NAV gyakorlata a kisebb összegű tartozások végrehajtásánál

A jelenlegi, nem túl kedvező gazdasági helyzetben nem kizárt, hogy nagyobb összegű tartozás keletkezik egyes gazdasági szereplőknél: nem csupán a partnerekkel szemben, hanem az adóhatóságoknál is.

Legjobb példa egy esetlegesen késedelmesen történő befizetés. Itt nem csupán az adóeljárási szabályokra, hanem az annak alapjául szolgáló jegybanki alapkamat mértékére is figyelemmel kell lenni, hiszen késedelmi kamat és pótlék esetében is az Art. a jegybanki alapkamat mértékéhez igazodóan szabályozza a mértéket. 

A hatályos MNB rendelet értelmében 2022. szeptember 28-tól a jegybanki alapkamat mértéke 11,75 százalékról 13 százalékra változott. Az elmúlt 2 év jelentős változást hozott a jegybanki alapkamat mértékében, ez idő alatt 0,6 százalékról emelkedett a jelenlegi 13 százalékos szintre.
Amennyiben tartozás halmozódik fel, vagy átmeneti a fizetési nehézség, akkor a fizetési könnyítések szabályai mellett érdemes áttekinteni az alacsony összegre indított adóvégrehajtás szabályait is.

Irányadó jogszabályok

Az állami adó- és vámhatósági (a továbbiakban: NAV) végrehajtásnál az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.), az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.), az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.), a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.), és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Akr.), szabályaira kell figyelemmel lenni.

2018. január 1-jén hatályba lépett az Ákr., amely a végrehajtásra vonatkozó szabályozok körében úgy rendelkezett, hogy a végrehajtást a NAV foganatosítja, ha törvény másként nem rendelkezik. 
Így az állami adó- és vámhatóság 2018. január 1-jétől általános közigazgatási végrehajtási szervként működik.
Az adótartozások, az adók módjára behajtandó köztartozások és egyéb köztartozások, valamint a meghatározott cselekmények végrehajtását foganatosítja (amennyiben törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik). 
Ez azt jelenti, hogy nem csupán az adók és adók módjára behajtható köztartozások behajtását végzi a NAV, hanem egyéb közigazgatási szervek kintlévőségeinek behajtása érdekében is eljár. 

Ugyancsak 2018. január 1-jétől hatályos az Avt., amely a NAV által foganatosítandó minden végrehajtási eljárás önálló eljárási törvénye lett.
A jogszabályok egymásra épülő rendszere odafigyelést kíván. Az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban az Avt. eltérő rendelkezése hiányában az Air. és az Art. szabályait kell alkalmazni, illetve amennyiben az Avt., az Air. és az Art. nem rendelkeznek eltérően, a Vht. előírásait ezen eljárások során is alkalmazni kell. 
Az adóhatóságnak a végrehajtásra jogosultsága, és egyben kötelezettsége az Avt. 1. § bekezdésében, az Ákr. 134.§ (1) bekezdésében, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerveinek hatásköréről és illetékességéről szóló 485/2015. (XII. 29.) Korm. rendeletben foglalt rendelkezésen alapul.
Az Ákr. értelmében a törvény hatálya alá tartozó hatósági ügyekben a végrehajtást 2018. január 1-jétől - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja (Ákr. 7. §, 9. § és 134. §).
Az általános közigazgatási rendtartás alapján hozott döntésen alapuló végrehajtás szabályairól és az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásáról az Avt. rendelkezik.

Törvényszéki végrehajtás

A törvényszéki végrehajtási feladatokat 2019. január 1-jétől szintén az állami adó- és vámhatóság látja el, illetve a 2020. január 1-jét követően, a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is a NAV foganatosítja. 
Ezért 2020. január 1-jével a törvényszéki végrehajtás, mint feladat kikerül a bíróság szervezetrendszeréből és a törvényszéki végrehajtó, mint jogállás megszűnt.

Alapelvek

Az új adóvégrehajtási törvény két alapelvet tart szem előtt, melyet a NAV-nak egyidőben érvényesíteni és követni kell a végrehajtás során. Egyrészt alapelvi követelmény az ügyfélcentrikusság, másrészt szintén alapelvi elvárás a hatékony és gyors eljárás. 
A NAV ezért kiválaszthatja az adott esetben leghatékonyabb végrehajtási cselekményt, vagy dönthet az eljáró szakember úgy is, hogy egyidejűleg több cselekményt foganatosít. 
Azonban a hatékonyság mérlegelése mellett kiemelt szempont, hogy a végrehajtás alá vont adós rendelkezési joga a szükségeshez mérten a lehető legkisebb mértékben korlátozható.
Kérdésként merül fel, hogy érdemes-e egy általános közigazgatási végrehajtó szervnek nagy vagy nagyobb erőforrást ráfordítani a kisebb összegűnek minősülő végrehajtható összegekkel, azaz mi az a lélektani határ, amelynél maga a végrehajtás nem kerül többe, mint a behajtandó követelés. 
Mivel a végrehajtható összegek jogcíme eltérő és láttuk, jogalapja roppant heterogén lehet, így az alábbi rendelkezéseket érdemes kiemelni.

A végrehajtás szabályai

Az Avt. 21. §-a alapján a végrehajtási eljárást lefolytató NAV a 10 ezer forintot meghaladó, de a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított értékhatárt meg nem haladó, kis összegű követelés esetében - az Európai Uniót megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelés, a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás és a jogi személlyel szemben a büntetőeljárásban kiszabott pénzbírság kivételével - kizárólag hatósági átutalási megbízást és jövedelem-letiltást foganatosít a behajtás érdekében. 
Ezek eredménytelensége esetén a tartozást - alakszerű döntés meghozatala nélkül - ideiglenesen eredménytelen végrehajtással érintett tartozásnak minősítheti és a tartozás végrehajthatóvá válásáig, illetve a végrehajtáshoz való jog elévüléséig ezen a jogcímen tarthatja nyilván. 
Az Avt. 30. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság a tartozás megfizetésére az adóst felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén, továbbá ha a felhívás alkalmazása a körülmények alapján célszerűtlen, a végrehajtást megindítja. 
Az Avt. 30. § (2) bekezdése értelmében a NAV 10 ezer forintot meg nem haladó nettó tartozással rendelkező adós esetében fizetési felhívást küld, további végrehajtási cselekményt - kivéve az Európai Uniót megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelés, a fiatalkorúval szemben kiszabott pénzbüntetés, a jogi személlyel szemben büntetőeljárásban kiszabott pénzbírság és a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás tekintetében - nem foganatosít.
Az Avt. 106. § (1) bekezdése alapján az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetve a tartozás jogosultja a fizetési határidő lejártát, illetve ha a behajtást kérőt jogszabály valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, ennek eredménytelen megtételét követő 30 nap elteltével megkeresi a hatáskörrel rendelkező illetékes önkormányzati adóhatóságot, vagy az állami adó- és vámhatóság által kialakított elektronikus úton a hatáskörrel rendelkező illetékes állami adó- és vámhatóságot a behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot. Törvény ennél alacsonyabb összegű értékhatárt is megállapíthat, de az nem lehet alacsonyabb 5 ezer forintnál.

Az Avt. 106. § (8) bekezdése alapján az adók módjára behajtandó köztartozások esetén a 30. § (2) bekezdés alkalmazásának nincs helye.

Az Avt. 107. §-a szerint pedig a NAV 200 ezer forintot nem meghaladó adók módjára behajtandó köztartozás esetén - a 30. § (1) bekezdése és a 32. § szerinti intézkedéseken túl - kizárólag hatósági átutalási megbízást, illetve jövedelemletiltást foganatosít az adók módjára behajtandó köztartozás behajtása érdekében, ezek eredménytelensége esetén pedig a 113. § (3) bekezdése szerint jár el. 

Ha a 200 ezer forintot nem meghaladó adók módjára behajtandó köztartozás mellett az adóst adótartozás is terheli, az állami adó- és vámhatóság egyéb végrehajtási cselekményeket is foganatosíthat. Ha az eljárás során a jelzálogjog bejegyzését követően egyéb végrehajtási cselekmény foganatosításától eredmény nem várható, az adóhatóság a jelzálogjog fenntartása mellett a 113. § (3) bekezdésében írtak szerint jár el. 

Nem ritka eset, hogy a kamarai tag a kamarai tagdíjakkal kerül elmaradásba. Ennek behajtása kapcsán speciális szabályok érvényesülnek. 

A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34/A. § (5) bekezdése értelmében a kamarai hozzájárulás behajtása érdekében az országos gazdasági kamara akkor is megkeresheti az állami adóhatóságot, ha a tartozás a 10 ezer forintot nem haladja meg, de eléri az 5 ezer forintot. 
A meg nem fizetett kamarai hozzájárulás köztartozás, amelyet az állami adóhatóság adók módjára hajt be. 
Az Avt. 106. §-a kimondja, hogy az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetve a tartozás jogosultja a fizetési határidő lejártát, illetve ha a behajtást kérőt jogszabály valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, ennek eredménytelen megtételét követő 30 nap elteltével megkeresi a hatáskörrel rendelkező illetékes adóhatóságot a behajtás végett, ha a tartozás összege eléri vagy meghaladja a 10 ezer forintot. 
Törvény ennél alacsonyabb összegű értékhatárt is megállapíthat, de az nem lehet alacsonyabb 5 ezer forintnál. Ez utóbbi vonatkozik a kamarai tagdíjra. 

Az Avt. 21. §-a általános szabályokat tartalmaz, amely alól „felmentést ad” az Avt. 104. §-a, így az Avt. 21. §-ában foglalt rendelkezés helyett az Avt. 107. § speciális szabályait szükséges alkalmazni, amely a 200 ezer forintot meg nem haladó – azaz a 10 ezer forint alatti összegeket is ide értve – adók módjára behajtható köztartozások tekintetében kizárólag pénzforgalmi végrehajtást enged foganatosítani az adóhatóság számára. 

Ezen kívül az Avt. 106. § (8) bekezdése kizárja az Avt. 30. § (2) bekezdésben foglalt szabályokat, amely szerint az adóhatóság a 10 ezer forintot meg nem haladó tartozás esetében csak fizetési felhívást küld, további végrehajtási cselekményt foganatosít. 
Ez pontosan azt jelenti, hogy az 5 ezer forint összegű kamarai tagdíj vonatkozásában pénzforgalmi végrehajtásnak helye van. 

Összegzés

A fenti jogszabályhelyek alapján a NAV 10 ezer forintot meg nem haladó tartozás esetén végrehajtási cselekményt nem foganatosíthat, legfeljebb fizetési felhívást, tájékoztatót küldhet. 
Azonban törvény ettől eltérően rendelkezhet, így olyan kivételek esetében, mint az adók módjára behajtható köztartozásnak minősülő kamarai tagdíj, behajtás kérhető és a vonatkozó jogszabályok értelmében akkor is végrehajtható, ha annak összege legalább 5 ezer forint.