Adóalap-csökkentés a kisvállalati adóban

A kisadózókra vonatkozó törvény egy kivételes szabálya lehetővé teszi, hogy az ún. új beruházásokkal kapcsolatos adóévi kifizetések összegéig az elhatárolt veszteséggel (és az adott adóévi negatív adóalappal) akár a teljes adóalap – és így a személyi jellegű kifizetések összege is – csökkenthető legyen. Az említett rendelkezés alapján vetődik fel, hogy szellemi termék előállítása, fejlesztése, beszerzése figyelembe vehető-e, és ha igen, milyen módon.

A kisvállalati adóban, hogy a személyi jellegű kifizetések után – mint egyfajta minimum adóalap után – a kisvállalati adót mindenképpen meg kell fizetni. Ugyanakkor van egy olyan kivételes szabály a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényben (Katv.), amely lehetővé teszi, hogy az ún. új beruházásokkal kapcsolatos adóévi kifizetések összegéig az elhatárolt veszteséggel (és az adott adóévi negatív adóalappal) akár a teljes adóalap – és így a személyi jellegű kifizetések összege is – csökkenthető legyen. A Katv. 20. § (7) bekezdésében található rendelkezéssel összefüggésben azt vizsgáljuk, hogy szellemi termék előállítása, fejlesztése, beszerzése figyelembe vehető-e, és ha igen, milyen módon a hivatkozott előírás alkalmazásában.

A Katv. 20. § (1) bekezdése szerint a kisvállalati adó alapja két összetevőből áll; egyrészt a személyi jellegű kifizetésekből, másrészt bizonyos pénzügyi műveletekhez kapcsolódó adóalap-korrekciós tételekből (például tőkekivonás, osztalékmegállapítás stb.).
A hivatkozott rendelkezés azt is kimondja, hogy az adót legalább a személyi jellegű kifizetések után meg kell fizetni.

A Katv. 20. § (7) bekezdése szerint a beszerzett, előállított, korábban még használatba nem vett tárgyi eszköz, beruházás, szellemi termék, kísérleti fejlesztés aktivált értékével kapcsolatos adóévi kifizetések összegéig a kisvállalati adózó a tárgyévi negatív egyenleggel, valamint a korábbi évek elhatárolt veszteségével a főszabálytól eltérően a személyi jellegű kifizetések terhére is csökkentheti a tárgyév és a következő adóévek adóalapját. 

A Katv. 20. § (7) bekezdése az általános veszteségelhatárolási szabályokon túl a tárgyévi beruházások vonatkozásában egy különös rendelkezést fogalmaz meg, melynek lényege, hogy a tárgyévi új beruházáshoz kapcsolódó negatív egyenleg már a tárgyévben felhasználható az adóalap csökkentésére a személyi jellegű kifizetések terhére is.
Az adózó ebben az esetben nemcsak a tőke- és osztalékműveletek egyenlegét csökkenti, hanem a teljes adóalapot, méghozzá az elhatárolt veszteség, illetve az új beruházással kapcsolatos adóévi kifizetések összege közül a kisebb értékkel.

Számviteli szabályok

A kiva alanyai egyúttal a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) hatálya alá is tartoznak, ezért a kisvállalati adó szabályait a számviteli szabályokkal összhangban kell értelmezni.
Az említett fogalmakra a Katv. nem ad külön definíciót, így a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) meghatározásai az irányadók az említett eszközkategóriákba sorolható tételeket illetően.
Az Szt. 25. § (7) bekezdése szerint szellemi termékek közé sorolandók:
a) az iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név),
b) a szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen szoftvertermékek, műszaki tervek),
c) a jogvédelemben nem részesülő. de titkosságuk révén monopolizált termékek (különösen know-how),
függetlenül attól, hogy használatba vették őket, vagy sem.

Az Szt. 47. § (1) bekezdése szerint az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege.
Az Szt. 51. § (1) bekezdése szerint az eszköz bekerülési (előállítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek
- az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének     megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül     felmerültek,
- az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá
- az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók 
(közvetlen önköltség).

Az Szt. 79. § (1) bekezdése szerint személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként elszámolt összeg, a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok.
Az Szt. 79. § (2) bekezdése szerint bérköltség minden olyan – az üzleti évhez kapcsolódó – kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évben bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, független attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a bérjárulékoknak.
Az Szt. 79. § (3) bekezdése szerint a személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is. 
Az Szt. 79. § (4) bekezdése szerint bérjárulék a szociális hozzájárulási adó, illetve minden olyan adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi jellegű ráfordítások vagy a foglalkoztatottak száma alapján állapítanak meg, függetlenül azok elnevezésétől. 
Az Szt. 51. § (1) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket a termékek közvetlen önköltségének a tartalmára vonatkozóan.

Közvetlen költségek

A közvetlen költségek konkrét tételeinek a tartalmát minden gazdálkodónak a rá vonatkozó sajátosságoknak megfelelően kell meghatároznia.
Ebből következően a közvetlen költségek körébe az egyes gazdálkodóknál eltérő tartalmú elemek tartozhatnak.
Bármely szolgáltatás közvetlen önköltségébe a bérköltség és járulékai közül minden olyan tétel beletartozik, amelyek nyújtását jogszabály kötelezően előírja, vagy amelyek nyújtásáról a munkavállaló és a munkáltató vállalkozó között fennálló munkavégzésre irányuló szerződés, illetve egyéb, a munkavállalókat megillető további juttatásokról rendelkező szerződés, megállapodás, belső szabályzat kifejezetten rendelkezik.

Az eszköz bekerülési értékének részét képezi az a vállalkozói díj is, mint igénybe vett szolgáltatás, amelynél megállapítható a szoros és közvetlen kapcsolat a szellemi termék előállításával kapcsolatban.

Közvetlen költségként csak olyan költségek vehetők figyelembe, amelyek bizonyítható módon közvetlenül az adott tevékenységhez kapcsolódnak.
Ha például a saját munkavállalók – tevékenységük jellegéből következően – munkaidejüknek csak egy részében vesznek részt közvetlenül a fejlesztésben, akkor a részvétel munkaigényét a feladat definiálásával (részfeladatokra történő bontásával) munkaidő-nyilvántartásban indokolt dokumentálni, és az erre kijelölt személy aláírásával igazolni.
Az egyes részfeladatok konkrét tartalma alapján dönthető el az, hogy az adott projekten ténylegesen eltöltött munkaidő alapján a bérköltségnek és járulékainak mekkora hányada vehető figyelembe közvetlen önköltségként.
A munkaidő alapján történő felosztás esetén az arra kijelölt személy által igazolt, egy adott részfeladaton eltöltött munkaidő lehet ilyen alap.
Külsős fejlesztés esetén általában projekthez köthető elszámolásban állapodnak meg a felek, így könnyebben nyomon követhető a közvetlen kapcsolat a külsős fejlesztő által kiszámlázott teljesítmény és az elvégzett fejlesztési feladat között.

Saját fejlesztésű szelllemi termék

Elmondható, hogy a saját fejlesztésű szellemi termékre tekintettel is van lehetőség a veszteségfelhasználásra a kapcsolatos adóévi kifizetések összegéig, mivel a Katv. 20. § (7) bekezdése nem csak a vásárolt, hanem az előállított eszközöket is nevesíti.
A Katv. 20. § (7) bekezdése csak az adott adóévi kifizetések összegéig engedi a veszteségfelhasználást, így csak azok a kifizetések vehetők figyelembe, melyek teljesültek az adott adóévben. Így amennyiben a decemberi bérek és a december bejövő számlák a rá következő év január elején kerülnek kiegyenlítésre, akkor azok már nem vehetők figyelembe az adott adóévben, csak abban, amelyben ténylegesen teljesülnek.

A fejlesztésben résztvevő munkavállalókkal kapcsolatos bérköltségek és bérjárulékok – az Szt. 79. § (4) bekezdése alapján a szociális hozzájárulási adó is – közvetlen költségként figyelembe vehetők.
Amennyiben egy korábbi évben már aktiválásra került szoftvert továbbfejlesztenek, abban az esetben, mivel az eredeti szoftver értékére kerül ráaktiválásra a fejlesztés, nem alkalmazható a továbbfejlesztéssel kapcsolatos kifizetések összegére tekintettel a veszteségfelhasználás, mivel az adott eszközzel kapcsolatban már nem teljesül a „korábban még használatba nem vett” törvényi kitétel.

Ha a szoftver adóév végével még fejlesztési fázisban van, vagyis még nem történt meg az aktiválás (de számvitelben a szellemi termékek soron kell kimutatni), akkor már ebben a fejlesztési évben is érvényesíteni lehet a fejlesztés közvetlen költségeit, 

mivel a Katv. hivatkozott bekezdése szerint az érvényesítés lehetősége fennáll függetlenül attól, hogy az érintett eszközt (eszközöket) rendeltetésszerűen használatba vették-e az adóévben, vagy sem.

Előfordulhat olyan eset, hogy utólagosan kiderül, hogy a szoftver nem lett sikeres, és ezért a teljes szoftver terven felüli értékcsökkenésként egy későbbi évben kivezetésre kerül.
Ennek azonban – jogszabályi rendelkezés hiányában – nincs kihatása a Katv. 20. § (7) bekezdésének korábbiakban történő alkalmazására.