Az ingatlan bérlője által fizetett óvadék a forgalmi adózásban

A polgári jog szabályai szerint, ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadék összegéből közvetlenül kielégítheti. Továbbá az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni, ezzel ellentétes megállapodás semmis. Az óvadék visszajár, ha az alapjául szolgáló szerződés megszűnt, illetőleg a szavatossági vagy jótállási idő eltelt anélkül, hogy az óvadékból való kielégítésre jogalap nyílt volna.

Az óvadék az előbb említett polgári jogi szabályok alapján a számvitelben mindaddig kötelezettségként számolandó el a kapó félnél, ameddig annak visszafizetésére, vagy beszámítására nem kerül sor. Könyvelési dokumentum a számviteli törvény 165-166. §-ában foglalt szabályoknak megfelelő számviteli bizonylat. Ez lehet maga a szerződés, valamint az óvadék megfizetésére vonatkozó bizonylat.

Az Áfa tv. szerint előlegnek minősül az óvadék, ha a felek megállapodása alapján az óvadék biztosíték jellege dominál, azaz a bérbeadó csak a szerződésben meghatározott körülmények beállása esetén számíthatja be bérleti díjkövetésébe. Ennek következtében a bérbeadó számára az óvadék átvétele áfafizetési kötelezettséggel nem jár.

Ugyancsak ez a helyzet akkor is, ha a bérlő akkor vonhatja magához az óvadékot, ha a bérlő fizetési késedelembe esik. Ekkor sem tekinthető az óvadék előlegnek, mivel abból a bérbeadó bérleti díjra vonatkozó követelését automatikusan nem elégítheti ki.

Más megítélés alá esik az óvadék, ha a felek eleve úgy rendelkeznek, hogy a bérbeadó az óvadékból, vagy annak egy részéből automatikusan (azaz nem csak meghatározott feltételek fennállása esetén) kielégítheti követelését. Ebben az esetben a kapott óvadék a szolgáltatás ellenértékeként viselkedik. Amennyiben annak átvételére, jóváírására az Áfa tv. szerinti teljesítést megelőzően kerül sor, akkor előleg jogcímén áfa kötelezettséggel jár, az óvadék – mint előleg – a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást terhelő adómérték alapján – visszafele – számított áfát tartalmazza. Ekkor más adóalanytól kapott óvadékról előlegszámlát kell kibocsátani, és azt a könyvekben a beszámításig kötelezettségként kell kimutatni. Amennyiben a kapott - ellenértékbe feltétlenül beszámítható, előlegnek minősülő - óvadék összege eléri a 900.000 Ft-ot, akkor a bérbeadót feltétlenül számlázási kötelezettség terheli.

Sok esetben a bérbeadó és a bérlő oly módon állapodik meg, hogy a bérlő az óvadékot ügyvédi letétbe köteles elhelyezni. Amennyiben az óvadék teljes összege, vagy ennek egy része automatikusan beleszámítható az ellenértékbe, akkor a bérbeadónak figyelembe kell venni, hogy az ügyvédi letétbe helyezett óvadék nem minden esetben tekinthető előlegnek.

Az ügyvédi letétben lévő összeg nem minősül az Áfa tv. szerint előlegnek. Ugyanis az ügyvédi letétbe történő elhelyezés folytán a bérbeadó – mint jogosult – nem rendelkezik az óvadék felett, ezáltal annak összege az Áfa tv. értelmében nem tekinthető előlegnek. A bérbeadó szabad rendelkezése az óvadék felett akkor nyílik meg, amikor azt részére az ügyvédi letétből kiadják. Amennyiben az ügyvédi letétből történő kiadás időpontja megelőzi az Áfa tv. szerinti teljesítés időpontját és kiadott óvadék az ellenértékbe feltétlenül beszámítható, akkor előleg jogcímén a kiadás időpontjában adófizetési kötelezettség is keletkezik.

Tegyük fel, hogy a bérlő által ügyvédi letétbe elhelyezett óvadékot a bérbeadó automatikusan magához vonhatja. Továbbá tételezzük fel, hogy a felek által meghatározott elszámolási időszak nem haladta meg a 12 hónapot, valamint a bérbeadó nem választotta a pénzforgalmi elszámolást.

Vizsgáljuk meg, hogy az előzőkben rögzített feltételezésekből kiindulva az ügyvédi letétbe adott óvadékot miként kell megítélni.

Az előzőekben leírtak alapján feltétlenül leszögezhető, hogy az ügyvédi letétbe elhelyezett óvadék nem tekinthető előlegnek, mivel azzal a jogosult nem rendelkezik mindaddig, amíg az óvadék ügyvédi letétbe van. Ennek következtében a bérbeadó terhére számlázási kötelezettség nem keletkezhet.

Példa

„A” Kft. üzlethelyiséget ad bérbe „B” Kft. részére 2019. január 1-jétől. Az „A” Kft. bérbeadási tevékenységét adókötelessé tette.
A felek havi bérleti díjat határoztak meg, amelynek összege havi 100.000 Ft. A „B” Kft. a bérleti díjat a tárgyhónap 20. napjáig köteles megfizetni.
A bérleti szerződés szerint a „B” Kft. a szerződés aláírásától számított 8 napon belül 6 havi bérleti díjnak megfelelő összegű óvadékot köteles fizetni, amelyet jogában áll ügyvédi letétbe is elhelyezni.
A bérleti szerződés alapján „A” Kft. az óvadék összegéből lehívhatja az első három hónapra vonatkozó bérleti díjat a bérleti díjról kiállított számla megküldésével, a fennmaradó összeg esetében ez a jog akkor illeti meg, ha „B” Kft. 60 napot meghaladó fizetési késedelembe esik.

