Elektromos autó töltési lehetőség adózása

Az elektromos autók számának növekedése számos adózási kérdést is felvet. Egyre gyakoribb például, hogy egy vállalkozás alkalmazottai részére, vagy egy étterem vendégei számára elektromos autó töltést biztosít. Arra is van példa, hogy egy társasház lakói számára telepít autó töltőt. A kérdés adja magát: az elektromos autó töltésének biztosítása jár-e adókötelezettséggel akár a töltést igénybe vevő, akár a töltést biztosító személynél?

Magánszemély által az elektromos autó ingyenes töltésével szerzett bevétel adókötelezettsége

A magánszemélyek által az elektromos autó ingyenes töltésével szerzett bevétel adókötelezettségét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) következő rendelkezéseire figyelemmel az eset összes körülményének ismeretében lehet meghatározni.

Az Szja tv. 1. számú melléklet 8.14. a) pont ab) alpontja alapján adómentes a kifizető által üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének - ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye - megfelelő magánszemély számára adott visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az - megjelenési formájától függetlenül - árura vagy szolgáltatásra váltható érték. 
A feltételeknek megfelelően adott juttatás után sem a kifizetőnek, sem a magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.

Amennyiben a juttatás körülményeit tekintve nem felel meg az előzőek szerinti adómentes juttatás feltételeinek, akkor a juttatás az Szja tv. 70. § (6) bekezdés d) pontja értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősülhet.
Az Szja tv. hivatkozott rendelkezése értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül az olyan adómentesnek, üzleti ajándéknak nem tekinthető üzletpolitikai (reklám) célú juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá.
Az Szja tv. 69. § (2) bekezdése alapján egyes meghatározott juttatás esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke vagy abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni.
A kifizetőt terhelő személyijövedelemadó-alapja a jövedelem 1,18-szorosa, amely után 15 százalékos mértékű személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség merül fel.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 1. § (4) bekezdés b) pontja szerint 13 százalék szociális hozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség terheli a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összegét.

Abban az esetben, ha a munkáltató biztosítja a munkavállaló tulajdonában álló elektromos autó ingyenes töltését, akkor Szja tv. 2. § (6) bekezdése szerint a közöttük fennálló munkaviszonyra tekintettel az adott juttatás munkabérként lesz adóköteles.

Általános forgalmi adófizetési kötelezettség az elektromos töltőállomás üzemeltetésével kapcsolatban (elektromos áram díjának levonhatósága, illetve az elektromos áram ingyenes igénybevételének biztosítása) 

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §-a értelmében – fő szabály szerint – az adóalany az egyes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adót abban a mértékben jogosult levonni az általa fizetendő adóból, amilyen mértékben az adott beszerzést – adóalanyi minőségben – adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, hasznosítja, figyelemmel az Áfa tv. 123. §-ában foglaltakra.
Az adólevonási jogosultság megállapításakor figyelembe kell venni az Áfa tv. 124-125. §-aiban meghatározott adólevonást korlátozó rendelkezéseket is.

Tehát az adólevonási jog keletkezésének alapvető feltétele, hogy az csak az adóalany által adóköteles tevékenység érdekében történő használathoz, hasznosításhoz kapcsolódhat.

Abban az esetben kell az Áfa tv. 123. §-ának tételes elkülönítésre, illetve arányosításra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni, ha az adóalany egyaránt végez adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást.

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le az a) és b) pontban nem említett - azaz meghatározott üzemanyag típusokon kívüli - egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges.
Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 124. § (1) bekezdés c) pontjától eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál.

Fentiek értelmében az elektromos töltőállomás ingyenes használatának, az ingyenes töltésnek a biztosítása érdekében történő elektromos áram, illetve a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges áram beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó levonására nincs lehetőség.
Az adólevonást korlátozó rendelkezés alól az adóalany abban az esetben mentesül, ha a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges áram beszerzése igazoltan továbbértékesítési célt szolgál. Az Áfa tv. 259. § 22. pontja alapján e törvény alkalmazásában továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől.

Amennyiben a töltőállomás működéséhez szükséges áramot az adóalany egyaránt hasznosítja adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenységhez, akkor az elektromos töltőállomás hasznosításának arányát az adóalany az általa választott módszerrel állapíthatja meg, feltéve, hogy a kapott arányszám valódiságát hitelt érdemlően alá tudja támasztani.

Az Áfa tv. 2. § a) pontja alapján adót kell fizetni az adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után. 

Főszabály szerint tehát az ellenértékes ügyletek tartoznak az Áfa tv. hatálya alá, ugyanakkor amennyiben a termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz tényleges ellenérték nem kapcsolódik, akkor vizsgálni szükséges, hogy az Áfa tv. alkalmazásában az Áfa tv. 11-12. §, vagy a 14. § szerint ellenérték fejében teljesítettnek minősül-e.
Az adóköteles tényállás megvalósulásának alapvető feltétele az, hogy az adóalanyt az adott termék szerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog illette meg.

A nem továbbértékesítési célból beszerzett személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges áram kapcsán az adóalanyt nem illeti meg az adólevonás joga, ezért a nem továbbértékesítési célból beszerzett személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges áram ingyenes átadása az Áfa tv. hivatkozott rendelkezése értelmében nem minősül az Áfa tv. vonatkozásában ellenérték fejében teljesítettnek. Az ellenérték fejében teljesített adóköteles tényállás abban az esetben valósulhat meg, ha az igazoltan továbbértékesítési célból beszerzett áram átadására utóbb mégis ingyenesen kerül sor.