A közösségi távértékesítés

Távértékesítésként hivatkozunk az olyan termékértékesítésekre, amikor határon átnyúlóan történik az értékesítés, és a vevő nem adóalany, vagy olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, aki (amely) nem kötelezett a Közösségen belüli termékbeszerzései után adófizetésre (végső fogyasztó). Ahhoz, hogy távértékesítésről beszélhessünk, szükséges, hogy az értékesítő adóalany vagy a megbízásából más fuvarozza el a terméket a vevő részére.

Távértékesítésnek kell tekinteni azt is, ha a fuvarozás az értékesítő közvetett részvételével valósul meg (pl. alvállalkozó fuvarozza el a terméket). Nem a Közösségen belüli távértékesítésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni abban az esetben, ha az értékesített termék új közlekedési eszköz vagy fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék.

Az Áfa tv. 29. § a) pontja alapján, főszabály szerint Közösségen belüli távértékesítés esetében teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a küldeménykénti megérkezéskor vagy a fuvarozás befejezésekor van.

A termékek Közösségen belüli távértékesítésének teljesítési helye az a tagállam, amelyben a termékek feladása/fuvarozása véget ér. Az értékesítést végzőnek/szolgáltatónak valamennyi olyan tagállamban nyilvántartásba kell vetetnie magát, ahol szolgáltatást nyújt vagy termékeket értékesít. Ha az adózó ezekre az ügyletekre nem alkalmazza az OSS-t, úgy az adókötelezettségeinek teljesítése olyan módon lehetséges, hogy a vevő, megrendelő tagállama szerinti minden egyes nemzeti adóhatósághoz külön-külön bejelentkezik, majd az ottani szabályok szerint az egyes tagállamokban külön bevallásokat nyújt be és külön befizetéseket teljesít.

OSS/IOSS rendszer

A digitális világ egyre változik, így a webáruházaknak is lépést kell tartaniuk a legújabb trendekkel és technológiákkal.

A tévhitekkel ellentétben, más országok meghódítása érdekében nem kell külföldi céget alapítani. Csupán el kell intézni az OSS (One Stop Shop) és az IOSS-rendszer (Import One Stop Shop) regisztrációt.

Az OSS és az IOSS-rendszer alapvetően a Közösség más tagállamában fizetendő hozzáadottértékadó bevallására és megfizetésére szolgál, így például a harmadik országba irányuló termékértékesítések, szolgáltatások, vagy adóalany részére teljesített, adómentes Közösségen belüli termékértékesítés esetén nem alkalmazható.
Az OSS a Közösségen belüli távértékesítések, illetve a szolgáltatásnyújtó letelepedettségétől eltérő tagállamában letelepedett nem áfaalany igénybe vevők részére nyújtott szolgáltatások utáni, míg az IOSS az import-távértékesítések utáni hozzáadottérték-adó bevallására és megfizetésére szolgál.
Az egyablakos rendszer alkalmazása választható. Ebből következően nincs előírt határidő a bejelentkezésre. Azonban, ha az adóalany élt a lehetőséggel és az egyablakos rendszer alkalmazását választotta, úgy annak alkalmazása kötelező minden olyan ügyletre vonatkozóan, amelyre az adott egyablakos rendszer alkalmazható.

Ez a szabályozás lehetővé teszi az adóalanyok számára, hogy egy internetes portál használatával abban a tagállamban vallják be és fizessék meg az (általában) nem a székhelyük szerinti tagállamban fizetendő áfát, amelyben azonosító számot állapítottak meg számukra.

Az OSS-rendszert alkalmazó adóalanyok annak a tagállamnak a számlázási szabályait kötelesek alkalmazni, amelyben az egyablakos rendszerbe bejelentkeztek. Ennek megfelelően, ha a belföldön letelepedett adóalany Közösségen belüli távértékesítéseit és/vagy a más tagállami nem adóalanyoknak nyújtott szolgáltatásait terhelő adófizetési kötelezettségét az egyablakos rendszerben Magyarországon nyilvántartásba vettként teljesíti, akkor ezen ügyletek bizonylatolásakor az Áfa tv. előírásait kell alkalmaznia azzal, hogy a számlán a termék rendeltetési helyének tagállama által az adott termékre megállapított adómértéket, illetve a vevő tagállama szerint az adott szolgáltatásra megállapított adómértéket kell feltüntetnie.

