Szakterületek:

  • áfa, társasági adó, adózási eljárásjog
  • polgári jog, cégjog, munkajog
  • nemzetközi ügyletek, átvilágítások, átstrukturálások

Ez a tartalom 51 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Az adóhatóság kamatfizetési kötelezettsége

2021. 10. 14.

Az adózás rendjéről szóló törvény jogszabályi rendelkezései több esetben is előírják az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét. Abban az esetben, ha az adóhatóság adózó részére a kiutalást késedelmesen teljesíti, vagy az adózónak az adóhatóság jogszabálysértő döntése kapcsán visszatérítési igénye keletkezik, akkor ennek következtében kamatot kell fizetnie.

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.)  65. § értelmében ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. 

Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 30 százalékát meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza.

Abban az esetben nem keletkezik kamatfizetési kötelezettsége az adóhatóságnak, ha azért nem tudja határidőn belül a kiutalást teljesíteni, mert azt az adózó, az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza. 

Ilyen eset pl. az, ha a számlanyitásra kötelezett adózó ezen kötelezettségének nem tesz eleget, az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása lehet pl., ha magánszemélyt illetően nem szerepeltet az adatszolgáltatásban adatot kedvezményről, melyről igazolást adott ki.
A NAV az 5 ezer Ft-ot el nem érő késedelmi kamatot nem utalja ki, és azt nem írja jóvá az adószámlán, ez egyezik az adózó által fizetendő késedelmi pótlék minimumösszegével.
2018 nyarán elfogadott Art. módosítás tulajdonképpen visszatér a régi Art. 2017. december 31-éig hatályos szabályozáshoz, ugyanis ismét megteremti az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét azokra az esetekre, ha annak döntése jogszabálysértő, és ennek okán az adózónak visszatérítési igénye keletkezik. Ezt a szabályt a 2018. január 1-jét követően indult jogorvoslati eljárásoknál kell alkalmazni.

Vonatkozó jogeset

Tekintsünk egy kérdéskört érintő jogesetet (C-397-21)! 
  
Idén került benyújtásra az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatalra a következő eset. Felperes adózó jogelődje, a Carpathia Nemzeti Gazdaságfejlesztési Innovációs Kft., mint megrendelő részére a „2015. évi Milánói Világkiállítás magyar pavilonjának megvalósítása” elnevezésű projekt építési beruházáshoz a kivitelezési feladatok elvégzése keretében igénybe vette a „BHA” Bíró Hűtéstechnikai és Acélszerkezetgyártó Ipari Kft. tevékenységét (továbbiakban: Kft.). 
A Kft. felperes jogelődje részére folytatott tevékenység eredményeképpen 9 számlát bocsátott ki, amelyeket felperes jogelődje összesen 486.620.000 forint általános forgalmi adót is magában foglaló összegben a Kft. részére kiegyenlített és a számlák utáni áfát a Kft. a költségvetés részére megfizette. Az ügylet tekintetében az adóhatóság a Kft-vel szemben lefolytatott adóhatósági ellenőrzést követően megállapította, hogy az Áfa tv. területi hatályán kívül esett, így HÉA mentesnek minősül, amely ellenére a Kft. felszámította az áfa összeget. 
Felperes adózó a Kft.-től befogadott számláihoz tartozó összegben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósághoz, mint elsőfokú adóhatósághoz 2019. július 19- én kérelmet nyújtott be, 126.248.760 forint általános forgalmi adó visszatérítését és ehhez kapcsolódóan kamat megállapítását és kiutalását kérte. 
Kérelmének indokaként előadta, hogy a Kft. által kibocsátott 9 darab számlát teljes értékében megfizette, és a Kft. az általános forgalmi adótartamot ezen számlákhoz tartozóan a költségvetés részére megfizette. Előadta, hogy a visszatérítési kérelme szerinti áfa összeget először a számlakibocsátótól igényelhetné vissza polgári peres úton, miután ezen kibocsátott számlákban tévesen került sor általános forgalmi adó felszámítására. A polgári peres utat követően a megfelelő adóhatóságnak a Kft-vel kellene elszámolnia, azonban időközben a Kft. felszámolási eljárás alá került, amelynek során felperes jogelődje a felszámoló felé hitelezői igénybejelentéssel élt. A nyilvántartásba vett igény megtérülési esélyei a felszámoló tájékoztatása szerint kilátástalanok. 

Adózó kérelmére indult eljárásban az elsőfokú adóhatóság a 4315119058 számú határozatával az adóvisszatérítésre, valamint a kamat megállapítására és kiutalására irányuló felperesi kérelmet elutasította. 

A HÉA-irányelv alkalmazhatósága

Ezzel szemben felperes fellebbezéssel élt, amely eredményeként alperesi adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezen felül az adóhatóság nem vitatta azt a tényt, miszerint felperes az egyenes adózás szerint kiállított számlák ellenértékét áfa összeggel terhelten megfizette a Kft. részére, mely Kft. az áfa összeget bevallásában beállította, az a költségvetésben van, ugyanakkor az Áfa tv. 39. § alapján a gazdasági események teljesítési helye az ingatlan fekvési helye volt, azaz Milánó, így nem belföldön valósult meg, ezért az Áfa törvény hatálya nem terjed ki rá és ebben az esetben az Áfa törvény hatályon kívüli teljesítési helyen megvalósult gazdasági eseménynél a számlát áfa összeg nélkül kellett volna kiállítania a számlakibocsátónak. 
A tárgyi ügyben a felek között nem volt vitás, hogy a Kft. HÉA-mentes ügyletről állított ki HÉA-t tartalmazó számlát, amelynek teljes összegét felperesi oldal megfizette a számlakibocsátó részére és ezen megfizetett összegből a számlában írt HÉA összeg pedig a költségvetés részét képezi (számlakibocsátó túlfizetései okán). 
A peres felek által nem vitatottan tartozatlan áfa került a költségvetésbe befizetésre, így a felperesi adózó a közigazgatási per megindítását követően 2020. március 17-én polgári peres eljárást is indított jogalap nélküli gazdagodás címén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellen, amely a Fővárosi Törvényszék előtt van folyamatban. 

Felperes álláspontja szerint ugyanakkor a HÉA-mentes értékesítésről HÉA-tartalommal kiállított számlák esetében a HÉA-irányelv alapelvi rendelkezéseihez kell visszatérni, azaz a tényleges érvényesülés alapelvéhez, az adósemlegesség alapelvéhez és a hátrányos megkülönböztetés alapelvéhez, mely alapelvekből levezethető az úgynevezett közösségi adóhatóság jogalap nélküli gazdagodása tilalmának alapelve is. 

Felperes a visszatérítési kérelmét lényegében az EUB C-564/15. számú és az EUB C-691/17. számú döntéseire alapította, amelyek nem estek kívül az Áfa tv. területi hatályán.
Az ügyet illetően ki kell emelni azt is, hogy a magyar Áfa tv. 2020. január 1-jei hatállyal az áfa visszatérítésre vonatkozó különös szabályt vezetett be 257/J. § alapján, amelynek lényege és célja, hogy az adóalanyoknak lehetősége legyen, hogy legkésőbb az adómegállapításhoz való jog elévülését hat hónappal megelőzően kérvényezzék az adóhatóságtól a számukra más módon meg nem térülő, előzetesen felszámított áfa visszatérítését. Ezen magyar szabályt a felperesi visszatérítési kérelem benyújtásakor az Áfa törvény nem tartalmazta. 
 
A kérdést előterjesztő bíróság Fővárosi Törvényszék által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések 
1) Úgy kell-e értelmezni a Héa-irányelv  rendelkezéseit, valamint ezekhez kapcsolódóan az alapelveket, különösen a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség alapelvét, hogy ellentétes azzal az a nemzeti szabályozás és az arra épülő nemzeti gyakorlat, mely szerint ha egy Héa adóalany tévedésből Héa mentes értékesítésről Héa-tartalommal állít ki számlát és ezen értékesítéshez tartozó Héá-t igazolt módon a költségvetés felé befizette és azt a számlakiállító felé a számla befogadója megfizette, azonban a tagállami adóhatóság ezt a Héá-t nem térítette vissza, sem a számlakiállító, sem a számlabefogadó részére? 
2) Amennyiben az előző kérdésre az Európai Bíróság válasza igen, abban az esetben úgy kell-e értelmezni a Héa-irányelv rendelkezéseit, valamint ezekhez kapcsolódóan az alapelveket – különösen a tényleges érvényesülés, az adósemlegesség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvét – hogy ezekkel ellentétes az a tagállami szabályozás, amely az előző pontban írt esetben egyáltalán nem teszi lehetővé, vagy csak abban az esetben teszi lehetővé, hogy a számlabefogadó közvetlenül a tagállami adóhatóság felé forduljon a Héa visszatérítési kérelmével, amikor egyéb polgári jogi úton lehetetlen, vagy rendkívül nehéz a szóban forgó Héa összegnek megfelelő összeg visszakövetelése, különös tekintettel arra, ha a számla kiállítója időközben felszámolásra kerül? 
3) Amennyiben az előző kérdésre az Európai Bíróság válasza igen, abban az esetben a tagállami adóhatóságnak a visszatérítendő Héa mellett kamatfizetési kötelezettsége fennáll-e, és amennyiben fennáll, az milyen időszakra vonatkozik, arra az általános Héa visszatérítési szabályok vonatkoznak-e?

Az ügy állásáról, döntésről a későbbiekben tájékoztatást adunk. Álláspontunk szerint azonban a jogosulatlanul beszedett áfa-t az adóhatóságnak az adózó részére vissza kell térítenie.

Dr. Veress Júlia (2021-10-14)