Hibák a társasági adóbevallás elkészítésekor az értékcsökkenési leírás elszámolásával összefüggésben

Közeledik a 2016. évi társasági adó bevallás határideje. Erre tekintettel az adóhatósági ellenőrzések tapasztalatai alapján azokra a hibákra szeretnénk a figyelmet felhívni, amelyeket az adózók a leggyakrabban követnek el a társasági adó alapjának megállapítása során, az értékcsökkenési leírás elszámolásával összefüggésben.

A társasági adóalap megállapítása során a tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenési leírását – leegyszerűsítve – oly módon kell figyelembe venni, hogy növelni kell az adózás előtti eredményt a számviteli törvény rendelkezései alapján az adóévben terv szerinti, terven felüli és egyösszegű értékcsökkenési leírásként elszámolt összeggel, és csökkenteni kell az adózás előtti eredményt a Tao-tv. 1. és 2. számú mellékletében foglalt előírások szerint az adóévre megállapított értékcsökkenési leírás összegével, feltéve, hogy az értékcsökkenés elszámolása a számviteli törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére történt.

Fontos különbség, hogy a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést az eszköz maradványértékkel csökkentett bekerülési értékére vetítve kell megállapítani, míg a Tao-tv. szerinti értékcsökkenést a teljes bekerülési érték alapulvételével kell számítani.

Az értékcsökkenési leírás adóalapot érintő korrekcióját az adózó köteles alkalmazni, kivéve, ha a Tao-tv. kizárja az értékcsökkenés figyelembevételének lehetőségét. Az adózó csupán abban a tekintetben dönthet, hogy amennyiben a Tao-tv. ugyanazon eszközre több szabályt, leírási kulcsot tartalmaz, akkor ezek közül választása szerint alkalmazza az egyiket. Amennyiben az adózó döntött az egyik leírási szabály mellett, akkor azt utóbb önellenőrzéssel nem változtathatja meg, vagyis utóbb önellenőrzéssel nem választhat másik módszert. Önellenőrzés keretében az értékcsökkenési leírás összege módosítható, amennyiben nem a Tao-tv. előírásának megfelelően került kiszámításra. Tehát önellenőrzés keretében nem az értékcsökkenési leírás számításának módszere, hanem az értékcsökkenési leírás összege módosítható.

Az adóhatósági ellenőrzések során sok esetben megállapításra kerül, hogy az adóalany a társasági adóalap számításakor a Tao-tv. rendelkezéseinek megfelelően veszi figyelembe az értékcsökkenési leírás adóalapot növelő és csökkentő összegét, de mégis elmarasztaló határozat kerül kiadásra az ellenőrzés befejezésekor. Ennek oka, hogy az adóalany az értékcsökkenési leírás megállapításának nem a Tao-tv. szerinti, hanem a számviteli törvényben foglalt előírásait sérti meg. Ilyen esetben az adóhatóság megállapítása jogszerű lesz, tekintettel arra, hogy a Tao-tv. kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Tao-tv-t a számvitelről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni.

Az ellenőrzések során gyakori megállapítás, hogy a vállalkozások – a számviteli törvény kötelező előírása ellenére – nem rendelkeznek a tárgyi eszköz üzembe helyezéséről hitelt érdemlő dokumentumokkal (pl. jegyzőkönyvvel, használatbavételi engedéllyel, üzembe helyezési okmánnyal, stb.). A tárgyi eszközöket általában a beszerzés napjával aktiválják. Ennek következtében sűrűn előforduló hiba, hogy a bekerülési érték megállapításakor nem veszik figyelembe a beszerzéshez kapcsolódó, a bekerülési érték részét képező tételeket (pl. az üzembe helyezésig felmerült szállítási, szerelési, üzembe helyezési költséget, beszerzéshez kapcsolódó illetéket, hitelből történő finanszírozás esetén az üzembe helyezésig felmerült kamatot), azokat nem aktiválják, hanem költségként elszámolják.

Általánosságban igaz, hogy a vállalkozások a számviteli politikában rendelkeznek a tárgyi eszközök maradványértékének számításáról, a várható élettartam megállapításáról, de a könyvelésben sok esetben nem alkalmazzák. Az adózók a várható élettartamot és a maradványértéket nem határozzák meg az eszközök üzembe helyezésekor. Ennek következtében jellemző probléma, hogy a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést a Tao-tv. rendelkezései alapján állapítják meg, figyelmen kívül hagyva az eszköz várható élettartamát, maradványértékét. Ez pedig könnyen lehetőséget teremt az adóhatóságnak, hogy egy esetleges ellenőrzés során kifogásolja az adózói gyakorlatot.

Az adóhatósági ellenőrzések megállapításai szerint jellemző hiba, hogy az értékcsökkenési leírás figyelembevétele során a vállalkozás olyan tárgyi eszköz vagy immateriális jószág után számol el értékcsökkenési leírást, amely még nincs vagy már nincs a vállalkozás tulajdonában, nyilvántartásában. Ennek a hibának általában az az oka, hogy az év közben használatba vett, illetve év közben a használatból kivont eszközök után is a teljes évre történik az értékcsökkenési leírás megállapítása. Sok esetben a már teljesen leírt, illetve a tervezett maradványértéket elért immateriális jószág, tárgyi eszköz után történik értékcsökkenési leírás elszámolás. Ezek olyan hibák, amelyek nem a jogszabályok nem tudásából, hanem csupán figyelmetlenségből erednek. Érdemes az immateriális javakról és a tárgyi eszközökről olyan tartalmú és részletességű analitikus nyilvántartást vezetni, amely alapján elkerülhetőek az említett tévedések.

A társasági adóalap megállapításakor rendszeresen előforduló hiba, hogy az adózók a vállalkozási tevékenységhez nem kapcsolódó tárgyi eszközök esetében „csak” egyszeresen veszik figyelembe növelő tételként az értékcsökkenés összegét. Az ilyen – jellemzően személyes célokat szolgáló – tárgyi eszközök esetében adóalapot csökkentő tételként kell figyelembe venni a Tao-tv. 1. és 2. számú melléklete szerint megállapított értékcsökkenési leírás összegét, és kétszeresen (a Tao-tv. 8. § (1) bek. b) és d) pontja alapján) kell adóalapot növelő tételként figyelembe venni a számviteli törvény szerint megállapított értékcsökkenési leírás összegét. A két növelő tétel alkalmazása nem választási lehetőség, hanem kötelezettség az adózók számára.

Az értékcsökkenési leírás adóalapot érintő korrekciója során még mindig a leggyakoribb hiba, hogy az adózók nem veszik figyelembe a Tao-tv. 1. számú melléklet 12. pontjának azon rendelkezését, mely szerint az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni a tárgyi eszköz beszerzése, előállítása alapján felhasznált (feloldott) fejlesztési tartalék összegét. Eszerint, ha az adózó a tárgyi eszközt teljes egészében fejlesztési tartalékból „finanszírozta”, akkor az üzembe helyezést követően már nem lehet értékcsökkenési leírás címén adóalapot csökkentő tételt figyelembe venni. Ha az adózó a tárgyi eszköz megvalósítását részben fejlesztési tartalékból, részben saját forrásból „finanszírozta”, akkor az üzembe helyezés napjától az elszámoltnak minősülő összeget meghaladó rész után – a bekerülési értékre vetítve – elszámolható az értékcsökkenési leírás.

Az adóalap megállapításánál elszámoltnak tekintendő, illetve elszámolható értékcsökkenési leírás ugyanakkor nem érinti a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést, tehát az adózás előtti eredményt növelni kell a számviteli törvény rendelkezései alapján megállapított értékcsökkenési leírás összegével. Ennek következtében a fejlesztési tartalék felhasználásával megvalósított tárgyi eszközök esetén fokozottan ügyelni kell a megfelelő tartalmú és részletezettségű nyilvántartás vezetésére, amelyből az adóhatóság is meg tudja állapítani – többek között – a tárgyi eszköz bekerülési értékét, a fejlesztési tartalék felhasználásának összegét és időpontját, az üzembe helyezés időpontját.