Ez a tartalom 1248 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A Covid-fertőzésen átesett munkavállaló már negatív teszteredményt tud felmutatni, tehát nem küzd akut Covid-betegséggel, és már nem is kell karanténban maradnia, vagyis saját betegsége, illetve járványügyi korlátozás okán nem keresőképtelen. Mégis kérdésessé válhat, hogy vissza tud-e állnia munkába. A poszt-Covid tünetei ugyanis továbbra is jelentősen ronthatják életminőségét, és befolyásolhatják munkavégző képességét.
A poszt-Covid tünetek – akárcsak magának a betegségnek a tünetei – rendkívüli sokfélék lehetnek. Gyakran fordulnak elő a fáradékonyság, a mellkasi fájdalom, a tartós tüdőkárosodás, az ízlelés- és szaglásvesztés, az ízületi panaszok, szív- és érrendszeri problémák, memóriazavarok, bőrtünetek különféle formái. Hogy mely tünetek eredményezhetnek az érintett esetében további keresőképtelenséget, és mely tünetekkel dolgozhat tovább, általános érvénnyel nem mondható meg.
A keresőképességet vagy annak hiányát mindig egy adott munkakörre vetítve lehet csak eldönteni.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) a 41. § a) pontja szerint keresőképtelennek – saját betegsége okán – az minősül, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. E törvény szerint a betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál azon foglalkozás, illetve az a munkakör irányadó, amelyben a biztosított (munkavállaló) a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.
A kapcsolódó rendeleti szabályok [33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről, 1. § a) pont] szerint a keresőképtelenség elbírálásának célja, hogy a betegszabadság, illetőleg táppénz igénybevételéhez megállapítsa és igazolja, hogy a munkavállaló (biztosított) a munkáját betegsége vagy beteg gyermeke ápolása miatt ellátni nem tudja. Ezzel összefüggésben e rendelet előírja, hogy az érintett a keresőképtelenségének elbírálásához köteles az orvost tájékoztatni munkavégzésének (tevékenységének) az egészségi állapotával összefüggő körülményeiről, annak egészségi szempontból lényeges elemeit a betegdokumentációban rögzíteni kell. Vagyis a keresőképtelenség elbírálásánál a munkavállaló köteles minden információt megadni az elbíráló orvosnak ahhoz, hogy döntést tudjon hozni a munkakör követelményeinek és a fennálló tüneteknek az összefüggéseiről, és abban az esetben kiírni a munkavállalót keresőképtelennek, ha a munkavégzés orvosi szempontból nem javasolt.
Ha valaki egyszerre több munkaviszonyban is áll, a döntést hozó orvosnak minden egyes jogviszonyban külön-külön kell elbírálnia az adott munkakör vonatkozásában a keresőképtelenséget, és azt megfelelően adminisztrálnia. A keresőképtelenséget akkor is az arra jogosult orvosnak kell elbírálnia, ha az érintett bármely okból nem jogosult táppénzre (pl. nincs meg a szükséges biztosítási előzménye, vagy kimerítette a táppénzjogosultságát). A keresőképtelenség ugyanis ez esetben is fennállhat, amelynek alapján a munkaviszonyban a munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, vagyis igazoltan van távol a munkahelyétől.
Mindebből az következik, hogy minden esetben egyedi elbírálás eredménye, hogy a poszt-Covid tünetes munkavállaló keresőképesnek fog-e minősülni, vagy nem.
Például ha valakinek a Covid után ízlelés- és szaglásvesztéses tünetei maradtak vissza, az igen sok kellemetlenséggel jár a hétköznapi életben, azonban a legtöbb munkakör betöltésének nem akadálya. Ellenben igencsak elképzelhető, hogy az ilyen szimptómák keresőképtelenséget eredményeznek például vendéglátóiparban vagy oktatási intézményekben dolgozó szakácsok, konyhai kisegítők esetén. A jelentős megterheléssel járó fizikai munkákhoz való visszatérést a szervezet terhelésére jelentkező légzési nehézségek, mellkasi fájdalmak megakadályozhatják egy időre, míg talán ugyanezek a panaszok egy könnyebb, irodai munkát nem tesznek lehetetlenné. A saját betegség okán megállapítható keresőképtelenség tehát az elhúzódó poszt-Covid tünetek alapján akár még sokáig fennállhat a fertőzés elmúlta után is.
Kevésbé közismert, hogy a keresőképtelennek nyilvánított személynek különféle együttműködési kötelezettségei vannak a gyógyulása érdekében. Köteles betartani az orvos utasításait, így különösen a gyógyulását elősegítő, meghatározott idejű ágynyugalomra, valamint a tartózkodási helyről való kijárás korlátozására vonatkozóan. Köteles az elrendelt vizsgálatokon megjelenni, továbbá ha a keresőképtelensége alatt más orvos is kezeli, erről a keresőképtelen állományban tartó orvost tájékoztatni. Vagyis, bár a poszt-Covid szindróma kezelését illetően az orvostudomány még gyerekcipőben jár, az érintett személy nem hanyagolhatja el egészségi állapotát, hanem az előbbiek szerint a lehetőségek mértékéig együtt kell működnie kezelőorvosával az egészségi problémák megoldása érdekében.
Jellemzően előfordul, hogy a poszt-Covid nem csak néhány hétre keseríti meg az ember életét, hanem tartós, vagy akár – a tudomány jelen állása szerint – maradandó károsodásokat okoz a szervezetben. Ilyenkor, amennyiben a tünetek a munkavégzésben is akadályt jelentenek, felmerül az egészségi szempontú munkaköri alkalmasság kérdése.
A munkaköri alkalmassági vizsgálat a jogszabályi definíciója szerint annak megállapítására irányul, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e megfelelni.
A munkaköri alkalmasság és a keresőképesség tehát bizonyos szempontból rokon fogalmak: mindkettő annak felmérésén alapul, hogy a munkavállaló egy adott munkakör betöltésére egészségi szempontból alkalmas-e.
Azonban míg a munkaköri alkalmasság megítélése, a munkavállaló általános egészségi kondíciójának és a munkakör követelményeinek egymásra vetítésének eredménye, a keresőképtelenség jellemzően egy, a munkakörre egyébként egészségileg alkalmas (vagy korlátozásokkal alkalmas) személy rendkívüli módon, átmenetileg jellemző egészségromlása kapcsán állapítható meg.
A munkaköri alkalmasság előzetes, időszakos, illetve soron kívüli foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton dől el. Az előzetes munkaköri alkalmasság vizsgálat minden új munkaviszony esetén, a munkaviszony megkezdését megelőzően kötelező, továbbá egyes esetekben a munkakör, munkahely, munkakörülmények megváltoztatása előtt is. A vonatkozó NM rendelet meghatározza az alkalmassági vizsgálat időszakos ismétlésének szabályait is. Témánk szempontjából a soron kívüli alkalmassági vizsgálatoknak van a legnagyobb jelentőségük.
Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell előírni a munkavállalónak – egyéb esetek mellett – minden olyan esetben, ha egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására, a szakma elsajátítására, illetve gyakorlására. Vagyis ha a munkáltatóban akár a munkavállaló jelzése alapján, akár saját tapasztalatai alapján gyanú ébred arra, hogy a munkavállaló által átélt Covid-betegség még a munkába való visszatérés után is olyan egészségi állapotot eredményezett, mely az előbbiek szerint tartósan akadályát képezheti a munkavégzésnek, úgy a soron kívüli üzemorvosi vizsgálaton való részvételt el kell rendelnie.
A soron kívüli vizsgálat nem mellőzhető legalább 30 napig tartó keresőképtelenség esetén sem, tekintet nélkül a keresőképtelenség okára. Egyes biológiai tényezők hatásának kitett munkavállaló esetén már 10 napos keresőképtelenséget követően is soron kívüli vizsgálatnak van helye. Ez utóbbi rendelkezések is sok, Covid-ot átélt munkavállalót érinthetnek: maga a Covid-betegség is jellemzően 2-3 hét keresőképtelenséggel jár (ideértve az esetlegesen elrendelt hatósági karantén által eredményezett keresőképtelenséget), így könnyen elképzelhető, hogy a munkavállaló akár 1-2 hét súlyosabb poszt-Covid tünettel eléri azt a 30 napos betegállományt, amelynél már kötelező a soron kívüli üzemorvosi vizsgálat, függetlenül az aktuális hogylététől.
(Cikkünket teljes terjedelmében a Humán Tanácsadó szeptemberi számában olvashatják)
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól