Ez a tartalom 493 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Fizetővendéglátás-szolgáltatás lemondás adózása

Az idei év elején lehetett olvasni az EUB által hozott döntésről, melynek értelmezése szerint a lemondási díj áfaköteles is lehet, amennyiben szolgáltatás áll mögötte. Két kérdés merül fel: Adóköteles-e lemondási díj, mivel nem szól a vendég, hogy nem jön, így a szobát előkészítik számára és a szolgáltatásnyújtás kvázi megvalósul. Adómentes-e, mivel előre lemondja, de a foglalási feltételek szerint már jár érte kötbér, így történik számlázás.

Már elöljáróban felhívjuk a figyelmet, hogy a kötbér, mint kárátalány nem esik az Áfa tv. tárgyi hatálya alá. Azaz a kötbér áfa tekintetében nem adóztatható, adómentességről nincs szó.

Véleményünk szerint a kérdésében a Société thermale d’Eugénie-les- Bains ügyre (Európai Unió Bírósága C-277/05) hivatkozik A Société thermale, gyógyfürdők üzemeltetésével foglalkozó cég, amely szállodai és vendéglátó ipari tevékenységet is magában foglal. A cég a gyógyfürdővendégek szállásfoglalása után, foglaló címén előre fizetett összegeket kapott. Amennyiben a vendég érvényesíti a foglalást, azaz megjelenik a szálláshelyen, az előre fizetett összegeket beszámítják a szálláshely szolgáltatásért később fizetett összegbe. Amennyiben azonban a foglalást a vendég lemondta, úgy a Société thermale megtartotta ezeket az összegeket. Az előre fizetett összegeket az utóbbi esetben a Société thermale kártérítésként kezelte, s mivel a kártérítés nem tartozik az áfa hatálya alá, a Société thermale a lemondott foglalások kapcsán megtartott összegek után nem fizetett áfát.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a szóban forgó ügylet abban az esetben tartozik az áfa hatálya alá, ha a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn.

Ez akkor van így, ha a fizetett összeg (foglaló) egy egyedileg meghatározható szolgáltatás tényleges ellenértékét képezi. A vendég elállása miatt a szolgáltatásnyújtó által megtartott foglaló abban az esetben lehet áfás ellenérték, ha azzal közvetlen összefüggésben teljesít a szálloda üzemeltetője egy jól azonosítható szolgáltatást a vendég részére.
A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek a feltételek a szóban forgó esetben nem állnak fenn, mivel a felek közötti jogviszony fennállása általában nem függ a foglaló fizetésétől. A foglaló nem alkotóeleme a szállásadásra vonatkozó szerződésnek, kizárólag a felek szerződési szabadságába tartozó, szabadon választható elem.

A foglaló vendég általi átadása, illetve a szálloda üzemeltető azon kötelezettsége, hogy a szerződés teljesítését lehetővé tegye, nem tekinthető az átadott foglaló fejében teljesített szolgáltatásnak, ami az áfa hatálya alá tartozás szempontjából elengedhetetlen lenne.

A Bíróság szerint a szerződés tiszteletben tartása és a szerződésben előírt kötelezettség teljesítése nem függ a kártérítéstől, késedelem esetén fizetendő bánatpénztől, illetve zálogtól vagy foglalótól sem, hanem magából a szerződésből következik.

A szálloda üzemeltetője azzal, hogy a foglalást követően teljesíti a megállapodásban rögzített szolgáltatást, nem tesz mást, mint betartja a vendéggel kötött szerződést, azon elvnek megfelelően, miszerint a szerződéseket teljesíteni kell. Ezért e kötelezettség tiszteletben tartása nem minősíthető az átadott foglaló ellenszolgáltatásának.

A Bíróság így arra az álláspontra helyezkedett, hogy a foglaló címén fizetett összeget, amennyiben a vendég él a részére biztosított elállási joggal, a vendég nem teljesítése (elállása) miatt bekövetkező kár megtérítéseként fizetett, elállásért járó átalány kártérítésnek kell tekinteni. Az ilyen kártérítés pedig nem áll közvetlen összefüggésben a szálloda üzemeltetője által nyújtott szolgáltatással, így nem tartozik az áfa hatálya alá.

A Bíróság az eset eldöntésekor a francia jogból indult ki. A francia jogban – az ítélet szerint – a foglaló fejében a szerződő félnek joga van a szerződéstől elállni és mentesül a szerződés nem teljesítéséből fakadó jogkövetkezmények alól. A foglaló összege a francia jogban bármely fél elállása esetén átalány kártérítésnek/kártalanításnak tekintendő.

A magyar polgári jogban a bánatpénznek van hasonló szerepe.

A hivatalos értelmezés szerint a bánatpénz fejében a szerződő fél jogot vásárol arra, hogy választása szerint elálljon a szerződéstől. Amennyiben él ezzel a jogával, úgy nem történik szerződésszegés, hiszen a bánatpénz jogosultja kötelezettséget vállalt arra, hogy a bánatpénz fejében a másik fél szerződésből fakadó kötelezettségeit nem követeli. A bánatpénz a bánatpénz elfogadójának a szerződés nem teljesüléséből keletkező kárát hivatott fedezni. Mivel ebben az esetben az elállás jogszerű, így nem kártérítésről, hanem kártalanításról van szó.

A NAV és bíróság gyakorlata szerint a bánatpénz elfogadójának tűrési kötelezettsége az Áfa tv. értelmében szolgáltatásnyújtás, amely az áfa tárgyi hatálya alá tartozik. Emiatt a bánatpénz áfaköteles.
A Bíróság említett ítélete nem feltétlenül eredményezi azt, hogy a NAV és a bíróságok gyakorlata módosul, mivel a magyar jogból indulnak ki.

Javasoljuk a NAV-től állásfoglalás megkérését azzal kapcsolatban, hogy a hivatalos jogértelmezés a Bíróság ítélete alapján módosult-e.