Ez a tartalom 1910 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A gazdasági válság idején az intézkedés nyilvánvaló célja az volt, hogy egyrészről a nyugdíjkorhatárt elérő személyeket minél tovább a munkaerőpiacon tartsa anélkül, hogy részükre nyugellátást kelljen folyósítani, és ezáltal csökkenjen a nyugdíjalap kiadása, másrészről, hogy a már nyugdíjba menni szándékozókat a munkaviszonyuk, más foglalkoztatási jogviszonyuk megszüntetésére kényszerítse lehetőséget teremtve ezáltal, hogy a munkahelyük felszabaduljon, ezáltal elősegítse a foglalkoztatás növekedését és a munkanélküliek számának csökkentését.
Az intézkedés ugyanakkor rengeteg problémát is generált. Egyrészről sok esetben felesleges adminisztrációnak tűnt, mivel aki a nyugellátás mellett tovább kívánt dolgozni, az a megszüntetést követűen új jogviszonyt szabadon létesíthetett akár ugyanazzal a korábbi munkáltatóval, akinél a nyugdíjazását megelőzően dolgozott. Kizárólag arra kellett odafigyelni, hogy a nyugellátás kezdő időpontjaként meghatározott napon a foglalkoztatási jogviszony ne álljon fenn, azaz legyen egy nap, amikor a munkavállaló semmilyen foglalkoztatási jogviszonyban sem áll. A probléma ezzel kapcsolatban ott jelentkezett, hogy sok esetben a munkáltató és a munkavállaló figyelmetlenségből, vagy a szabályok nem megfelelő ismeretéből nem biztosított egy „szabadnapot” a biztosítási jogviszonyok között. Így hiába került megszüntetésre a biztosítási jogviszony a nyugellátás megállapítását megelőző nappal, ha a következő napon új jogviszonyt létesítettek, azt nem lehetett olyannak tekinteni, mintha a nyugellátás megállapításának kezdő napján a biztosítási jogviszony ne állt volna fenn. Tipikus esetnek volt tekinthető, hogy a munkavállaló és a munkáltató a nyugellátás megállapítása érdekében a munkaviszonyt megszüntetette, majd a jogviszony megszüntetésével egyidejűleg a következő nappal új munkaviszonyt létesítettek a továbbfoglalkoztatás érdekében anélkül, hogy a munkaviszonyban egy nap kihagyást iktattak volna be. Ebben az esetben azonban a nyugellátás jogalap nélkül került megállapításra, hiszen a megállapítás időpontjában nem állt fenn a jogosultság valamennyi feltétele, tekintettel arra, hogy az érintett biztosítási jogviszonyban állt a nyugdíja megállapítása időpontjában. Mivel a nyugdíj megállapítására ilyen esetben jogalap nélkül került sor, a megállapításáról szóló határozatot vissza kellett vonni. Ráadásul rendszerint ez a körülmény csak jelentős időmúlást követően derült ki (pl. amikor a nyugdíjasnak a foglalkoztatási jogviszonya fennállta után járó 0,5 százalékos nyugdíjnövelése került elbírálásra), így a visszafizetendő jogalap nélküli nyugellátás összege is akár több évi nyugdíj összegét is kitehette. Mindamellett, ha ezt követően igényelte valaki ismételten a visszavont nyugdíja helyett az öregségi nyugdíja újbóli megállapítását, akkor az új öregségi nyugdíját csak a biztosítási jogviszonya megszüntetését követő naptól lehetett megállapítani, azaz az öregségi nyugdíjától – annak ellenére, hogy arra esetleg már jóval korábbi időponttól is jogosult lehetett volna – elesett.
Ezen túlmenően a szabály nem volt értelmezhető az egyéni és társas vállalkozok esetében, annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdésének felsorolásában szerepelnek. Az ő vonatkozásukban nem volt szükséges feltétel a biztosítási jogviszony megszüntetése, mivel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 9/A. §-a kimondta, hogy az ilyen jogviszonyban álló személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapították. Ebből következően az egyéni és társas vállalkozók a nyugdíj megállapításával egyidejűleg a törvény erejénél fogva automatikusan kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozóknak minősültek.
A 2018. július 25-éig hatályos előírás tehát a következőképp rendelkezett:
Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki
a) a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és
b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint
c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.
Eszerint az öregségi nyugdíj megállapításának időpontjában az igénylő nem állhatott
– munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt és a nemzetiségi szószólót is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban, a Magyar Honvédséggel, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokkal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal hivatásos állományú tagsági viszonyban, a Független Rendészeti Panasztestülettel, a Magyar Honvédséggel szerződéses állományú tagsági jogviszonyban, katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonaként szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történt;
– szövetkezettel tagsági jogviszonyban, feltéve, hogy a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködött;
– egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonyban;
– munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (pl. vállalkozónak nem minősülő megbízási jogviszonyban), ha a személyesen munkát végző személy e tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme elérte a minimálbér 30 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2018. évi XL. törvény 2018. június 26-ával történő hatálybalépésével a fenti korlátozás megszüntetésre került. Azaz ezen időponttól számítottan az öregségi nyugellátás megállapításához (ideértve a „nők 40” nyugellátást, valamint a résznyugdíjat is) a keresőtevékenység megszüntetésére nincs többé szükség, a nyugdíjbiztosítási szerveknek kizárólag az életkori, valamint a szolgálati idő feltétel meglétét kell vizsgálniuk. Ugyanakkor a jogszabálynak nincs visszaható hatálya, és a folyamatban lévő ügyekben sem lehet alkalmazni. Ebből következőleg, aki 2018. július 26-át megelőző időponttól kérte az öregségi nyugellátásának megállapítását, annak a korábbi feltételeket még teljesítenie kell, azaz a nyugdíj kezdő időpontjára a biztosítási jogviszonyát meg kellett szüntetnie ellenkező esetben a nyugellátást nem lehet megállapítani, illetve a megállapított nyugellátás a korábbi szabályoknak megfelelően jogalap nélküli lesz, és ezáltal visszakövetelhetővé válik.
A jogviszony megszüntetésének kötelezettségére vonatkozó korlátozó rendelkezés eltörlése nem csupán a nyugellátásokra, hanem a hasonló előírást tartalmazó nyugdíjszerű ellátásokra is vonatkozik. Így a továbbiakban nem kell megszüntetni a foglalkozási jogviszonyt az átmeneti bányászjáradék, a táncművészeti életjáradék, a korhatár előtti ellátás, illetve a szolgálati járandóság igénylése esetén sem. Továbbra is fennmarad azonban a korlátozás a rokkantsági és rehabilitációs ellátás vonatkozásában, mivel ezek egészségbiztosítási és szociális jellegű ellátások, melyek esetében a jogosultságot éppen a keresőtevékenység hiánya alapozza meg.
Érdemes kitérni arra, hogy a jogosultsági feltétel fenti korlátjának eltörlése nem azonos a keresőtevékenység miatti nyugdíj szüneteltetés intézményével. A Tny. 83/B–83/C. §-ai kötelező jelleggel előírják a nyugdíj folyósításának szüneteltetését abban az esetben, ha valaki a „nők 40” nyugdíj folyósítása mellett keresőtevékenységet is folytat, és keresete eléri a tárgyévben a minimálbér 18-szorosát, illetve, ha a közszférában közalkalmazottként, közszolgálati tisztviselőként, állami tisztviselőként, bíróként, ügyészként stb. kerül foglalkoztatásra. Az ő esetükben a nyugellátást meg lehet már állapítani, de az csak addig kerül folyósításra, amíg az előírt keretösszeget a keresetük el nem éri. A közszférában foglalkoztatottak esetében pedig a nyugellátás egyáltalán nem folyósítható mindaddig, amíg az ilyen jogviszony keretében történő foglalkoztatásuk fennáll. Ugyanezen szabályok irányadóak a bányászjáradék, a táncművészeti életjáradék, a korhatár előtti ellátás és a szolgálati járandóság esetében is.
A nyugellátás melletti munkavégzés változásaival kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a fenti módosításokkal egyidejűleg az Országgyűlés elfogadta az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvényt is, melynek a 2019. január 1-jén hatályba lépő 154. §-a módosítja a Tbj. 25. §-át, mely a nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység utáni járulékfizetés szabályait rendezi.
Jelenleg a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után – a 15 százalékos személyi jövedelemadó mellett – természetbeni egészségbiztosítási járulékot (4 százalék) és nyugdíjjárulékot (10 százalék) fizet. A szabály kivétel nélkül valamennyi saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottra egyformán kiterjed függetlenül attól, hogy milyen jogviszony keretében kerül foglalkoztatásra. 2019. január 1-jétől azonban a szabályozás annyiban változik, hogy a munkaviszony keretében foglalkoztatott saját jogú nyugdíjast kiveszi a járulékfizetésre kötelezettek sorából, így az ő esetükben megszűnik a 10 százalékos nyugdíjjárulék, valamint a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség (a 15 százalékos személyi jövedelemadó természetesen marad). Azzal azonban, hogy a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megszűnik, a nyugdíjasok elvesztik a jogukat a Tny. 22/A. §-a szerinti 0,5 százalékos nyugdíjnövelésükre, ugyanis a 0,5 százalékos nyugdíjnövelés pontosan a járulékfizetés ellentételezéseként került a Tny. rendelkezései közé beiktatásra. Megjegyzendő, hogy ezzel azért a nyugdíjasok nem járnak rosszul, hiszen a 0,5 százalékos növelés mértéke messze elmaradt attól az összegtől, amit nyugdíjjárulék címén a tárgyévben a nyugdíjalap részére befizettek. Azaz a 14 százalékos keresetnövekedés messze kompenzálja a 0,5 százalékos nyugdíjnövelés elmaradása miatti jövedelemkiesést.
Érdemes kiemelni, hogy a járulékfizetési kötelezettség megszűnése csak az Mt. szerint foglalkoztatottakra, azaz a munkaviszonyban állókra terjed ki. Így a járulékfizetési kötelezettség az egyéb jogviszonyban (pl.: közalkalmazotti, kormánytisztviselői, megbízási stb. jogviszonyban) foglalkoztatottakat továbbra is változatlan formában terheli, és ezen személyek természetesen továbbra is jogosultak lesznek a tárgyévi keresetük 1/12-ed részének a 0,5 százalékos mértékében meghatározott nyugdíjnövelésére.
dr. Szeles Balázs
társadalombiztosítási szakértő
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól