Ez a tartalom 2459 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Bérleti szolgáltatás ellenértékének tekinthető-e a bérbeadás során áthárított építményadó összege?

Az adóhatóság tájékoztatója szerint az építményadó továbbhárítása is a bérleti díj részét – ezáltal egyben az áfa alapját – képezi, függetlenül attól, hogy azt a számlában elkülönítetten szerepeltetik-e, vagy sem, vagy esetleg külön számlában szerepel.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 65. §-a szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja – ha az Áfa tv. másként nem rendelkezik – a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.

Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdésének a) pontja alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az általános forgalmi adót. Ezen a) pont értelmében tehát az adó alapjába beletartoznak azok az ügyletre tekintettel fizetendő adók, amelyek alanya az ügyletet teljesítő fél (magának az áfának a kivételével). Így például – adóként – az áfa alapjába tartozik a jövedéki adó, ha a jövedéki adó alanyának a jövedéki adó fizetési kötelezettsége az adott ügylethez kapcsolódóan áll be. Nem az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés a) pontja, hanem a 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján képezi az áfa alapját az olyan adó, illeték (stb.), amelynek megfizetésére a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója köteles, s amelynek megfelelő összeg átterhelésére a felek közötti megállapodás alapján kerül sor.

Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontjának és (2) bekezdésének együttes olvasata alapján az adó alapjába beletartoznak azok a járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybe vevőjére, így különösen a közvetítéssel és biztosítással összefüggő költségek még abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul. Ez azonban nem jelenti azt, hogy járulékos költségként csak ilyen költségek tartozhatnak az adó alapjába. Az ügylet teljesítőjénél felmerült bármely költség tekintetében az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pont alkalmazásának van helye, ha azt a felek megállapodása alapján az ügylet teljesítésével összefüggésben az ügylet teljesítője a termék vevőjére, szolgáltatás igénybevevőjére átháríthatja. Ennek megfelelően járulékos költség nem csak járulékos termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás költsége (ellenértéke) lehet.

Az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem tartozik az adó alapjába az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől – mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől – kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván. Az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés c) pontja értelmében azon adók, illetve egyéb kötelező jellegű befizetések nem tartoznak az adóalapba, amelyeknél a teljesítésre kötelezett áfa alany nem alanya a szóban forgó adónak, kötelező jellegű befizetésnek, de az egyéb adó, kötelező jellegű befizetés összege a teljesítésre kötelezett adóalanynál mégis megjelenik. Így nem része az áfa alapjának, ha a teljesítésre kötelezett adóalanynál az egyéb adó, kötelező jellegű befizetés összege azért jelenik meg, mert jogszabályi előírás értelmében ezen adó, kötelező jellegű befizetés beszedésére az adóalany kötelezett (pl. idegenforgalmi adó esetén a szállásadó), ám nem ő annak az alanya, vagy az egyéb adó, kötelező jellegű befizetés összegének a megbízója nevében történő befizetését az adóalany vállalta (gépjármű műszaki vizsgáztatás hatósági díjának befizetését a szerviz a megbízója nevében intézi).

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 12. §-ának (1) bekezdése alapján az építményadó alanya az, aki a naptári év első napján az ingatlan tulajdonosa. Tekintettel arra, hogy az építményadó a tulajdonos bérbeadót terheli, így az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés c) pontja nem alkalmazható.

Abban az esetben, amikor a bérbeadás során a bérbeadó és a bérlő úgy állapodnak meg, hogy a bérbeadó az őt terhelő építményadót, mint bérbeadási tevékenysége kapcsán felmerült költséget áthárítja a bérbevevőre, akkor az az alap szolgáltatásnyújtás, a bérbeadás adóalapjába épül be az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Ezen kívül általánosságban elmondható, hogy minden olyan költség (közös költség, közüzemi díjak, stb.), amelyet – elnevezésétől függetlenül – a bérleti jogviszonyra tekintettel (az adott termék használatért) köteles a bérlő megfizetni, a bérbeadás, mint szolgáltatás adóalapjába tartozik és bérleti díjként kezelendő.

Ez alapján az építményadó továbbhárítása is a bérleti díj részét – ezáltal egyben az áfa alapját – képezi, függetlenül attól, hogy azt a számlában elkülönítetten szerepeltetik-e, vagy sem, vagy az adott esetben – az azzal történő elszámolás időpontjára tekintettel – külön számlában szerepel.

[NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2216928891/2016., NGM Fogyasztási és Forgalmi Adók Főosztály NGM/16923/2016.]

Megjelent az Adó- és Vámértesítő 2016. évi 5. számában.