Ez a tartalom 2758 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Erről a témáról 2023-12-02 írtunk FRISS INFORMÁCIÓKAT: Finisben a globális minimumadó

Hibák a társasági adóbevallás elkészítésekor a vállalkozási tevékenységhez nem kapcsolódó költségek elszámolása kapcsán

Közeledik a 2016. évi társasági adó bevallás határideje. Erre tekintettel azokra a hibákra szeretnénk a figyelmet felhívni, amelyeket az adózók a leggyakrabban követnek el a társasági adó alapjának megállapítása során, annak ellenére, hogy jó néhány szabály már évek óta hatályban van.

Sajnos a hibákat jellemzően az is okozza, hogy a jogszabályi előírások évről évre változnak, így az adózók sok esetben az előző évi gyakorlatot folytatva, a jogszabályi változást figyelmen kívül hagyva állapítják meg a társasági adó alapját.

Az adóhatóság a társasági adó ellenőrzése során kiemelt figyelmet fordít azokra az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt költségekre, ráfordításokra, amelyek nincsenek összefüggésben a vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységgel. Ezekkel a költségekkel a Tao-tv. 8. § (1) bek. d) pontja alapján növelni kell a társasági adó alapját. A megítélés során különös tekintettel kell lenni a Tao-tv. 3. számú mellékletére, mely példálózó jelleggel felsorolja az elismert, valamint az el nem ismert költségeket. Ennek megfelelően elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a felmerült költség besorolható-e a 3. számú melléklet valamely pontja alá vagy sem. Ha a felmerült költség nem sorolható be, akkor a Tao-tv. 8. § (1) bek. d) pontjában foglalt általános előírást kell figyelembe venni, és az eset összes körülményére figyelemmel kell dönteni arról, hogy a felmerült kiadás összefüggésben áll-e a vállalkozási tevékenységgel.

A Tao-tv. 3. számú mellékletében felsorolt költségek, ráfordítások elszámolása esetén mindig kellő körültekintéssel és alapossággal kell eljárni. Szükség esetén megfelelő okiratokkal, bizonylatokkal, dokumentumokkal kell alátámasztani azokat a körülményeket, amelyek egyértelműen megalapozzák, és hitelesen igazolják egy-egy költség adóalapnál történő elismertségét. Az adóhatóság egy esetleges ellenőrzés során csak megfelelő dokumentáció alapján tud élni azzal a lehetőséggel, hogy elismerje az adott költséget, ráfordítást vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak.

A nettó 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatások

A nettó 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatások abban az esetben nem lesznek elismertek az adóalapnál, ha az igénybe vétel ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. A szükségesség és ésszerűség követelményének vizsgálata során az adóhatóság az eset összes körülményét vizsgálja, de különösen az adózó vállalkozási tevékenységét, árbevételét, a szolgáltatás jellegét, ellenértékét. Az adóhatóság jellemzően üzleti utak, tanácsadási és marketing szolgáltatások, személyes szükségleteket is kielégítő szolgáltatások, valamint jóléti és vendéglátóipari szolgáltatások esetében vizsgálja a szükségesség és ésszerűség követelményét. Kiemelten fontos, hogy megfelelő dokumentumok, kimutatások, igazolások álljanak rendelkezésre, melyek megalapozzák az adóalap megállapítása során az elismertséget. Ezek hiányában nagy valószínűséggel számíthat az adózó arra, hogy a szolgáltatás indokoltságát az adóhatósági ellenőrzés kifogásolni fogja.

A hiány

Az adóhatósági ellenőrzések gyakran tesznek megállapítást a társasági adó ellenőrzésekor, ha az adózónál az adóévben hiány keletkezett. Ennek oka, hogy a Tao-tv. 3. számú melléklet A) rész 5. pontja szerint hiány esetén nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek a hiányzó eszköz könyv szerinti értéke, immateriális jószág, tárgyi eszköz számított nyilvántartási értéke, ha egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás körülményeire) megfelelő gondosság mellett nem merült volna fel, vagy az adózó - az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve - nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére.