Az egyablakos rendszeren keresztül kizárólag a fizetendő adó rendezésére van lehetőség, az előzetesen felszámított adó levonására ennek keretében nincs mód. Azt az áfavisszatérítési szabályok alkalmazásával vagy a 2465-ös bevallás segítségével lehet megtenni. Arra sincs lehetőség, hogy az adóalany átvezetési kérelmet nyújtson be az egyablakos rendszerben keletkezett adófizetési kötelezettségre.

A 10 000 eurós szabály

A főszabály alól azonban a kisvállalkozások részére nyújtandó egyszerűsítésként kivételeket határozott meg a jogalkotó. Ennek értelmében a Közösségen belüli távértékesítés teljesítési helyének a termék fuvarozásra történő feladásának helye minősül, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:

• az értékesítő adóalany kizárólag egy tagállamban telepedett le gazdasági céllal;
• a Közösségen belüli távértékesítés keretében más tagállambeli végső fogyasztók részére értékesített termékek, valamint más tagállambeli nem adóalany igénybevevők részére távolról is nyújtható szolgáltatás adó nélküli összesített ellenértéke sem a tárgyévben, sem az azt megelőző évben éves szinten nem haladta meg a 10 ezer eurónak megfelelő pénzösszeget.

Az eurót nem alkalmazó tagállamoknak a 10 ezer euró nemzeti pénznemben történő meghatározásához a 2017. december 5-én érvényes EKB átváltási árfolyamot kell alkalmazniuk. Ez Magyarország esetében 313,96 HUF/EUR árfolyamot jelent, vagyis belföldi adóalanyok tekintetében a kerekítésre vonatkozó szabályok figyelembevételével az alkalmazandó értékhatár 3,1 millió forint.

Az alanyi adómentes adóalany által teljesített Közösségen belüli távértékesítésre a magyar áfaszabályokat kell alkalmazni a 10 000 eurós értékhatár átlépéséig – ha az adóalany nem él a választási lehetőséggel –, ebből következően ez az értékesítés adómentes.

Ha az alanyi adómentes adóalany úgy dönt, hogy a Közösségen belüli távértékesítésre a főszabályt alkalmazza, vagy az értékhatár túllépése miatt a főszabályt kell alkalmaznia, úgy tekintettel arra, hogy az ügylet a rendeltetési hely szerinti tagállamban teljesül, továbbá arra, hogy az alanyi adómentesség nem terjed ki a más tagállamban teljesített ügylet(ek)re, a termékértékesítést a teljesítés helye szerinti tagállamban megállapított hozzáadottérték-adó (áfa) terheli. Mivel az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba csak a belföldön teljesített ügyletek tartoznak bele, az előbbiek szerint a Közösség más tagállamában teljesülő értékesítés adó nélküli ellenértékét nem kell figyelembe venni a 12 000 000 forintos értékhatár számításánál.
Az értékhatár számításánál kizárólag a Közösségen belüli távértékesítés és a másik tagállamban letelepedett, illetve lakó- vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalany igénybe vevő részére, távolról is nyújtható szolgáltatás ellenértékének – adó nélkül számított és éves szinten göngyölített – összegét kell figyelembe venni. Ebből következően a Közösségen kívüli, harmadik államba irányuló termékértékesítés (és az ott teljesített szolgáltatásnyújtás) ellenértéke nem számít bele az értékhatárba.
A 10 000 eurós értékhatár átlépését az adat- és változásbejelentésre rendszeresített adatlap (’T101, ’T101E, ’T201, ’T201CSZ, ’T201T, ’T201TSZ) áfanyilatkozatokra vonatkozó lapján kell bejelenteni.

(Cikkünket teljes terjedelmében az Áfa Módszertani Szemle októberi számában olvashatják)