A borravaló adómentességének feltételei

A felszolgálási díj (szervizdíj) és a borravaló kezelése, valamint gyakori összetévesztése a vendéglátóipar adóellenőrzéseinek állandó témája. A borravaló, mint a pincér számára jövedelem-kiegészítésként megvalósuló bevétel adómentessége folyamatosan az adóhatóság látóterében van, emellett az online ételrendelő weboldalak és mobiltelefonos applikációk elterjedése is tovább árnyalja a felmerülő kérdéseket.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 4.21. pontja értelmében adómentes a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címén megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló.

A borravaló fogalma

A borravaló fogalmát sem a személyi jövedelemadóról szóló törvény, sem egyéb más ágazati jogszabály nem határozza meg, ezért a szó hétköznapi értelméből kell kiindulni annak meghatározásakor.
Borravaló alatt a saját elhatározásból és önkéntesen fizetett, a vételáron felül kifizetett összeget kell érteni, amellyel a vendég a kapott szolgáltatással kapcsolatban fejezi ki megelégedettségét.
Ebből következik az, hogy a vendéget borravaló fizetésének kötelezettség nem terheli, azt sem a felszolgálásban közreműködő személy, sem pedig a vendéglátóhely üzemeltetője nem követelheti a vendégtől, annak nyújtása kizárólag a vendég saját elhatározásán múlik. Nincs konkrétan meghatározott mértéke, illetve nincs meghatározva a pontos aránya sem, de az elmúlt évek alatt kialakult szokás alapján az átlagos összeg a szolgáltatás árának 10-20 százaléka és az adómentesség kiemelt feltétele tehát az, hogy azt a felszolgáló közvetlenül a fogyasztótól kapja.
A vendégtől kapott borravaló különböző formában jelenhet meg egy vendéglátó üzletben, azonban adóügyi vonatkozását illetően kiemelt jelentősége van annak, hogy a kapott összeg bekerül a szolgáltató pénztárába vagy sem. A borravalót ugyanis főszabályként külön kell kezelni a napi forgalom és a váltópénz összegétől és mivel nem minősül ellenértéknek, tekintettel arra, hogy annak adása nem kötelező és összege előre nem meghatározott, ezért nem része a nyújtott szolgáltatás adóalapjának.

A borravaló kezelése készpénzes fizetés esetében

A borravaló adható készpénzben, amit a felszolgáló vagy megtart vagy a készpénzt egy elkülönített helyen, mint például borravalós tároló edényben, dobozban vagy üvegben is gyűjtheti, vagyis a készpénz elkülönített gyűjtése esetén is alkalmazható az adómentesség, függetlenül attól, hogy a borravalós edénybe vagy dobozba a felszolgáló vagy közvetlen maga a vendég saját maga dobja be a készpénzt.

Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a törvény alapján, nem alkalmazható az adómentesség abban az esetben, ha a borravalós edényben összegyűlt pénzt a munkáltató osztja szét a munkavállalók között, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a munkáltató által kiosztott pénz a felek közötti jogviszony alapján munkabérnek minősül és ez alapján terheli az adó- és járulékkötelezettség.
Kiemelten fontos továbbá, hogy ugyanúgy nem alkalmazható az adómentesség abban az esetben sem, ha a borravalóként kapott készpénz bekerül a pénztárgéphez rendelt pénztároló eszközbe, a pénztárgép fiókjába, függetlenül attól, hogy se nyugtát, se számlát nem adnak róla, hanem csak egyéb pénzmozgási bizonylatot állítanak ki a készpénz elhelyezésekor, tekintettel arra, hogy a pénztárba kerülő borravaló a vállalkozás bevételének számít és a pénztárgépből kizárólag a munkáltató jogosult kivenni a készpénzt.

A fentiek értelmében a készpénzben kapott borravalót elkülönítetten kell kezelni a napi forgalom összegétől, az a házi pénztárban nem jelenhet meg.

A borravaló kezelése bankkártyával történő fizetéskor

Az érintésmentes fizetési módszerek terjedésével az utóbbi időszakban egyre elterjedtebb az, hogy a vendégek nem készpénzzel, hanem bankkártyával fizetik ki a számlát.

Abban az esetben, ha a vendég a borravalóval megnövelt összeget egy összegben fizeti meg a szolgáltató bankszámlájára, akkor az adómentesség nem teljesül, mert az bekerül a pénztárba, és a vállalkozás bevételét képezi.

Ennek alapján a bankkártyával fizetett borravaló esetében sem lehet szó a borravalónak a vendéglátó egység üzemeltetője által történő központosításról és újraelosztásról.

Ebben az esetben az így kifizetett borravaló a magánszemélyek bérjövedelmének minősülnek és a jogviszony szerinti adó-és járulékkötelezettség terheli.
Az Szja tv. alapján a bankkártyával fizetett borravalót tehát kizárólag abban az esetben lehet adómentesnek tekinteni, ha a borravaló és a vendéglátóipari szolgáltatás ellenértékét a fizetés alatt mindvégig elkülönítetten kezelik, vagyis a borravaló nem képezi a vendéglátó egység bevételét és nem is a munkáltató osztja szét az alkalmazottak között.
Ez a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy ha a borravaló összegét például külön ütik be, majd a külön összegyűlt összeget nem a foglalkoztató fizeti ki a felszolgálónak, hanem a megfelelő technikai megoldás útján azt a munkáltatótól függetlenül az egyes felszolgálók kapják meg.

Ebben az esetben a POS-terminálon keresztül fizetett összeg nem folyik be a vendéglátó vállalkozás bankszámlájára, a borravalót nem a munkáltató osztja szét a felszolgálók között, a POS-terminál szolgáltatója a hozzá befolyt összegből közvetlenül utalja azt át a magánszemélyeknek, a rendszerből kinyerhető, az egyes felszolgálók azonosítására alkalmas adatok alapján.
Ezek alapján nem befolyásolja a bevétel adójogi megítélését, hogy ezen fizetési mód részleteit a szolgáltató és a vendéglátó vállalkozás közötti megállapodás tartalmazza, emiatt a szolgáltató nem tekinthető a vendéglátó vállalkozás megbízottjának, nem állapítható meg, hogy a munkáltató az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 7. § 31. pont a) alpontja szerinti kifizetőként jár el.

Borravaló kezelése ételrendelő online megrendeléseknél

Továbbá a napjainkban egyre jobban elterjedt, gyakran alkalmazott online megrendelések esetében, ahol online ételrendelő weboldalon vagy mobiltelefonos applikáción keresztül rendelnek, egyre gyakrabban merül fel a borravaló kérdése, amely az így kifizetett szolgáltatáshoz kapcsolódik.
Az online fizetés útján a futárpartnereknek szánt összeget a köznyelv tévesen borravalónak nevezi.

Ebben az esetben, amikor előre kerül kifizetésre az összeg, vagyis az online úton megrendelt étel árán és kiszállítási díjon felül egy összegben kerül kifizetésre a futárpartnereknek szánt borravaló is, nem tekinthető a magánszemélyek adómentes bevételének, tekintettel arra, hogy az Szja tv. 1. számú melléklet 4.21. pontjának utolsó fordulata értelmében a felszolgálónak közvetlenül átadott összeg mentesül a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség alól. Ebből következik az, hogy abban az esetben, ha a vendéglátóhely a megrendelt ételt futárszolgálaton keresztül küldi ki a megrendelőnek, úgy a vendég által a futárpartner részére szánt online, elektronikus úton történő előre kifizetett összeg nem tekinthető a magánszemély adómentes bevételének.
Ha pedig a futárpartnerek a szolgáltatást egyéni vállalkozás keretében végzik, akkor az így megszerzett borravaló esetükben egyéni vállalkozói bevételnek minősül.

A borravaló adómentességének feltétele tehát az, hogy azt a felszolgáló közvetlenül a fogyasztótól kapja.

Ebből következik, hogy a közvetlenségen kívül fontos másik feltétel az, hogy csak a vendéglátóhelyeken a felszolgálónak adott borravalót tekinti adómentesnek.

Abban az esetben, ha a borravaló nem felel nem az adómentességi feltételnek, akkor az adóköteles lesz, mely az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.2. alpontjának rendelkezéséből következik.
Ennek értelmében a magánszemély részére más magánszemélytől kapott vagyoni érték adómentesnek minősül, de ez a rendelkezés nem alkalmazható többek között akkor, ha a juttatás szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik.
Márpedig a borravalót jellemzően éppen a kapott szolgáltatással való elégedettség, elvárás kifejezéseként, ellenszolgáltatás jelleggel adják.