Az alapítás-átszervezés számvitele

Előfordulhat, hogy a vállalkozás csak akkor tud alkalmazkodni a változásokhoz, ha átszervezést vagy akár kutatást, ennek nyomán pedig fejlesztést hajt végre. Ennek számviteli kihatásai is vannak, amelyekkel a vállalkozás tulajdonosainak is érdemes képben lenniük.

A számvitelről szóló 2000. évi C törvény (Szt.) 25. § (3) alapján az immateriális javak körében aktiválhatóak az alapítás-átszervezés költségei. Az alapítás-átszervezés aktivált értékeként a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével, jelentős bővítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatos – beruházásnak, felújításnak nem minősülő – a külső vállalkozók által számlázott, valamint a saját tevékenység során felmerült olyan közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet kimutatni, amelyek az alapítás-átszervezés befejezését követően a tevékenység során a bevételekben várhatóan megtérülnek.

Ebben a körben – a teljesség igénye nélkül – az alábbi költségek merülnek fel leggyakrabban:

• a vállalkozás alapításával kapcsolatosan felmerülő költségek (jogi tanácsadás és intézkedések, működéssel kapcsolatos szakértői díjak stb.);
• a vállalkozás arculatának kialakításához, megváltoztatásához kapcsolódó költségek, ráfordítások (arculattervek, design kialakítása, piaci bevezetése stb.);
• a társaság profiljának kialakítása, megváltoztatása (marketingakciók, hatástanulmányok, elemzések költségei);
• egy új tevékenység bevezetéséhez kapcsolódó költségek, a feltételrendszerének a kialakítása (a vállalaton belüli szervezet kialakításának költségei, szervezetfejlesztés, marketing);
• a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység költségei (különféle minősítések megszerzéséhez szükséges tervek, tanulmányok, szervezet feltérképezésének költségei, folyamatleírások költségei stb.).

A felsorolásban természetesen nem szerepelhet minden olyan tétel, amelyet az alapítás-átszervezés körében költségként figyelembe vehetünk, de azt sorvezetőként kezelhetjük, hogy az adott vállalkozás sajátosságai határozzák meg, hogy melyek azok a költségek, amelyek eredménye nem rövidtávú, hanem hosszabb időn keresztül szolgálja a megkezdett vagy megújult működést. Általában egy vállalkozás adott évi árbevételéhez viszonyítva ezek a költségek számottevő mértéket érhetnek el, sőt, az is megtörténhet, hogy ezekkel a költségekkel már veszteséges a vizsgált év. A negatív eredmény elkerülhető, ha a társaság a szóban forgó költségeket és ráfordításokat elkülönítetten kezeli, majd az átszervezés zárultával aktiválja azokat. Az aktiválás után – a reálisan meghatározott használati idő alapján – e költségek több év alatt, az értékcsökkenési leírás formájában jelennek majd meg az eredménnyel szemben.

Az elszámolás ugyan legfeljebb 5 éven át tarthat, de a bevezetett új folyamat, eljárás, átszervezés ennyi idő alatt remélhetőleg meghozza a várt eredményt, azt a többletbevételt, amely az értékcsökkenés fedezete lehet.

Lényeges, hogy az alapítás-átszervezés költségeinek aktiválása egy – megfontolandó lehetőség, de nem kötelezettség!

Arról se feledkezzünk meg, hogy az alapítás-átszervezés aktivált értékének elszámolásával párhuzamosan, annak bruttó összegével megegyező mértékű lekötött tartalékot kell képezni. Azaz, az aktivált értéket át kell vezetni az eredménytartalékból a lekötött tartalékba. (Az alapítás-átszervezés aktivált értéke után elszámolt értékcsökkenés ütemében és mértékében kell a lekötést megszüntetni.) A lekötés után az aktiválás következtében keletkező többlet-eredmény nem lehet része az osztaléknak.

Adóalap-kedvezmény és  adókedvezmény

A kutatás-fejlesztési tevékenységet (K+F) számos ösztönző intézkedés támogatja, többek között adóalap-, illetve adókedvezmény formájában. E kedvezmények esetében az első feladat az, hogy helyesen határozzuk meg magát a tevékenységet, azaz a társaság valóban olyan fejlesztést hajtson végre, amelyre jogszerűen igénybe vehető az adóalap- és adókedvezmény. A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (Innovációs tv.) 3. §-ában találjuk azokat a fogalmakat – értelmező rendelkezéseket –, amelyeknek meg kell felelnie az adott beruházásnak ahhoz, hogy a kedvezménnyel élhessen a vállalkozó.

A hivatkozott jogszabályi hely alapján a kutatás-fejlesztés magában foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést:

• alapkutatás: kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok közvetlen üzleti alkalmazását vagy felhasználását;
• alkalmazott kutatás: tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez, amely magában foglalja komplex rendszerek összetevőinek létrehozását, és beletartozhat a prototípusok laboratóriumi környezetben vagy létező rendszerekhez szimulált interfésszel rendelkező környezetben történő megépítése, valamint kísérleti sorozatok gyártása, amennyiben ez az alkalmazott kutatáshoz és különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez szükséges;
• kísérleti fejlesztés: a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, alakítása és felhasználása új vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások kidolgozása céljából, különösen:

a) az új termékek, eljárások vagy szolgáltatások fogalmi meghatározását, megtervezését és dokumentálását célzó tevékenységek;
b) az új vagy javított termékek, eljárások és szolgáltatások prototípusainak és kísérleti modelljeinek kidolgozása, illetve kiállítása, az ilyen termékeknek a tényleges működési körülményeket reprezentáló környezetben történő tesztelése és jóváhagyása abban az esetben, ha e tevékenységek elsődleges célja a véglegesnek még nem tekinthető termék, eljárás vagy szolgáltatás továbbfejlesztése;
c) a kereskedelmileg felhasználható olyan prototípusok és kísérleti projektek kifejlesztése, amelyek kereskedelmi végterméknek minősülnek, mert előállításuk túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen, és amelyek egyidejűleg megfelelnek a kutatás alapvető ismérveinek (újszerűség, bizonytalanság, kreativitás), valamint amelyek módszeresen folytatott és megismételhető tevékenységnek tekinthetők. Ide nem értve azokat a szokásos vagy időszakos változtatásokat, amelyeket meglévő termékeken, gyártósorokon, előállítási eljárásokon, szolgáltatásokon és egyéb folyamatban lévő műveleteken végeznek, ha e változtatások fejlesztésnek minősülnek.

A kedvezmény által érintett más adónemek

Az adóhatóság a március 6-án közzétett tájékoztatójában felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a  számviteli elszámolás pontossága mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a társasági adón kívül más adónemeket is érinthet a kapcsolódó kedvezmény: például az innovációs járulékot és a helyi iparűzési adót. Az innovációs járulék alapja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése szerint meghatározott adóalap, csökkentve a Htv. szerint kimutatott, külföldi telephelyre jutó iparűzési adóalap-rész összegével. A járulék mértéke a járulékalap 0,3 százaléka.

A helyi iparűzési adó alapjának meghatározásakor a nettó árbevétel csökkenthető:

• az eladott áruk beszerzési értékével,
• az alvállalkozói teljesítések értékével,
• az anyagköltséggel, valamint
• az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével (a K+F-költséggel).

Az adóhatóság ellenőrzési tapasztalatai szerint azok az adózók, akik az innovációs járulék alapjának megállapításakor K+F-költséggel is csökkentik a nettó árbevételüket, gyakran tévesen járnak el. A helytelen gyakorlat abból fakadhat, hogy az érintett adózók a nettó árbevételüket – az összes anyagköltség mellett – olyan K+F-költséggel is mérséklik, amelyek anyagköltségeket is tartalmaznak. Azaz, a K+F-költségek között olyan anyagköltséget is elszámolnak, melyet már az összes anyagköltségben is figyelembe vettek. Ez pedig azt jelenti, hogy e tételekkel duplán csökkentik a nettó árbevételt. A kedvezmények jogszerű igénybevételéhez fontos tudni – hangsúlyozza az adóhatóság –, hogy a helyi iparűzési adó alapjának – és így az innovációs járulék alapjának – megállapításakor a felmerült költséget csak egyszer lehet figyelembe venni.

Fontos tudni, hogy az Innovációs tv. 15. § (2) bekezdése sorolja fel az innovációs járulék alól mentes szervezetek körét.

Így nem köteles a járulék fizetésére – többek között –  az üzleti év első napján fennálló állapot szerint, a Kkv. tv. alapján mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő gazdasági társaság, a cégbejegyzés évében a jogelőd nélkül alapított gazdasági társaság és annak előtársasága.

Az előzőekben hivatkozott, adóhatósági tájékoztató letölthető a NAV honlapjáról.