Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • nemzetközi adózás
  • Tao
  • KATA/KIVA

Ez a tartalom 59 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Kiskereskedelemben beszerzett alkoholtermék felszolgálása

2022. 12. 07.

Anya, csak egy van! A jól ismert vicc mögött rejlő helyzet könnyen előállhat a nagy népszerűségnek örvendő téli vásárok és beülések idején. De megteheti-e a vendéglős, hogy az éppen elfogyott és vendégek által nagyon kedvelt és kért alkoholterméket egy közeli kisboltból hozza, vagyis: beszerezheti a kiskereskedő vagy a vendéglős a szeszesitalt – a szokásostól eltérően – kiskereskedelmi forgalomban is?

A jövedéki termékek kiskereskedelmére a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet mellett a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény előírásait is figyelembe kell venni.
A kiskereskedelmi tevékenység azt jelenti ebben a vonatkozásban, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység keretében jövedéki terméket értékesítenek (forgalmaznak) a végső felhasználónak (ideértve a vendéglátóipari ágazat szereplőit is). A fenti, általános meghatározáson belül különbséget kell tennünk a jövedéki nagykereskedő és a jövedéki kiskereskedő között. Ez utóbbi az, aki/amely a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékeket, mint például bort, sört, alkoholterméket forgalmaz.

Mire figyeljen a vendéglős és a kitelepüléseken jelen levő üzlettulajdonos?

A hatályos jövedéki szabályozás értelmében a szabadforgalomba bocsátott (adózott) jövedéki termékekkel kiskereskedelmi tevékenységet a jövedéki kiskereskedők végezhetnek. Az adózott jövedéki termékek kereskedelmi célú szállítása belföldön szállítólevéllel történhet.
A szállítólevélnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

  • a szállító, átadó megnevezését, adószámát, engedélyszámát,
  • a jövedéki termék megnevezését, KN-kódját (a csendes bor és dohánygyártmány kivételével), mennyiségi adatait,
  • a kiszállítás, átadás telephelyének címét, időpontját (év, hó, nap), célját (így különösen értékesítés, átszállítás másik telephelyre, megsemmisítésre szállítás),
  • a szállítás címzettjének vagy az átvevőnek a nevét, címét, nem magánszemély esetén adószámát, és
  • adóraktárból történt termék kiszállítás esetén az adóraktári készlettípust és a kiszállítás jogcímkódját, a jövedéki termék fajtakódját, a mennyiségét (alkoholtermék és sör esetében űrtartalom, darabszám és tényleges alkoholtartalom megadásával vagy az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben, dohánygyártmány esetében kiszerelési egység és a kiskereskedelmi eladási ár megadásával, egyéb jövedéki termék esetében az adó alapjául szolgáló mennyiségi egységben),
  • a címzett engedélyszámát (ha engedélyes).

A jövedéki engedélyes kereskedőnek nyilvántartást kell vezetnie, mely alapján adatszolgáltatást teljesít a NAV_J09 „Adatszolgáltatás a jövedéki engedélyes kereskedő készletváltozásáról” elnevezésű elektronikus nyomtatványon. 

A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket belföldön csak

  • adóraktár engedélyesétől (ideértve a megszűnt adóraktárt az engedély hatályvesztését követő 30 napig),
  • termékét adóraktárban tároló személytől,
  • felhasználói engedélyestől,
  • kisüzemi bortermelőtől és
  • jövedéki engedélyes kereskedőtől szerezhet be.

Amint látjuk, a lehetséges beszerzési források között nem szerepel kiskereskedő (mondjuk a „sarki közért”), vendéglő és kocsma sem.

Ha az utolsó palack is elfogy

Tegyük fel, hogy egy vendéglőben elfogyott az utolsó palack Egri Bikavér is – még nem volt módjuk új rendelést leadni, és amúgy is várni kell néhány napot az új szállítmányra –, és most léptek be az ajtón azok a törzsvendégek, akik ragaszkodnak ehhez a borfajtához. Mi lenne, ha a sarki élelmiszerboltból szereznék be a hiányzó alkoholterméket? Jó ötlet, de vajon szabályos is?

Egyedi esetben a NAV előzetesen engedélyezheti, hogy a vállalkozó az előzőekben felsoroltaktól eltérő személyektől szerezzen be jövedéki terméket – jelen esetben az Egri Bikavért. 

A beszerzés előtt azonban a jövedéki engedélyesnek kérelmet kell benyújtania az „Egyéb jövedéki szakterületi bejelentések, kérelmek, nyilatkozatok” elnevezésű, NAV_J42 jelű nyomtatványon. A kérelemről a NAV 10 munkanapon belül dönt. Ha a NAV a beszerzést engedélyezi, úgy a döntés a termék beszerzésének feltételeit is tartalmazza.

Miért van szükség erre az engedélyre?

Miért is van/lehet szükség egy ilyen tárgyú kérelem benyújtására, és mit kell értenünk az „egyedi eset” kitételen? A jövedéki törvény alapvetően tiltja a jövedéki kiskereskedők közötti termékértékesítést, hiszen alapelvként határozza meg – ahogyan arról az előzőekben már esett szó –, hogy a kiskereskedő jövedéki terméket kizárólag adóraktárból, jövedéki engedélyes kereskedőtől vagy importálótól, illetve felhasználói engedélyestől szerezhet be. (Ezen túlmenően lehetősége van más tagállamból – adóraktárból – bejegyzett kereskedői engedély birtokában a keletkező adó- és egyéb adminisztratív kötelezettség teljesítését követően.)

Fontos e szabályok betartása, mivel az egyéb módon beszerzett és készleten tartott jövedéki termékek származásának igazolásául nem fogadja el a jövedéki hatóság a beszerzési bizonylatot.

Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy az adott termék adózás alól kivontnak minősül, így eljárás tárgyát képezheti.

Szerencsére a jogszabály kivételt tesz azokban – a való életben gyakran előforduló –, de lényegében egyedi esetekben, amikor az árukészletét a kereskedő azért adja át más kereskedőnek, mert:

  • a teljes árukészletet az új üzemeltető veszi át, a bolt, üzlet értékesítése, bérbeadása esetén;
  • a kereskedelmi működést megszüntetik és a termékkészletet más kiskereskedőnek értékesítik;
  • az üzemeltető másik gazdasági társaságot alapít, amelybe apportálja a jövedéki termékkészletét;
  • az üzemeltető másik gazdasági társasággal egybeolvad, amelybe apportálva a jövedéki termékkészletét, az új tulajdonos birtokába kerül.

A felsorolt esetkörökben a jövedéki árukészlet átadására az adóhatóság értesítése mellett, illetve megfelelően dokumentálva kerülhet sor. Azaz:

  • a jövedéki árukészletről tételes és minél pontosabb adatokat tartalmazó leltárívet szükséges készíteni;
  • az árukészlet tételes átadás-átvétel napját – két héttel – megelőzően bejelentést kell tenni az üzlet fekvése szerint illetékes NAV Igazgatóságához.

E bejelentés alapján a hatóság tudomást szerez az átruházás tényéről, de annak időpontjában nem szükségszerűen jelenik meg a helyszínen;

  • a jövedéki termékek átadás-átvételének tényéről – annak napján – szabályos jegyzőkönyvet kell készíteni, amely bizonyító erővel bír az új tulajdonos vagy üzemeltető által birtokban tartott termékek származását illetően.

Ha a NAV járőrei ebben az időpontban jelen vannak, abban az esetben a jegyzőkönyvet hitelesíteni kötelesek.

Nem szabad az említett bejelentési kötelezettséget félvállról vennie a kereskedőnek, mivel elmulasztása esetén az új tulajdonos vagy üzemeltető nem tudja a termékek származását szabályszerűen igazolni, ezért eljárás indulhat ellene. A nem megfelelően részletes áruleírást tartalmazó leltárív esetén pedig a termék későbbi beazonosítása gondot okozhat, ami miatt a termékek ugyancsak eljárás tárgyát képezhetik. Tudni kell, hogy ha a vállalkozó cégen belül adja át a jövedéki termékkészletét, azaz az átszállításra a saját üzemeltetésben lévő kiskereskedelmi egységei között kerül sor, akkor is szükség van a törvényben meghatározott adattartalmú szállítólevélre.
A bizonylatok körében beszélnünk kell a számlákról is: a jövedéki engedélyes kereskedőnek a jövedéki termék értékesítéséről olyan számlát kell kiállítania, amelyen feltünteti a jövedéki termék KN-kódját és az engedélyének számát.

Sinka Júlia (2022-12-07)