Adott egy Kft., mely olyan szolgáltatást nyújt, melynek során az alvállalkozóival és az éttermekkel kötött megállapodások értelmében a partnerei felé fennálló elszámolási kötelezettsége mellett beszedi a megrendelések, a kiszállítási díj és a borravaló összegét. Kérdésként merült fel, hogy az általa működtetett online ételrendelő weboldalon vagy mobiltelefonos applikációval megrendelt és fizetett szolgáltatáshoz kapcsolódó „borravaló" - amely a vállalkozás bankszámláján jelenik meg és a futárhoz közvetetten kerül - áfa alapot képez-e, illetve milyen egyéb adókötelezettséget keletkeztet.
A kérdés tehát az, hogy az online, önként, előre fizetett összeg, melynek utólagos módosítására nincs lehetőség, értelmezhető-e áfa alapot nem képező borravalóként, vagy esetleg általános forgalmi adóalapot képező felszolgálási díjnak minősül.
A kérdés megítélése során nincs jelentősége annak, hogy az online rendelés sajátosságaiból adódóan a saját elhatározásból fizetett, a vételáron és a szállítási díjon felüli tetszőleges nagyságú összeget nem közvetlenül az alkalmazottnak fizetik a megrendelők. Annak sincs relevanciája, hogy ezt az önkéntesen fizetett összeget a megrendelő nem adhatja elégedettsége jeléül, mivel előre utalja át és nincs rá mód, hogy az összeget utólag a kapott szolgáltatás színvonalához igazítsa.
Az általános forgalmi adó szabályai
Az általános forgalmi adó rendszere Magyarországon az európai uniós hozzáadottértékadó-szabályozással harmonizált.
Ez elsősorban a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvben (a továbbiakban: Héa-irányelv) és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben (a továbbiakban: Vhr.) foglaltak nemzeti jogban történő érvényesülését jelenti, de a harmonizálás terén kulcsfontosságú jelentősége van az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) joggyakorlatának is.
Tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) sem a borravaló, sem a felszolgálási díj fogalmát nem ismeri, a felmerült kérdés kapcsán azt kell megvizsgálni, hogy az online megrendelések során az étel árán és a szállítási díjon felül önként fizetett, tetszőleges nagyságú összeg az áfa-kötelezettség megállapítása szempontjából ellenértéknek minősül-e vagy nem.
Az Áfa tv. 65. §-a szerint a vendéglátással foglalkozó vállalkozás által nyújtott szolgáltatás adóalapja az a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap, vagy kapnia kell a szolgáltatás igénybe vevőjétől. Amennyiben a szolgáltatást igénybe vevő vendég az általa igénybe vett szolgáltatás fix árán felül, önszántából ad át borravalót elégedettsége okán, abban az esetben - tekintettel arra, hogy a borravaló átadása önkéntes jellegű, és összege előre nem rögzített - a borravaló az áfa rendszerében nem minősül ellenértéknek, és ennek megfelelően nem része a nyújtott szolgáltatás adóalapjának.
A borravaló elkülönített kezelése
A Kúria vonatkozó döntése (Kfv. V.35.264/2010/8. számú ítéletében foglaltak) szerint borravalót az előzőeknek megfelelően a napi forgalom összegétől elkülönülten kell kezelni, az a házi pénztárban nem mutatható ki, ott nem jelenhet meg.
Amennyiben a borravaló elkülönített kezelése nem valósul meg, és annak összege a házi pénztárban megjelenik, azaz nincsen elkülönítve az egyéb címeken házi pénztárban fellelhető összegektől, abban az esetben a borravalót a vállalkozáshoz kapcsolódó bevételnek kell tekinteni.
Amennyiben a borravaló összege a házipénztárban [online pénztárgép kasszájában, illetve a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: Pénztárgéprendelet) 49/A. § (1) bekezdése szerinti pénztároló eszközben] megjelenik, és nem elkülönítetten kezelt az egyéb címen szereplő összegektől, abban az esetben a borravaló vállalkozáshoz kapcsolódó bevételnek minősül, és bizonylatkiállítási kötelezettség kapcsolódik hozzá. Ez esetben a Pénztárgéprendelet 67. § 2. pontja szerint, az adóügyi bizonylatok között felsorolt pénzmozgásbizonylat alkalmas a borravaló bizonylatolására.
Bankkártyával fizetett borravaló esetén annak összege a vállalkozás bevételének tekintendő, amely – annak önkéntes fizetése és megfelelő kezelése esetén – nem része az általános forgalmi adó alapjának.
A borravaló és a pénztárgép kapcsolata
A Pénztárgéprendelet 4. mellékletének 6.5. pontja alapján pénzmozgás-bizonylattal kell kísérni minden olyan tranzakciót, ami nem értékesítéshez, illetve sztornó vagy visszárubizonylat kibocsátásához kötődik, de módosítja a fióktartalmat (ideértve a bankkártyás befizetéseket, illetve a bankszámlára utalással teljesített kifizetések egyenlegét is), tehát a borravaló összegéről is a Pénztárgéprendelet 67. § 2. pontjában, az adóügyi bizonylatok között felsorolt pénzmozgás-bizonylatot kell kiállítani. Ezt a pénzmozgás-bizonylatot azonban a vendéglátással foglalkozó vállalkozás nem köteles a szolgáltatást igénybevevő vendégének átadni.
Mindezek alapján az online pénztárgépet üzemeltető áfa-alanyok részéről gyakran felmerül a kérdés, hogy abban az esetben, ha a vevő bankkártyával fizet és számlát kér, akkor a bankkártyával történő fizetést rögzíteni kell-e valamilyen módon a pénztárgépben.
Emellett a fenti áfaalanyok számára jellemzően az sem egyértelmű, hogy a Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdésének 2021. január 1-jével történő hatálybalépése, illetve a (3) bekezdés 2021. január 1-jével történő módosítása hogyan befolyásolja a borravalóként megfizetett összegek kezelését.
A Pénztárgéprendelet 49/A. § (2) bekezdése főszabályként előírja, hogy a pénztárgéphez hozzárendelt pénztároló eszközben levő pénzkészletnek (a továbbiakban: pénzkészlet) összeg és összetétel szerint egyezést (a továbbiakban: egyezés) kell mutatnia a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével (a továbbiakban: egyenleg), ugyanakkor kivételesen lehetővé teszi azt, hogy a pénzkészlet és az egyenleg között az üzemeltető működési sajátosságai által okozott és ezekhez igazodó mértékű eltérés (a továbbiakban: eltérés) mutatkozzon.
A Pénztárgéprendelet 49/A. § (4) bekezdése kimondja, hogy a 49-49/A. § alkalmazásában pénznek kell tekinteni a készpénzt, a forgatható utalványt és a papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt.
A Pénztárgéprendelet hivatkozott rendelkezései alapján az egyezésnek akkor kell fennállnia, ha a vevő készpénzzel, forgatható utalvánnyal vagy papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel fizet. Ebből következően a nyomtatvány vagy számlázó program útján kiállított számlával kísért bevételek összegéről csak akkor kell ún. pénzmozgás-bizonylatot kiállítani, ha a vevő a fenti fizetési módok valamelyikét alkalmazza, vagyis a Pénztárgéprendelet 49-49/A. § alkalmazásában pénznek minősülő fizetési eszközzel fizet és az összeget beteszik a kasszába.
Bankkártyás fizetéskor nem kerül pénz a pénztároló eszközbe, azaz nem módosul a fióktartalom, ezért a bankkártyával fizetett, számlázott tételekről nem kell pénzmozgás-bizonylatot kiállítani. Ebben az esetben a bankkártya-forgalom és a pénztárgépben rögzített bankkártyás bevétel eltérését az adott napon kibocsátott számlákkal lehet igazolni.
Ha a vevő, illetve vendég a számlázott összeget bankkártyával fizeti meg és borravalót is ad, amit szintén bankkártyával fizet meg, valamint a borravaló a pénztárgépet üzemeltető áfa-alany által alkalmazott belső szabályzat alapján nem az áfa-alany bevételének, hanem az alkalmazott bevételének minősül, akkor a borravaló összegéről sem kell pénzmozgás-bizonylatot kiállítani, mivel a fenti módon megfizetett borravaló szintén nem módosítja a fióktartalmat.
Az ilyen borravaló megfizetése esetében a bankkártya-forgalom és a számlázott összeg közötti eltérés a pénztárgépet üzemeltető áfa-alany belső szabályzatának vonatkozó rendelkezésével igazolható.
A pénztárgépet üzemeltető áfa-alany által alkalmazott belső szabályzat alapján az áfa-alany bevételének minősülő és a Pénztárgéprendelet 49-49/A. § alkalmazásában pénznek minősülő fizetési eszközzel megfizetett – vagyis pénzmozgás-bizonylat kiállítására irányuló kötelezettséget keletkeztető – borravaló esetében felmerül a kérdés, hogy az áfa-alany egy esetleges ellenőrzés esetén az állami adó- és vámhatósággal szemben hivatkozhat-e arra, hogy a borravaló megfizetésének és kezelésének módja, mint működési sajátosság okozza a pénzkészlet és az egyenleg közötti eltérést.
A Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdése szerinti, 2021. január 1-jétől hatályos szabály
- egyrészt külön rendelkezik arról, hogy a 49/A. § (2) bekezdés alkalmazásában a borravaló kezelése működési sajátosságnak minősül abban az esetben, ha a pénztárgép napi nyitása és zárása időpontja között okoz eltérést,
- másrészt lehetővé teszi azt, hogy a borravaló, mint működési sajátosság és az annak eredményeként mutatkozó eltérés esetén a 49/A. § (2) bekezdés szerinti egyezés a pénztárgép zárásakor álljon fenn.
A pénztárgépet üzemeltető áfa-alanyoknak a Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdése alapján lehetőségük nyílik arra, hogy a pénztárgépek nyitásának időpontjától a zárás időpontjáig megvalósuló borravaló-fizetések mint pénzmozgások esetében a pénzmozgás-bizonylatok kiállítását egészen a pénztárgépek zárásának időpontjáig jogszerűen elhalasszák.
Nagy forgalom mellett a felszolgálóknak, illetve a pénztárgépeket kezelő kollégáiknak nagy terhet jelenthet, hogy a felszolgálói pénztárcákban, mint pénztároló eszközökben tárolt – jellemzően a fogyasztásról kiállított adóügyi bizonylat átadását követően fizetett – borravalókról azonnal kiállítsák a pénzmozgás-bizonylatot, ezért egyszerűbb, ha a fenti bizonylatok kiállítását legfeljebb a zárás időpontjáig elhalasztják, illetve azt a zárást megelőzően egyszerre végzik el.
Mindezekből az is következik, hogy a vendéglátóhelyeken lefolytatott hatósági ellenőrzések esetén a pénztárgépeket üzemeltető áfa-alanyok egészen a zárás időpontjáig jogszerűen hivatkozhatnak arra, hogy az eltérés a borravalók megfizetése, illetve a Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdés alkalmazása okán áll fenn.
(Cikkünket teljes terjedelmében az Adó- és Járulékmegtakarítási Tanácsadó januári számában olvashatják)