Az előzőekben leírtak alapján az ügyvédi letétbe elhelyezett óvadék nem tekinthető előlegnek, mivel azzal a jogosult nem rendelkezik mindaddig, amíg az óvadék ügyvédi letétben van. Ennek következtében a bérbeadó terhére az óvadék ügyvédi letétbe történő elhelyezése következtében számlázási kötelezettség nem keletkezhet.
A 2019. január havi bérleti díj esetében az adójogi teljesítés időpontja az Áfa tv. 58. § (1) és (1a) bekezdés a) pontjának összevetése alapján 2019. január 31-én feltétlenül beáll.

Tegyük fel, hogy „A” Kft. a 2019. január havi bérleti díjról a számlát 2019. január 10-én kiállította. Ebben az esetben az ügyvédi letétből „A” Kft. részére kiadott összeg akkor minősülne előlegnek, ha azt az „A” Kft. bankszámláján 2019. január 10-e előtt jóváírták volna. Erre azonban nem kerülhet sor, mivel „A” Kft. az óvadékból kizárólag számla alapján hívhat le.

Tegyük fel, hogy „A” Kft. a 2019. január havi bérleti díjról a számlát csak 2019. január 31-ét követően állította ki. Ekkor szintén nem lehet szó előlegről, mivel az Áfa tv. 58. § (1) bekezdése alapján az adójogi teljesítés 2019. január 31-én beállt.

Tételezzük fel, hogy az esedékesség napja a tárgyhónapot követő hónap 20. napja.
Ebben az esetben előfordulhat, hogy „A” Kft. az óvadékból előbb realizálja a bérleti díjat, mint a tárgyhónapot követő hónap 20. napja. Azonban ekkor sincs szó előlegről, mivel „B” Kft. nem kötelezett a bérleti díjat az esedékesség előtt megfizetni. Nem releváns az a körülmény, hogy „A” Kft. a bérleti díjat az óvadék lehívása útján realizálja.

Módosítsuk a példát oly módon, hogy „B” Kft. az óvadékot nem ügyvédi letétbe helyezte, hanem „A” Kft. részére fizette meg.
Ebben az esetben „A” Kft. előleget kapott „B” Kft-től, hiszen az óvadék fizetésére „B” Kft. kötelezett volt az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont előtt, valamint „A” Kft. a kapott óvadékot automatikusan jogosult beszámítani az ellenértékbe. A 600 000 Ft óvadékból csak a bérleti díjba automatikusan beszámítható 300 000 Ft minősül előlegnek, így „A” Kft. ezen összegről köteles előlegszámlát kiállítani „B” Kft. részére.

Tételezzük fel, hogy a felek megállapodása szerint „A” Kft. kizárólag akkor hívhatja le az óvadékból a bérleti díjat, ha a bérlő fizetési késedelembe esik. Ekkor a szerződés ezen kitétele következtében az óvadékból történő kielégítés mindenképpen az Áfa tv. szerinti teljesítés időpontját követő napra esik. Ebből adódóan a bérbeadó által magához vont óvadék semmiképpen sem minősülhet előlegnek. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az óvadékot „B” Kft. közvetlenül „A” Kft. részére fizette meg.

Adódik az a kérdés, hogy a példában vázolt esetben „A” Kft. jogszerűen járt-e el, ha a 2019. január havi bérleti díjat csak akkor számlázta ki, amikor az ügyvédi letétből megkapta ezen időszakra vonatkozó bérleti díjat?

Az Áfa tv. 163. § (1) bekezdése szerint az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a) a teljesítésig,
b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül köteles gondoskodni.

Az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontja alapján az ésszerű idő 15 nap, feltéve, hogy a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia.

Tekintettel arra, hogy „A” Kft. bérbeadási tevékenységét adókötelessé tette, ezért rá ez a szabály vonatkozik. Ebből adódóan a 2019. január havi bérleti díjról szóló számlát legkésőbb 2019. február 15-ig kellett volna állítania, de ezt korábban is megtehette volna. Tehát nem várhatta volna be a bérleti díj tényleges realizálását.
Ezt amiatt sem tehette volna meg, mert a számla adózási funkciója nem a bérleti megfizetésének dokumentálása. A számla alapvető funkciója az adójogi teljesítés megvalósulásának dokumentálása, amely legkésőbb 2019. február 15-ig bekövetkezett, függetlenül a bérleti díj pénzügyi realizálásának hiányától.

Értelemszerűen „A” Kft. akkor sem várhatja be a számlázással a tényleges pénzügyi realizálást, ha a fizetési határidő az elszámolási időszak (jelen esetben naptári hónap) utolsó napját követő időpontra esik. Ekkor a számlát legkésőbb a fizetési határidőt követő 15. napon ki kell állítania. Ha a fizetési határidő későbbi mint az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. nap, akkor a teljesítés időpontja az elszámolási időszak utolsó napját követő 60. nap, s a számlát ezt követő 15. napon ki kell állítani.