Hogyan gyakoroljuk az adófizetési kötelezettség halasztásának jogát?
Az áfatörvény rendelkezései alapján az adófizetési kötelezettség halasztására az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany jogosult, aki (amely) könyvviteli nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy nyilvántartási kötelezettségének az államháztartás számviteléről szóló jogszabály szerint tesz eleget.
Egyszeres könyvvitelt vezet a nem átalányadózó egyéni vállalkozó (Szja-tv. 3. § 17. pont), valamint az adószámmal rendelkező, de egyéni vállalkozónak nem minősülő, tételes költségelszámolást alkalmazó magánszemély.
Bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni az átalányadózó egyéni vállalkozó, valamint az egyéni vállalkozónak nem minősülő, de adószámmal rendelkező magánszemély, ha 10%-os költséghányadot érvényesít.
Bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett a kisadózó egyéni vállalkozó és a kisadózó vállalkozás (egyéni cég, kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság, közkereseti társaság).
Az adófizetési kötelezettség halasztására az említett adóalanyi körbe tartozóknak olyan ügyletek tekintetében van lehetőségük, amelyek egyenes adózás alá tartoznak (adófizetésre a teljesítő fél kötelezett), és az ellenérték megtérítése kizárólag pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.
Adóköteles ingyenes ügyletek esetében [Áfa-tv. 11. § (1)-(2) bekezdés, 14. § (1)-(2) bekezdés] nem értelmezhető az adófizetési kötelezettség halasztása, mivel ellenérték hiányában annak megtérítésére pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történő megtérítésre nem kerülhet sor.
A fizetendő adó halasztott megállapításáról az Adó- és Vámértesítő 2016. évi 5. számában tájékoztatás jelent meg.
Amennyiben az említett adóalanyi körbe tartozó adózók egyenesen adózó ügylethez kapcsolódóan előlegben részesülnek (függetlenül annak formájától), akkor az abban foglalt általános forgalmi adót a teljesítés időpontjában kell bevallaniuk.
Ha az előleget pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatják, akkor az adófizetési kötelezettség a jóváíráskor, illetve kézhezvételkor keletkezik. Ebből adódóan az adófizetési kötelezettség nem halasztható, hiszen annak keletkezésének időpontja egybeesik a tényleges pénzmozgás napjával.
Amennyiben nem pénzbeli formában nyújtott előlegről van szó, akkor sincs lehetőség az adófizetési kötelezettség halasztására, és ezért a teljesítés időpontjában kell a fizetendő adót elszámolni.
A halasztás az ellenérték megtérítéséig tart, azaz a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésének napján meg kell állapítani. Amennyiben az ellenérték megfizetése részletekben történik, akkor fizetendő adót a részlet megfizetésekor, az abban foglalt áfa erejéig kell megállapítani.
Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított 45. napig egészben vagy részben nem fizették meg, akkor a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani [Áfa-tv. 61. § (3) bekezdés].
A 45 napos határidő első napjának nem az áfa-tv. szerinti teljesítés napja minősül, hanem az azt követő nap. Tehát a teljesítés napja a határidőbe nem számít bele, a határidő nem a teljesítés napján kezdődik.
Az állásfoglalás értelmében az adófizetési kötelezettség halasztása nem kötelezettség, hanem jogosultság. Ebből következően az adófizetési kötelezettség halasztására jogosult adóalanynak az is jogában áll, hogy a fizetendő adót a teljesítést követő 46. napnál korábbi időpontban állapítsa meg.
Amennyiben az adófizetési kötelezettség halasztására jogosult adózó a fizetendő adót a teljesítés napját magában foglaló bevallási időszakban számolja el, akkor a halasztás lehetőségével nem él.
Álláspontom szerint a halasztás jogát az egyik ügylet esetében az adózó gyakorolhatja (az áfát a halasztás lejártának napján számolja el), másik ügyletnél pedig a jogával nem élhet (fizetendő adót a teljesítés napját magában foglaló bevallási időszakban számolja el), vagy csak „részben” gyakorolhatja azt (az áfát a halasztás lejártának napját megelőzően számolja el).
Az állásfoglalásból levezethető, hogy az adófizetési kötelezettség halasztására jogosult adózó saját döntése alapján nemcsak a teljes fizetendő adót, hanem csak annak egy részét is elszámolhatja a halasztás lejártának, vagy a lejárat napját megelőzően történt részfizetésből, vagy teljes kiegyenlítésből keletkező adófizetési kötelezettség napját megelőzően. Ha így jár el, akkor a részfizetés időpontjában már csak a fennmaradó áfa vonatkozásában keletkezik adófizetési kötelezettsége.
Bonácz Zsolt
(2016-11-18)
