Ez a tartalom 205 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2020. évi módosításának célja az volt, hogy a projektek elszámolási szabályait a gyakorlati igényekhez, illetve a tényleges helyzethez igazítsa. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződésekre vonatkozó keretjellegű előírásai és a számviteli törvénynek a 2020. év előtti, számlázásra épülő bevételelszámolási szabályai különbözőek voltak és ezzel bizonytalanságot okoztak a több üzleti évet átfogóan teljesített szerződésekkel (projektekkel) kapcsolatos bevételek és költségek, ráfordítások számviteli elszámolásában.
A számviteli törvény a projektek egyértelmű számviteli elszámolása érdekében meghatározta az elszámolási egység fogalmát, amely jogilag egy egységet képező, a megrendelővel kötött, a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére vonatkozó szerződés egésze (a szerződés összes részteljesítése, összes teljesítési kötelme együttesen, függetlenül attól, hogy a szerződés egy vagy több részteljesítést, teljesítési kötelmet tartalmaz), illetve ugyanazzal a megrendelővel kötött szerződések egy csoportja, ha:
a) a szerződések csoportjának feltételeit egyetlen csomagban tárgyalták,
b) a szerződések egymással annyira szoros kapcsolatban állnak, hogy valójában egy közös nyereséghányaddal rendelkező egyetlen projekt részeit képezik, és
c) a szerződések egyidejűleg, vagy egymást szorosan követően valósulnak meg.
A szerződés elszámolási egysége fogalmának fontos eleme, hogy a szerződésnek a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére kell irányulnia, tehát egy szerződés akkor felel meg a szerződés elszámolási egysége fogalmának, ha a vevő határozhatja meg a termék vagy szolgáltatás jellemzőit.
A szerződés elszámolási egysége fogalom teljesülésének nem feltétele az, hogy milyen gyakorisággal történik a számlázás, hanem inkább attól függ, hogy a szerződés elszámolási egységére vonatkozó törvényi követelményeket a két fél közötti szerződésben rögzítették-e, illetve miként rögzítették. Tehát, ha például csak a projekt befejezésekor esedékes a számla kibocsátása, akkor is projektekre vonatkozó elszámolási szabályokat kell alkalmazni, ha a szerződés elszámolási egységére vonatkozó előírások teljesülése megállapítható a szerződésből.
A projektek elszámolása kapcsán nagyon fontos különbséget tenni a teljesítési fok és a készültségi fok között, mert meghatározásuknak eltérő céljai vannak.
A számviteli törvény 2020. január 1-jétől történő változása előtt a valódiság, óvatosság és összemérés elveinek érvényesülése sok esetben bizonytalanságot okozott az évek között áthúzódó projektek bevételének, költségeinek, illetve eredményének egyes évekre vonatkozó elszámolásában.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2020. évi módosításának célja az volt, hogy a projektek elszámolási szabályait a gyakorlati igényekhez, illetve a tényleges helyzethez igazítsa. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerződésekre vonatkozó keretjellegű előírásai és a számviteli törvénynek a 2020. év előtti, számlázásra épülő bevételelszámolási szabályai különbözőek voltak és ezzel bizonytalanságot okoztak a több üzleti évet átfogóan teljesített szerződésekkel (projektekkel) kapcsolatos bevételek és költségek, ráfordítások számviteli elszámolásában.
A Ptk. kötelmi jogra vonatkozó fejezete határozza meg a szerződés teljesítésére vonatkozó előírásokat.
Az általános szabályok szerint a szerződésben meghatározott szolgáltatást a tartalmának megfelelően kell teljesíteni, a szolgáltatás minőségének meg kell felelnie a Ptk. jogszabályi előírásainak és a felek szerződésben rögzített elvárásainak is. A teljesítés határidejét a szerződében kell rögzíteni. Ha abban arról nem rendelkeznek, de a szolgáltatásból az egyértelműen megállapítható, akkor azt abban az időpontban kell teljesíteni, ha nem állapítható meg, akkor pedig a teljesítéshez szükséges idő elteltével kell teljesíteni. Idő előtti teljesítésre csak közös megegyezés alapján van lehetőség.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az áfatörvény is másként szabályozza a teljesítést és annak időpontját az adófizetési kötelezettség keletkezése szempontjából, és egyes esetekben speciális szabályokat állapít meg, amelyeknél a számviteli teljesítés, a Ptk. szerinti teljesítés és az áfa szerinti teljesítés nem ugyanaz az időpont.
A projektek számviteli elszámolása a jogszabály módosítása előtt külön nem volt szabályozott a számviteli törvényben. Az általános számviteli elvekből az volt levezethető, hogy projektek esetében a bevétellel még nem ellentételezett költségeket befejezetlen termelésként készletre kell venni. Azonban az általános elvekből sem volt levezethető az, hogyan kell eljárni abban az esetben, ha a megrendelővel kötött szerződés alapján a szállító nem előleget számláz ki, hanem a megállapodás szerinti ütemezésnek megfelelő összeget, mely esetében – akár objektív vagy belső szervezési okokból adódóan és a szerződés megkötésekor fennálló becslési bizonytalanság miatt – a ténylegesen felmerült költségek az esetek többségében nem voltak arányosak a bevétellel, illetve a tényleges teljesítéssel.
Az összemérés elvének az felel meg, ha az árbevétel elszámolásának időszakában könyvelik az előállítás költségeit. A szabályozás hiányosságaiból az következett, hogy elismert teljesítés hiányában nem lehetett elszámolni árbevételt, így a felmerült előállítási költségeket befejezetlen termelésként kellett kimutatni. Vevői teljesítésigazolás hiányában, ha a projekt több éven keresztül tartott, akkor több éven keresztül befejezetlen termelés volt csak kimutatható a számviteli elszámolásokban, a folyamat előrehaladtával növekvő összegben. Az pedig nem volt igaz, hogy nem történt teljesítés, csak éppen azok a feltételek nem álltak fenn, amelyek a bevétel elszámolását lehetővé tették.
Amennyiben a vevő elismerte a kiszámlázott összeget, akkor az a szállítónál teljesítettnek minősült még akkor is, ha a tényleges teljesítés ezzel nem egyezett. Előfordulhatott az is, hogy a szerződésben meghatározott mérföldkőnek megfelelő számlázás ellenére a tényleges teljesítés azt meghaladó volt, de a szállító mégsem bocsáthatott ki számlát, pedig költségei felmerültek. Ez szerencsésebb helyzet volt, hiszen ebben az esetben a számlázott összeghez nem kapcsolódó közvetlen költségeket befejezetlen termelésként mutatták ki.
A számviteli törvény a projektek egyértelmű számviteli elszámolása érdekében meghatározta az elszámolási egység fogalmát, amely jogilag egy egységet képező, a megrendelővel kötött, a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére vonatkozó szerződés egésze (a szerződés összes részteljesítése, összes teljesítési kötelme együttesen, függetlenül attól, hogy a szerződés egy vagy több részteljesítést, teljesítési kötelmet tartalmaz), illetve ugyanazzal a megrendelővel kötött szerződések egy csoportja, ha:
a) a szerződések csoportjának feltételeit egyetlen csomagban tárgyalták,
b) a szerződések egymással annyira szoros kapcsolatban állnak, hogy valójában egy közös nyereséghányaddal rendelkező egyetlen projekt részeit képezik, és
c) a szerződések egyidejűleg, vagy egymást szorosan követően valósulnak meg.
A szerződés elszámolási egysége fogalmának fontos eleme, hogy a szerződésnek a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére kell irányulnia, tehát egy szerződés akkor felel meg a szerződés elszámolási egysége fogalmának, ha a vevő határozhatja meg a termék vagy szolgáltatás jellemzőit.
A szerződés elszámolási egysége fogalom teljesülésének nem feltétele az, hogy milyen gyakorisággal történik a számlázás, hanem inkább attól függ, hogy a szerződés elszámolási egységére vonatkozó törvényi követelményeket a két fél közötti szerződésben rögzítették-e, illetve miként rögzítették. Tehát, ha például csak a projekt befejezésekor esedékes a számla kibocsátása, akkor is projektekre vonatkozó elszámolási szabályokat kell alkalmazni, ha a szerződés elszámolási egységére vonatkozó előírások teljesülése megállapítható a szerződésből.
A projektek elszámolása kapcsán nagyon fontos különbséget tenni a teljesítési fok és a készültségi fok között, mert meghatározásuknak eltérő céljai vannak.
A teljesítési fok a tényleges teljesítésnek a szerződés elszámolási egységére meghatározott mértéke, amely a ténylegesen elvégzett munkáknak az elvégzendő összes munkához viszonyított, a vállalkozás számviteli politikájában meghatározott módszer szerinti arányát fejezi ki. A teljesítési fok meghatározásának lehetséges módszerei:
a) az elvégzett munka felmerült költségeinek a szerződéses munka becsült költségéhez viszonyított aránya;
b) az elvégzett munka műszaki felmérése;
c) a szerződéses munka egy fizikai részének teljesítése.
A vállalkozónak a módszerek közül a legmegbízhatóbb becslésre alkalmas módszert kell kiválasztania. A teljesítési fok bizonylatolását a számviteli törvény külön nem szabályozza, azt a vállalkozónak a számviteli politikájában kell rögzítenie. Ha a feltételek és körülmények változatlanok, és a vállalkozó helyesen választotta meg a teljesítési fok meghatározásának módszerét, akkor egy több éven áthúzódó projekt esetén az egyes üzleti években azonos, illetve közel azonos lesz az árbevétel-arányos nyereség (nyereséghányad), amely a szerződés elszámolási egysége egészének nyereségét tükrözi.
Azaz teljesítési fok alapján minden évben el kell számolni a bevételt, illetve a költségeket.
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól
