A NAV álláspontja szerint az előleg adótartalmát annak alapján kell megítélni, hogy az ügylet hogyan adózna, ha az előleg realizálásakor az ügylet teljesítésre kerülne.
Amennyiben az ügylet fordítottan adózna, akkor annak ellenértékébe beszámító előleg nem foglal magában áfát. Fordított adózásnál az előleg nem adóztatási pont, sem a teljesítésre kötelezettnek, sem a vevőnek (megrendelőnek) nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.
Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés a) pontja alapján számlát kell kiállítani, ha egy áfaalany egy másik áfaalanytól, vagy nem áfaalany jogi személytől előleget kap.
A fordított adózás alapfeltétele az Áfa tv. 142. § (3) bekezdése alapján az, hogy az ügyletben érintett mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett és áfa fizetésére kötelezett adóalany.
Erre való tekintettel a fordított adózás hatálya alá tartozó ügylethez kapcsolódóan kapott előlegről az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés a) pontja alapján mindenképpen számlát kell kiállítani.
Az előlegről szóló számlában a „fordított adózás” kifejezést kell feltüntetni, valamint abban meg kell nevezni az előleg fizetéséhez kapcsolódó, a jövőben teljesítésre kerülő ügyletet is.