Az adóhatóság hiány esetén azért tud jellemzően „könnyedén” megállapítást tenni, mert gyakori probléma, hogy a tárgyi eszközök, forgóeszközök hiánya esetén nincs megfelelő dokumentáció, amely alapján az adóhatósági ellenőrzés megállapíthatja az adózó gondosságát, jóhiszeműségét. Sajnos sok esetben az adózók az adóhatóság rendelkezésére bocsátanak a hiányról dokumentációt, de az sablonos, elnagyolt, nem igazolja sem a gondosságot, sem az ésszerűséget. Például pénzlopás esetén jellemzően elengedhetetlen, de nem feltétlenül elégséges a rendőrségi jegyzőkönyv. Szükséges lehet a vállalkozás pénzkezelési szabályzata, amely támpontul szolgálhat annak megállapítására, hogy megfelelő gondossággal járt el az adózó a pénz őrzése, szállítása, védelme során.
Érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a Tao-tv. 3. számú melléklet A) részének 5. pontja 2015. január 1-jétől kedvező irányban úgy módosult, hogy az adóalapot csak abban az esetben kell növelni, ha a nem megfelelő gondosság és a mérséklésre való törekvés elégtelensége együttesen megállapítható. Ezen kívül a módosítás a jogalkalmazást segítő példálózó jellegű felsorolást kibővítette, elősegítve a gondosság és az ésszerű gazdálkodás követelményeinek e rendelkezés vonatkozásában történő értelmezését.

A selejtezés

A tárgyi eszközök selejtezésekor hasonló hibákat követnek el az adózók, mint hiány esetén. Az értékkel nyilvántartott tárgyi eszközök selejtezésekor az eszköz könyv szerinti értéke nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva. A tárgyi eszközök selejtezésekor olyan jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a valódiság elvének megfelelően alátámasztja a selejtezés tényét, okát. Ezekben az esetekben is általános adóhatósági tapasztalat, hogy a selejtezési jegyzőkönyvek vezetése hiányos, nem pontosan dokumentált, hiányoznak az aláírások, a selejtezések oka nagyon általános (pl. elavult), nem követhető, hogy mi történik a leselejtezett eszközzel. A selejtezés dokumentálása során megfelelő körültekintés és alaposság szükséges, hiszen egy társasági adóbevallás ellenőrzése során ezen dokumentumok hiánya miatt jelentős adóalap módosításra, és ennek következtében adóhiány és adóbírság megállapítására kerülhet sor.

A reklámköltség

A társasági adóalap megállapításakor hibát követhetnek el az adózók akkor is, ha nem veszik figyelembe azt a változást, amely a reklámköltségnek az adóalapnál történő elismertségét korlátozza. A Tao-tv. 3. számú melléklet A) része – mely az adóalapban el nem ismert költségeket sorolja fel – kiegészült a reklámadóról szóló törvény 2014. augusztus 15. napjával történő hatályba lépésével egyidejűleg egy új 16. ponttal. A korlátozó rendelkezés 2015. január 1-jével módosult.

A rendelkezés szerint nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak a reklámadóról szóló törvény szerinti reklám közzétételével összefüggésben elszámolt költség (így különösen a reklám közzétevőjének vagy a reklám közzétételében közreműködőnek járó ellenérték), de legalább a reklám közzétételének szokásos piaci értéke, ha annak összege az adóévben összesen a 30 millió forintot meghaladja, és
a)    az adóalany nem rendelkezik a reklámadó alanyának olyan nyilatkozatával, miszerint a reklám közzétételével összefüggésben felmerült reklámadó kötelezettségét teljesíti vagy nincs reklámadó fizetési kötelezettsége, és
b)    az adóalany nem igazolja, hogy az előző pont szerinti nyilatkozat kiadását a reklámadó alanyától ő vagy a reklám közzétételnek a megrendelője kérte, és
c)    a reklámadó alanya a reklám-közzététel megrendelésének időpontjában nem szerepelt az állami adóhatóság honlapján a reklámadóról szóló törvény szerint közzétett nyilvántartásban.