Kiskereskedelemben beszerzett alkoholtermék felszolgálása

Anya, csak egy van! A jól ismert vicc mögött rejlő helyzet könnyen előállhat a nagy népszerűségnek örvendő téli vásárok és beülések idején. De megteheti-e a vendéglős, hogy az éppen elfogyott és vendégek által nagyon kedvelt és kért alkoholterméket egy közeli kisboltból hozza, vagyis: beszerezheti a kiskereskedő vagy a vendéglős a szeszesitalt – a szokásostól eltérően – kiskereskedelmi forgalomban is?

A jövedéki termékek kiskereskedelmére a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet mellett a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény előírásait is figyelembe kell venni.
A kiskereskedelmi tevékenység azt jelenti ebben a vonatkozásban, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység keretében jövedéki terméket értékesítenek (forgalmaznak) a végső felhasználónak (ideértve a vendéglátóipari ágazat szereplőit is). A fenti, általános meghatározáson belül különbséget kell tennünk a jövedéki nagykereskedő és a jövedéki kiskereskedő között. Ez utóbbi az, aki/amely a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékeket, mint például bort, sört, alkoholterméket forgalmaz.

Mire figyeljen a vendéglős és a kitelepüléseken jelen levő üzlettulajdonos?

A hatályos jövedéki szabályozás értelmében a szabadforgalomba bocsátott (adózott) jövedéki termékekkel kiskereskedelmi tevékenységet a jövedéki kiskereskedők végezhetnek. Az adózott jövedéki termékek kereskedelmi célú szállítása belföldön szállítólevéllel történhet.
A szállítólevélnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

• a szállító, átadó megnevezését, adószámát, engedélyszámát,
• a jövedéki termék megnevezését, KN-kódját (a csendes bor és dohánygyártmány kivételével), mennyiségi adatait,
• a kiszállítás, átadás telephelyének címét, időpontját (év, hó, nap), célját (így különösen értékesítés, átszállítás másik telephelyre, megsemmisítésre szállítás),
• a szállítás címzettjének vagy az átvevőnek a nevét, címét, nem magánszemély esetén adószámát, és
• adóraktárból történt termék kiszállítás esetén az adóraktári készlettípust és a kiszállítás jogcímkódját, a jövedéki termék fajtakódját, a mennyiségét (alkoholtermék és sör esetében űrtartalom, darabszám és tényleges alkoholtartalom megadásával vagy az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, dohánygyártmány esetében kiszerelési egység és a kiskereskedelmi eladási ár megadásával, egyéb jövedéki termék esetében az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben),
• a címzett engedélyszámát (ha engedélyes).

A jövedéki engedélyes kereskedőnek nyilvántartást kell vezetnie, mely alapján adatszolgáltatást teljesít a NAV_J09 „Adatszolgáltatás a jövedéki engedélyes kereskedő készletváltozásáról” elnevezésű elektronikus nyomtatványon. 

A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket belföldön csak

• adóraktár engedélyesétől (ideértve a megszűnt adóraktárt az engedély hatályvesztését követő 30 napig),
• termékét adóraktárban tároló személytől,
• felhasználói engedélyestől,
• kisüzemi bortermelőtől és
• jövedéki engedélyes kereskedőtől szerezhet be.

Amint látjuk, a lehetséges beszerzési források között nem szerepel kiskereskedő (mondjuk a „sarki közért”), vendéglő és kocsma sem.

Ha az utolsó palack is elfogy

Tegyük fel, hogy egy vendéglőben elfogyott az utolsó palack Egri Bikavér is – még nem volt módjuk új rendelést leadni, és amúgy is várni kell néhány napot az új szállítmányra –, és most léptek be az ajtón azok a törzsvendégek, akik ragaszkodnak ehhez a borfajtához. Mi lenne, ha a sarki élelmiszerboltból szereznék be a hiányzó alkoholterméket? Jó ötlet, de vajon szabályos is?

Egyedi esetben a NAV előzetesen engedélyezheti, hogy a vállalkozó az előzőekben felsoroltaktól eltérő személyektől szerezzen be jövedéki terméket – jelen esetben az Egri Bikavért. 

A beszerzés előtt azonban a jövedéki engedélyesnek kérelmet kell benyújtania az „Egyéb jövedéki szakterületi bejelentések, kérelmek, nyilatkozatok” elnevezésű, NAV_J42 jelű nyomtatványon. A kérelemről a NAV 10 munkanapon belül dönt. Ha a NAV a beszerzést engedélyezi, úgy a döntés a termék beszerzésének feltételeit is tartalmazza.

Miért van szükség erre az engedélyre?

Miért is van/lehet szükség egy ilyen tárgyú kérelem benyújtására, és mit kell értenünk az „egyedi eset” kitételen? A jövedéki törvény alapvetően tiltja a jövedéki kiskereskedők közötti termékértékesítést, hiszen alapelvként határozza meg – ahogyan arról az előzőekben már esett szó –, hogy a kiskereskedő jövedéki terméket kizárólag adóraktárból, jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy importálótól, illetve felhasználói engedélyestől szerezhet be. (Ezen túlmenően lehetősége van más tagállamból – adóraktárból – bejegyzett kereskedői engedély birtokában a keletkező adó- és egyéb adminisztratív kötelezettség teljesítését követően.)

Fontos e szabályok betartása, mivel az egyéb módon beszerzett és készleten tartott jövedéki termékek származásának igazolásául nem fogadja el a jövedéki hatóság a beszerzési bizonylatot.

Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy az adott termék adózás alól kivontnak minősül, így eljárás tárgyát képezheti.

Szerencsére a jogszabály kivételt tesz azokban – a való életben gyakran előforduló –, de lényegében egyedi esetekben, amikor az árukészletét a kereskedő azért adja át más kereskedőnek, mert:

• a teljes árukészletet az új üzemeltető veszi át, a bolt, üzlet értékesítése, bérbeadása esetén;
• a kereskedelmi működést megszüntetik és a termékkészletet más kiskereskedőnek értékesítik;
• az üzemeltető másik gazdasági társaságot alapít, amelybe apportálja a jövedéki termékkészletét;
• az üzemeltető másik gazdasági társasággal egybeolvad, amelybe apportálva a jövedéki termékkészletét, az új tulajdonos birtokába kerül.

A felsorolt esetkörökben a jövedéki árukészlet átadására az adóhatóság értesítése mellett, illetve megfelelően dokumentálva kerülhet sor. Azaz:

• a jövedéki árukészletről tételes és minél pontosabb adatokat tartalmazó leltárívet szükséges készíteni;
• az árukészlet tételes átadás-átvétel napját – két héttel – megelőzően bejelentést kell tenni az üzlet fekvése szerint illetékes NAV Igazgatóságához.

E bejelentés alapján a hatóság tudomást szerez az átruházás tényéről, de annak időpontjában nem szükségszerűen jelenik meg a helyszínen;

• a jövedéki termékek átadás-átvételének tényéről – annak napján – szabályos jegyzőkönyvet kell készíteni, amely bizonyító erővel bír az új tulajdonos vagy üzemeltető által birtokban tartott termékek származását illetően.

Ha a NAV járőrei ebben az időpontban jelen vannak, abban az esetben a jegyzőkönyvet hitelesíteni kötelesek.

Nem szabad az említett bejelentési kötelezettséget félvállról vennie a kereskedőnek, mivel elmulasztása esetén az új tulajdonos vagy üzemeltető nem tudja a termékek származását szabályszerűen igazolni, ezért eljárás indulhat ellene. A nem megfelelően részletes áruleírást tartalmazó leltárív esetén pedig a termék későbbi beazonosítása gondot okozhat, ami miatt a termékek ugyancsak eljárás tárgyát képezhetik. Tudni kell, hogy ha a vállalkozó cégen belül adja át a jövedéki termékkészletét, azaz az átszállításra a saját üzemeltetésben lévő kiskereskedelmi egységei között kerül sor, akkor is szükség van a törvényben meghatározott adattartalmú szállítólevélre.
A bizonylatok körében beszélnünk kell a számlákról is: a jövedéki engedélyes kereskedőnek a jövedéki termék értékesítéséről olyan számlát kell kiállítania, amelyen feltünteti a jövedéki termék KN-kódját és az engedélyének számát.