Ezt a cikket frissítettük a legújabb információkkal!

Olvassa el itt!

A fizetés nélküli szabadság a társadalombiztosítás szempontjából

A Munka Törvénykönyve jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy bizonyos élethelyzetekben fizetés nélküli szabadságon legyen, illetve a munkáltatóval történő közös megegyezés alapján bármikor lehetőség van ilyen „extra” szabadság igénybe vételére. A fizetés nélküli szabadság – néhány kivételtől eltekintve – kihat a munkavállaló társadalombiztosítási helyzetére, és egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséget eredményez.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezései alapján a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra jogosult:
•    a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik életévének betöltéséig [Mt. 128. §];
•    a gyermek személyes gondozása érdekében a gyermek tizedik életévének betöltéséig a gyermekgondozási segély, illetve a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának tartama alatt [Mt. 130. §];
•    a hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre [Mt. 131. § (1) bek.];
•    a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára [Mt. 132. §].

A fizetés nélküli szabadság hatással van a biztosított személy társadalombiztosítási jogállására.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 8. §-a alapján a fizetés nélküli szabadság ideje alatt szünetel a biztosítás, kivéve, ha
•    a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy
•    a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,
•    a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe.

A biztosítás szünetelésének azért van különös jelentősége, mert időtartama alatt nem vehetőek igénybe a társadalombiztosítási ellátások.

Amennyiben tehát a biztosított a Tbj-ben kivételként felsorolt esetek miatt veszi igénybe a fizetés nélküli szabadságot, akkor a biztosítása nem szünetel, tehát változatlanul jogosult a társadalombiztosítási ellátásokra.
Amennyiben azonban a biztosított nem a Tbj-ben kivételként felsorolt esetek miatt veszi igénybe a fizetés nélküli szabadságot (pl. építkezik, esküvőre készül), akkor a biztosítása szünetel, tehát nem jogosult a társadalombiztosítási ellátások igénybe vételére.

A tapasztalatok szerint mind a foglalkoztatók, mind a biztosítottak ilyen esetekben abban a tudatban vannak, hogy a biztosított a biztosítás szünetelésének kezdő napjától egy bizonyos ideig (30 vagy 45 napig) még jogosult a társadalombiztosítás ellátásaira. Sajnos azonban ez nem így van.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 29. § (9) bekezdése rendelkezik arról, hogy az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a Tbj.-ben meghatározott belföldi személyek részére a biztosítási jogviszonynak, illetve az alapul szolgáló jogosultsági feltételeknek a megszűnését követően még egy meghatározott ideig fennáll, ez az ún. passzív jogon való jogosultság.

Ha az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt, akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság további 45 napig marad fenn.
Ha a jogosultsági feltétel fennállásának az időtartama a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően 45 napnál rövidebb volt, akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság azzal – a 45 napnál rövidebb – időtartammal hosszabbodik meg, amennyi ideig a jogosultsági feltétel fennállt (pl. a 30 napig fennálló munkaviszony esetén 30 nappal).
Ha a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál hosszabb ideig állt fenn és az utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, de a két jogosultsági feltétel fennállása között 30 napnál kevesebb nap telt el, akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság további 45 napig marad fenn.

Ha az egészségügyi ellátás megállapodáson vagy egészségügyi járulékfizetésen alapul, akkor azok megszűnését követően passzív jogon nem jár az egészségügyi ellátásra való jogosultság.

Ezek a szabályok azonban az Ebtv. 29. § (10) bekezdése alapján a biztosítás szünetelése esetén nem alkalmazhatók. Tehát amennyiben a biztosított olyan okból vesz igénybe fizetés nélküli szabadságot, amelyet a Tbj. 8. §-a nem határoz meg kivételként (pl. GYED vagy GYES folyósítása, stb.), akkor a biztosítottnak az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére való jogosultsága a fizetés nélküli szabadság kezdő napjától megszűnik. Ahhoz, hogy a biztosított a biztosítás szünetelésének időtartama alatt is, folytatólagosan jogosult legyen az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére, ahhoz a Tbj. 39. § (2) bekezdésének figyelembevételével egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie, amelynek összege 2019. január 1-jétől havonta 7.500 forint, illetve naponta 250 forint.

Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség teljesítése érdekében a magánszemélynek legkésőbb a kötelezettség keletkezésétől számított 15 napon belül be kell jelentkeznie az állami adó- és vámhatósághoz a 19T1011 számú adat- és változásbejelentő lap benyújtásával, mely elektronikusan letölthető, vagy papír alapon is beszerezhető bármely ügyfélszolgálaton.
Az adatlap benyújtható személyesen, postai úton, illetve az ügyfélkapun keresztül. Amennyiben a magánszemély rendelkezik PIN-kóddal, akkor a NAV Ügyféltájékoztató és Ügyintéző rendszerének használatával telefonon is bejelentkezhet.

A 19T1011 számú adatbejelentő lapon tett bejelentés alapján a magánszemély jogosulttá válik a Tbj. előírásai alapján az egészségügyi szolgáltatások igénybe vételére.

Az állami adó- és vámhatóság az adatbejelentő lap benyújtását követően a havi járulékfizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket nyilvántartja, illetve megszűnés bejelentése esetén a járulékfizetési kötelezettség vége időpontját követő naptól megszünteti a járulék előírását.

Az egészségügyi szolgáltatási járulékot csekken (készpénz-átutalási megbízással), vagy átutalással a NAV Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek magánszemélyt, őstermelőt, egyéni vállalkozót, kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számlára kell befizetni.

Lehetőség van arra is, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a magánszemély helyett a hozzájárulásával más személy vagy szerv fizesse meg, melyhez az állami adó- és vámhatóság jóváhagyása szükséges. A kötelezettség átvállalását is a 19T1011-es nyomtatványon kell bejelenteni.

Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a bejelentőlapon a magánszemély által megjelölt kezdő időponttól havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni.

A Tbj. 45/A. § (2) bekezdése szerint a magánszemélynek nem kell bejelentenie az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség megszűnését, ha a fizetési kötelezettség biztosítással járó olyan jogviszony létesítése miatt szűnik meg, amelyet az állami adó- és vámhatósághoz az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően bejelentettek. Ilyen esetben az adóhatóság a magánszemélyt az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége megszűnéséről hivatalból értesíti.

Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség megszűnésének bejelentésére vonatkozó mentesítő szabálytól függetlenül célszerű a magánszemélynek figyelemmel kísérnie, hogy valóban rögzítésre kerül-e az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásában a fizetési kötelezettség megszűnése, mivel ennek hiányában a magánszemély továbbra is kötelezett marad, és az adószámláján az egészségügyi szolgáltatási járulék folyamatosan előírásra kerül.

dr. Németh Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő