Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • Áfa
  • nemzetközi áfa
  • Art.

Ez a tartalom 43 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Fordított adózás szabályai alapján kiállított fiktív számla megítélése

2021. 09. 12.

Az adóhatóság adóellenőrzések, gazdasági események valódiságára vonatkozó jogkövetési vizsgálat során fiktívnek minősíthet olyan számlát is, amelyben a kiállító áfát nem számított fel, mivel a fordított adózás szabályai alapján számlázott.

A számla fiktívnek minősítése az esetek többségében azon alapul, hogy

  • a számlában foglalt gazdasági esemény egyáltalán nem valósult meg;
  • a felek között nem a számlában foglalt gazdasági esemény valósult meg;
  • a számlában foglalt gazdasági esemény ugyan megvalósult, de a számlázott gazdasági eseményt nem a számla kiállítója teljesítette;
  • a számlában foglalt gazdasági esemény ugyan megvalósult, de azt nem a számla címzettje vette igénybe.

A fiktív számla körében felvetődő kérdések

Ezeket az eseteket a következőkben kizárólag áfa vonatkozásában vizsgáljuk.

Mindenképpen felvetődik az a kérdés, hogy az adóhatóság által fiktívnek minősített számla alapján a számla címzettje terhére az adóhatóság megállapíthat-e fizetendő általános forgalmi adót. Ezen túl az adóhatóság helyezkedhet-e arra az álláspontra, hogy a megállapított fizetendő áfa levonható adóként nem számolható el.

Amennyiben a számlában feltüntetett – egyébként az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említett – ügylet ténylegesen nem történt meg, akkor a számla címzettje terhére nem keletkezhet adófizetési kötelezettség, ezáltal levonható áfa sem.
Ennek az az oka, hogy gazdasági esemény hiányában a számla címzettje nem kötelezhető áfafizetésre. Ugyanis az Áfa tv. 60. § (1) bekezdésében említett három időpont egyike sem állhat be, ezért adófizetési kötelezettség sem keletkezhet.
A számla fiktív, így nem tekinthető az ügylet teljesítését igazoló dokumentumnak, s ez vonatkozik a számlához kapcsolódó dokumentumokra is. Ezáltal a számla, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentum kézhezvétele adófizetési kötelezettséget nem generálhat.
Gazdasági esemény megvalósulásának hiányában a számla címzettje által a kiállító részére megfizetett összeg nem tekinthető ellenértéknek, így a megfizetés ugyancsak nem generálhat adófizetési kötelezettséget. Teljesítés hiányában a teljesítést követő hónap 15. napja nem értelmezhető, így az adófizetési kötelezettség az Áfa tv. 60. § (1) bekezdés c) pontja alapján sem állhat be.

Ezen túl a fordított adózás alkalmazásának elengedhetetlen feltételét meghatározó jogszabályi rendelkezést (Áfa tv. 142. § (3) bekezdése) kell megvizsgálnunk, amely a következőket mondja ki:
„Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.”

Az a) pontban foglalt feltétel ténylegesen azt jelenti, hogy kizárólag akkor van mód a fordított adózás alkalmazására, ha az ügyletben érintett mindkét fél ismert, hiszen őket az adóhatóság adóalanyként nyilvántartásba vette.
Amennyiben az adóhatóság álláspontja szerint a számlázott gazdasági esemény a valóságban nem történt meg, akkor sem a számla kiállítója, sem a számla címzettje nem tekinthető az ügylet teljesítésében érintett félnek. 

A fordított adózás 

A fordított adózás lényege az, hogy az áfa fizetésére a termék vevője, a szolgáltatás igénybe vevője kötelezett, ha a fordított adózás feltételei fennállnak. Ennek következtében a számla címzettje terhére fizetendő adót nem lehet megállapítani, ha részéről a fordított adózás alá eső termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele nem valósult meg.

Tegyük fel, hogy az adóhatóság álláspontja alapján a felek között nem a számlában foglalt ügylet, hanem más ügylet valósult meg.

Abban az esetben, ha a felek között megvalósult ügylet nem sorolható az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említett ügyletek közé, akkor a fordított adózás nem alkalmazható. Ennek következtében a számla címzettje terhére a fordított adózás alapján fizetendő áfa nem állapítható meg, s emiatt levonható áfa sem keletkezhet. 
Amennyiben a ténylegesen megvalósult gazdasági esemény az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említettek közé sorolható, valamint az Áfa tv. 142. § (3) bekezdésében megfogalmazott alapfeltétel is fennáll, akkor a számla címzettje áfa fizetésére kötelezett. 
A fizetendő áfa előzetesen felszámított áfa, amely olyan mértékben számolható el levonható áfaként, amilyen mértékben a megvalósult ügylet áfa levonására jogosító tevékenységet szolgál.
Az adófizetési kötelezettség időpontja is megállapítható az Áfa tv. 60. § (1) bekezdése alapján.
Vélhetően bizonyítható, hogy a számla címzettje kézhez vett olyan dokumentumot, amely a felek között ténylegesen megtörtént ügylet teljesítését igazolta [Áfa tv. 60. § (1) bekezdés a) pont].
Az adóhatóság által fiktívnek minősített számlára való hivatkozással a számla címzettje által fizetett összeg a ténylegesen megtörtént ügylet ellenértékének minősül [Áfa tv. 60. § (1) bekezdés b) pont].
A felek között ténylegesen megvalósult – fordított adózás alá tartozó – ügylet teljesítési időpontja meghatározható, ezért értelmezhető kategória ennek időpontját követő hónap 15. napja [Áfa tv. 60. § (1) bekezdés c) pont]. 

Most vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor az adóhatóság azon az alapon minősíti a számlát fiktívnek, mert a számlázott, az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említett ügyletet megítélése szerint nem a számla kibocsátója teljesítette a számla címzettjének.

Ekkor is még szükséges az Áfa tv. 142. § (3) bekezdésében megfogalmazott alapfeltétel fennállása is. Ennek hiányában a fordított adózás nem alkalmazható. Ebből következően, ha az adóhatóság nem azonosítja be egyébként fordított adózás alá tartozó ügyletet ténylegesen teljesítő személyt, akkor az alapfeltétel hiányzik. 
Ismeretlen személy nem tekinthető belföldön nyilvántartásba vett és áfa fizetésére kötelezett adóalanynak. Tehát a számla címzettje terhére a fordított adózás alapján fizetendő áfa nem állapítható meg, így levonható adó sem keletkezhet.
Ettől eltérően, ha az ügylet tényleges teljesítője beazonosítható személy, akit (amelyet) belföldön áfaalanyként nyilvántartásba vettek és áfa fizetésére kötelezett, akkor a számla címzettje kötelezett a fordított adózás alapján áfa fizetésére (feltételezve, hogy ő is áfa fizetésére kötelezett, azaz nem alanyi adómentes státusú). 
A fizetendő áfa ekkor is előzetesen felszámított áfa, amely olyan mértékben számolható el levonható áfaként, amilyen mértékben a megvalósult ügylet áfa levonására jogosító tevékenységet szolgál.

Gyakran az adóhatóság azon az alapon minősíti a számlát fiktívnek, mert a számlázott, az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében említett ügyletnél nem a számla címzettje volt a termék vevője, illetve a szolgáltatás igénybe vevője.
Ebben az esetben a számla címzettje nyilvánvalóan nem lehet áfa fizetésére kötelezett, hiszen a termék beszerzése, a szolgáltatás igénybevétele nem hozzá köthető. Tehát nem rendelkezik azzal a „jogállással”, amely alapján áfa fizetésére kötelezhető lenne.

A számla befogadása önmagában adófizetési kötelezettséget nem keletkeztethet terhére, még akkor sem, ha a befogadó tisztában volt azzal, hogy a részére a számla kibocsátásának nem volt jogalapja, mivel a számlázott ügyletben vevői minőségben nem volt érintett.

Bonácz Zsolt (2021-09-12)