Év végéig vonható le önellenőrzés nélkül a 2018-as áfa

Az általános forgalmi adóról szóló törvényben 2016. január 1-jén egy jelentős módosítás lépett hatályba az előzetesen felszámított adó levonhatóságát illetően. Ez a módosítás egy régóta alkalmazott adóbevallási gyakorlatot változtatott meg, amelyre az év vége közeledtével érdemes felhívni a figyelmet.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2016. január 1-jét megelőzően hatályos 153/A. § (1) bekezdése szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét az ugyanezen vagy az Art. szerinti elévülési időn belüli korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével csökkenthette. Lényegében a 2016. január 1-jét megelőzően keletkezett adólevonási jog a keletkezés időpontját magában foglaló adómegállapítási időszakban vagy az Art. szerinti elévülési időn belül, egy későbbi adómegállapítási időszakban volt érvényesíthető.

Az elévülési időt az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) határozza meg. Az Art. 202. § (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást kellett volna tenni, illetve bevallás hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

Az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdése 2016. január 1-jén módosításra került, melynek megfelelően lerövidült az az időszak, amelyen belül az adóalany önellenőrzés nélkül az adólevonási jogát érvényesítheti. A módosított rendelkezés szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét az ugyanezen adómegállapítási időszakban vagy ezt megelőzően, de legfeljebb ezen adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével csökkentheti.

Lényegében az adóalanynak a levonható adó érvényesítésére legkorábban az adólevonási jog keletkezésének adómegállapítási időszakában, legkésőbb pedig az azt követő naptári évben van lehetősége. Ennek megfelelően a 2018. évben keletkezett adólevonási jog 2019. december 31. napjáig érvényesíthető. A bevallási gyakoriság figyelembevételével ez azt jelenti, hogy a 2018. évben keletkezett adólevonási jog legkésőbb a 2019. december havi, a 2019. IV. negyedévi vagy a 2019. évi áfa bevallásban érvényesíthető önellenőrzés nélkül.

Fontos, hogy a 2016. január 1. napjától hatályos új szabályt a 2016. január 1-jén és az azt követően keletkezett adólevonási jog tekintetében kell alkalmazni, tehát a korábban, 2016.január 1-jét megelőzően keletkezett adólevonási jog – önellenőrzés nélkül – az elévülési időn belül érvényesíthető.

Amennyiben a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a legfeljebb két éves időkorláton belül nem vette figyelembe az adómegállapítás során az Art. szerint el nem évült, levonható előzetesen felszámított adó összegét, akkor azt – önellenőrzéssel – abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni az előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként, amelyben az adólevonási jog keletkezett (főszabály szerint ez megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával).

Lényegében a két éves időkorláton túl, de még az elévülési időn belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adót az adóalany önellenőrzés keretében abban az időszakban érvényesítheti, amelyben a levonható adó keletkezett.

Érdemes kitérni arra a gyakran felmerülő kérdésre, hogy számlakorrekció esetén hogyan kell alkalmazni a két éves időkorlátot előíró szabályt.

Az Áfa tv. 153/C. § (2) bekezdése szerint, ha a levonható adó összegét meghatározó tényezőkben bekövetkező utólagos változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege nő, akkor az adóalany – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult a levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, módosító okirat a személyes rendelkezésére áll.

E szabály figyelembevételével lényegében az állapítható meg, hogy amennyiben a számlamódosítás eredményeként a levonható előzetesen felszámított adó összege nő, akkor az adólevonási jog érvényesíthetőségére nyitva álló két éves időszakot nem a módosító számlán feltüntetett teljesítési időponthoz (ami egyébként az eredeti számlán feltüntetett teljesítési időpont), hanem ahhoz az időponthoz kell viszonyítani, amikor a módosító számla személyes rendelkezésre áll (ez jellemzően a kézhezvétel időpontja). E szabály egyben azt is jelenti, hogy amennyiben ezen időszakon belül az adóalany az adólevonási jogát nem érvényesíti, akkor azt önellenőrzéssel – az elévülési időn belül – abban az adóbevallási időszakban érvényesítheti, amikor a módosító számla a személyes rendelkezésére állt.

Figyelem!

A főszabálytól eltérően a fordított adózás alá eső ügyletek, a Közösségen belüli termékbeszerzés és az önadózással megfizetett import áfa vonatkozásában az előzetesen felszámított adó – változatlanul – abban az adómegállapítási időszakban vonható le, amikor a fizetendő adót meg kell állapítani.

Fentieket figyelembe véve érdemes az év vége közeledtével áttekinteni, hogy vannak-e olyan számlák, amelyeknek az áfa tartalmára vonatkozó adólevonási jog a 2018. évben keletkezett, és még nem került érvényesítésre. Amennyiben van ilyen előzetesen felszámított levonható adója az adóalanynak, akkor azt még legkésőbb a 2019. december havi, a 2019. IV. negyedévi vagy a 2019. évi áfa bevallásban érvényesítheti. Ennek elmulasztása esetén a nem érvényesített előzetesen felszámított levonható adó csupán az önellenőrzéssel együtt járó többletadminisztrációval lesz érvényesíthető az elévülési időn belül.