bizonylatot állítanak ki a készpénz elhelyezésekor, tekintettel arra, hogy a pénztárba kerülő borravaló a vállalkozás bevételének számít és a pénztárgépből kizárólag a munkáltató jogosult kivenni a készpénzt.
A fentiek értelmében a készpénzben kapott borravalót elkülönítetten kell kezelni a napi forgalom összegétől, az a házi pénztárban nem jelenhet meg.
Az érintésmentes fizetési módszerek terjedésével az utóbbi időszakban egyre gyakoribb az, hogy a vendégek nem készpénzzel, hanem bankkártyával fizetik ki a számlát.
Abban az esetben, ha a vendég a borravalóval megnövelt összeget egy összegben fizeti meg a szolgáltató bankszámlájára, akkor az adómentesség nem teljesül, mert az bekerül a pénztárba, és a vállalkozás bevételét képezi.
Ez alapján a bankkártyával fizetett borravaló esetében sem lehet szó a borravalónak a vendéglátó egység üzemeltetője által történő központosításról és újraelosztásról.
Ebben az esetben az így kifizetett borravaló a magánszemélyek bérjövedelmének minősül és a jogviszony szerinti adó-és járulékkötelezettség terheli.
Az Szja tv. alapján a bankkártyával fizetett borravalót tehát kizárólag abban az esetben lehet adómentesnek tekinteni, ha a borravaló és a vendéglátóipari szolgáltatás ellenértékét a fizetés alatt mindvégig elkülönítetten kezelik, vagyis a borravaló nem képezi a vendéglátó egység bevételét és nem is a munkáltató osztja szét az alkalmazottak között.
Ez a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy ha a borravaló összegét például külön ütik be, majd a külön összegyűlt összeget nem a foglalkoztató fizeti ki a felszolgálónak, hanem a megfelelő technikai megoldás útján azt a munkáltatótól függetlenül az egyes felszolgálók kapják meg.
Ebben az esetben a POS-terminálon keresztül fizetett összeg nem folyik be a vendéglátó vállalkozás bankszámlájára, a borravalót nem a munkáltató osztja szét a felszolgálók között, a POS-terminál szolgáltatója a hozzá befolyt összegből közvetlenül utalja azt át a magánszemélyeknek, a rendszerből kinyerhető, az egyes felszolgálók azonosítására alkalmas adatok alapján.
Ezek alapján nem befolyásolja a bevétel adójogi megítélését, hogy ezen fizetési mód részleteit a szolgáltató és a vendéglátó vállalkozás közötti megállapodás tartalmazza, emiatt a szolgáltató nem tekinthető a vendéglátó vállalkozás megbízottjának, nem állapítható meg, hogy a munkáltató az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 7. § 31. pont a) alpontja szerinti kifizetőként jár el.
A napjainkban egyre jobban elterjedt, gyakran alkalmazott online megrendelések esetében, ahol online ételrendelő weboldalon vagy mobiltelefonos applikáción keresztül rendelnek, egyre gyakrabban merül fel a borravaló kérdése, amely az így kifizetett szolgáltatáshoz kapcsolódik. Az online fizetés útján a futárpartnereknek szánt összeget a köznyelv tévesen borravalónak nevezi.
Ebben az esetben, amikor előre kerül kifizetésre az összeg, vagyis az online úton megrendelt étel árán és kiszállítási díjon felül egy összegben kerül kifizetésre a futárpartnereknek szánt borravaló is, nem tekinthető a magánszemélyek adómentes bevételének, tekintettel arra, hogy az Szja tv. 1. számú melléklet 4.21. pontjának utolsó fordulata értelmében a felszolgálónak közvetlenül átadott összeg mentesül a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség alól. Ebből következik az, hogy abban az esetben, ha a vendéglátóhely a megrendelt ételt futárszolgálaton keresztül küldi ki a megrendelőnek, úgy a vendég által a futárpartner részére szánt online, elektronikus úton történő előre kifizetett összeg nem tekinthető a magánszemély adómentes bevételének.
Ha pedig a futárpartnerek a szolgáltatást egyéni vállalkozás keretében végzik, akkor az így megszerzett borravaló esetükben egyéni vállalkozói bevételnek minősül.
A fentiek értelmében a borravaló adómentességének feltétele tehát az, hogy azt a felszolgáló közvetlenül a fogyasztótól kapja.
Ebből következik, hogy a közvetlenségen kívül fontos másik feltétel az, hogy csak a vendéglátóhelyeken a felszolgálónak adott borravalót tekinti adómentesnek.
Abban az esetben, ha a borravaló nem felel meg az adómentességi feltételnek, akkor az adóköteles lesz, mely az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.2. alpontjának rendelkezéséből következik.
Ennek értelmében a magánszemély részére más magánszemélytől kapott vagyoni érték adómentesnek minősül, de ez a rendelkezés nem alkalmazható többek között akkor, ha a juttatás szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik.
Márpedig a borravalót jellemzően éppen a kapott szolgáltatással való elégedettség, elvárás kifejezéseként, ellenszolgáltatás jelleggel adják.
A bankkártyás és SZÉP-kártyás fizetés esetén a tapasztalatok azt mutatják, hogy körülményesebb a borravaló bevételtől történő elkülönítése, emiatt a vállalkozások nagy része kártyás fizetéskor a bizonylaton szereplő pontos összeg kifizetését kéri a vendégtől.
Ilyenkor amennyiben a vendég szeretné borravalóval is kifejezni a szolgáltatással kapcsolatban megelégedettségét, azt készpénzben tudja megtenni, ezáltal a borravaló elkülönítése is megoldható.
Forgalmasabb helyeken – például ebédmenüs éttermekben – a tapasztalatok szerint a nagy forgalom miatt nem megoldható a borravaló elkülönítése a bevételtől, emiatt azt is a bevétellel együtt a kasszában tárolják. Ebben az esetben a borravaló az adózó bevételének minősül és a fentebb leírtak alapján válik adókötelessé.
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól