Ez a tartalom 1639 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.
Amikor a belföldi – magyar közösségi adószámmal rendelkező – adóalany olyan termékértékesítést hajt végre Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett, ott közösségi adószámmal rendelkező (azaz a saját országában Közösségen belüli beszerzés címén adófizetésre kötelezett) adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére, amely értékesítés következményeként a terméket igazoltan más tagállamba fuvarozzák, juttatják el, akkor az adóalany értékesítése adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek minősül.
Az adómentesség feltétele:
– egyrészt, hogy a vevő más tagállamban közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen,
– másrészt, hogy a termék az értékesítés következményeként – igazoltan – más tagállamba jusson el.
Amennyiben a termékértékesítés teljesítéséhez fuvarozás is szükséges, akkor a termékértékesítés a feladás helyének, a fuvarozás indulási helyének országában teljesített, azaz ott adóztatandó főszabályként. A teljesítés helyének megállapítására azonban összetettebb szabályozás alkalmazandó olyan esetekben, ha a fuvarozás indulási helyétől (a feladástól) a célállomásra való megérkezésig a termék értékesítésére többször kerül sor. Ezeket az ügyleteket nevezzük láncügyleteknek. A láncügyletek tehát azon – termékértékesítésre irányuló – konstrukciók, amikor a termék eladására egynél többször kerül sor, és a terméket közvetlenül a láncban első eladótól az utolsó vevőhöz szállítják.
A láncértékesítések megítélésénél az értékesítések teljesítési helyét egyenként kell megítélni, vagyis, ha „A” értékesít „B”-nek, „B” értékesít „C”-nek, és a termék közvetlenül „A” országból „C” országba kerül, akkor külön kell vizsgálni az „A” és „B” közötti, valamint a „B” és „C” közötti értékesítés teljesítési helyét.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) előírása szerint, ha a fuvarozást az eladó végzi vagy azt saját nevében rendelte meg, vagy a fuvarozást a vevő végzi vagy azt saját nevében rendelte meg, akkor az értékesítés teljesítési helye az indulás helye. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a láncügylet közbenső résztvevője fuvaroz, fuvaroztat, vagyis olyan személy, aki egyszerre két értékesítésben vesz részt. Ez esetben el kell dönteni, hogy a fuvarozást a közbenső adóalany mint vevő, vagy mint eladó végzi, végezteti. Ha mint vevő fuvaroz, fuvaroztat, akkor az általa igénybevett (a felé számlázott) értékesítéshez kapcsolódik a fuvarozás, így ez az értékesítés adózik az indulás helyén, ha pedig mint eladó, akkor az általa teljesített értékesítés adózik ezen a helyen. Törvényi vélelem áll fenn amellett, hogy ha a közbenső vevő („B”) végzi vagy rendeli meg a fuvarozást, akkor mint vevő járt el, tehát az általa igénybevett, a felé teljesített értékesítés kapcsolódik a fuvarozáshoz (adózik a feladási hely alapján). Főszabályként tehát úgy kell tekinteni, hogy az ilyen közbenső tag beszerzéséhez kapcsolódóan történik a fuvarozás, fuvaroztatás. A közbenső szereplő abban az esetben nem minősül vevőként fuvarozónak, fuvaroztatónak, ha bizonyítja, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását eladóként végzi, illetőleg arra másnak eladóként adott megbízást. E rendelkezés szerint a törvényi vélelmet kizárólag az adózó saját maga döntheti meg. Ilyen bizonyíték lehet a felek közti megállapodás tartalma, az adóalany erre utaló, az eladónak tett nyilatkozata, és belföldi adószám használata az ügylet során. A többi szereplő által végzett értékesítés teljesítési helyét aszerint kell meghatározni, hogy a fuvarozást megelőző értékesítésről vagy azt követő értékesítésről van-e szó. A megelőzőnél az indulás helye, a követőknél a rendeltetés helye határozza meg az ügylet teljesítési helyét.
Határozzuk meg egy láncértékesítésben szereplő ügyletek teljesítési helyét, feltételezve, hogy „A” értékesít „B”-nek, „B” értékesít „C”-nek, és a termék közvetlenül „A” országból „C” országba kerül. „A” német adóalany, „B” osztrák adóalany, „C” pedig magyar adóalany.
Amennyiben a terméket „A” fuvarozza vagy fuvaroztatja el „C” részére, úgy az „A” és a „B” közötti termékértékesítés helyét a fuvarozás megkezdésének helye határozza meg, az ezt követő „B” és „C” közötti termékértékesítés teljesítési helye a fuvarozás befejezésének helye lesz.
• „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Németország
• „B” és „C” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Magyarország
Amennyiben a terméket „C” vevő fuvarozza vagy fuvaroztatja el „A” telephelyéről, akkor a „B” és a „C” közötti termékértékesítés teljesítési helyét a fuvarozás megkezdésének helye határozza meg, az ezt megelőző „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helyét pedig szintén az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.
• „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Németország
• „B” és „C” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Németország
Amennyiben a terméket „B” fuvarozza vagy fuvaroztatja el „A”-tól közvetlenül „C”-nek, akkor főszabály szerint „B” vevőként fuvarozza el a terméket, így az „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helyét a feladás helye szerint kell megítélni, és az ezen értékesítést követő „B” és „C” közötti termékértékesítés teljesítési helyét aszerint, ahol a fuvarozás véget ér.
• „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Németország
• „B” és „C” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Magyarország
Amennyiben „B” alátámasztja, hogy a fuvarozás során nem mint beszerző (vevő), hanem mint értékesítő (eladó) lépett fel, akkor a „B” és a „C” közötti termékértékesítés teljesítési helyét a feladási hely szerint kell megállapítani, és az ezt megelőző „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helyét aszerint, hogy a termék a fuvarozás megkezdésekor hol található.
• „A” és „B” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Németország
• „B” és „C” közötti termékértékesítés teljesítési helye: Németország
A főszabály szerint minden adóalanynak be kell jelentkeznie adóalanyként abban a tagállamban, ahol termékértékesítést teljesít. Tekintettel arra, hogy „A” német adóalany termékértékesítésének minden esetben Németország a teljesítési helye, így őt más tagállamban történő bejelentkezési kötelezettség nem terheli. Viszont „B” osztrák adóalanynak vagy Németországban vagy Magyarországon be kell jelentkeznie adóalanyként, attól függően, hogy ki fuvarozza vagy fuvaroztatja a terméket. „B” osztrák adóalany abban az esetben mentesülhet a más tagállamban történő bejelentkezési kötelezettség alól, ha az ügyletben alkalmazható az ún. háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítési szabály.
A háromszögügylet lényege, hogy a „C” tagország adózója, mint beszerző részére a „közbenső vevőként” megjelenő másik tagállamban nyilvántartásba vett „B” adózó végez termékértékesítést úgy, hogy a terméket egy harmadik közösségi országból („A”) szerzi be. A termék azonban nem kerül be a közbenső vevő tagországába, mert azt „A” tagországból közvetlenül „C” tagországába juttatják el. A háromszögügyletnél tehát a tulajdonváltozás nem követi a termék tényleges mozgását. Míg „C” tagország adózója termékbeszerzést valósít meg „B” közbenső vevőtől, „A” tagország adózója pedig termékértékesítést teljesít „B” közbenső vevő részére, addig a közbenső vevő kettős szerepben jelenik meg az ügyletben. Egyrészt termékbeszerzést valósít meg „A” tagország adózójától, másrészt termékértékesítést hajt végre „C” tagország adózója felé. A háromszögügyletre vonatkozó speciális áfa-szabály lényege, hogy „B” ország adózójának (a közbenső vevőnek) nem kell emiatt sem „A”, sem „C” országban adóalanyként bejelentkeznie – annak ellenére, hogy „C” országban értékesít –, hanem az adókötelezettséget helyette „C” teljesíti a saját tagállamában. „B” adózás alóli mentesülésének feltétele, hogy „B” országban az összesítő nyilatkozatban szerepeltesse az ügyletet, jelölve, hogy abban közbenső vevőként járt el, valamint a számlát a számlázásra vonatkozó szabályok szerint állítsa ki, amelyben utaljon arra, hogy az ügylet utáni adókötelezettséget „C” adózó teljesíti.
A háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítési szabály a magyar szabályozás szempontjából tehát akkor alkalmazható,
• ha az eladó („A”), a közbenső vevő („B”) és a végső vevő („C”) az Európai Unió három különböző tagállamában nyilvántartásba vett, adófizetésre kötelezett adóalany;
• ha a háromszögügylet végső vevője („C”) Magyarországon nyilvántartásba vett adóalany;
• ha az ügylet rendeltetési helye a teljesítési hely szabályok alapján Magyarország;
• ha a fuvarozással járó értékesítés az „A” és a „B” közötti ügylet, vagyis ha „A” eladóként vagy „B” vevőként fuvaroz a láncban;
• „B”-nek nincs „C” tagállambeli adószáma, vagy ha van, akkor az ügyletben nem ezen adószáma alatt jár el.
Figyelemmel arra, hogy a fenti feltételek fennállnak (azzal, hogy a „B” szereplőre vonatkozó feltétel fennállását ellenőrizni szükséges), így az ügyletet a háromszögügylet szabályai szerint lehet kezelni.
Fontos azonban megemlíteni, hogy az Áfa tv. háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítő szabályai kizárólag akkor alkalmazhatóak, ha a háromszereplős közösségi láncértékesítésben „C” adóalany, vagyis a végső vevő Magyarországon nyilvántartásba vett adóalany, és az ügylet rendeltetési helye a teljesítési hely szabályok alapján Magyarország. Amennyiben olyan háromszereplős közösségi láncértékesítéssel találkozunk, ahol „C” adóalany, vagyis a végső vevő nem Magyarországon nyilvántartásba vett adóalany, és az ügylet rendeltetési helye a teljesítési hely szabályok alapján nem Magyarország, akkor az ügylet a magyar szabályok szempontjából nem háromszögügylet. Az ügylet legfeljebb abban a tagállamban minősülhet háromszögügyletnek, és így abban a tagállamban kapcsolódhat hozzá egyszerűsítés, amelyik tagállamban „C” adóalany, vagyis a végső vevő adóalany és az ügylet rendeltetési helye a teljesítési hely szabályok alapján „C” tagállam.
Próbálja ki az Adópraxist és a Digitális Adókommentárt két hétig teljesen díjmentesen és győződjön meg azok előnyeiről:
Az email címére elküldtük a megerősítő levelet amivel aktiválhatja a fiókját.
Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunk!
Az Adózási Módszertani Szemle egy gyakorlatias megközelítésű online adószakmai havilap, amely átfogóan követi az adózás világának változásait. Minden nagyobb adónem és több fontos témakör állandó rovatot kapott: Áfa, SZJA, Társasági adó, TB és nyugdíj, járulékok és bérszámfejtés, Kisadók, Helyi adók, Számvitel és adózás összefüggései, Munkaügy és adózás összefüggései.
Az Adópraxis.hu egy folyamatosan frissülő digitális tudástár. Az oldalon megtalálja az aktuális és archív Adózási Módszertani Szemle lapszámokat, kérdéseket tehet fel szakértőinknek, olvashatja az adójogszabályokat és rendeleteket. Korlátlanul használhatja a Digitális Adókommentárt, valamint a szakmai videótárban megtekintheti az aktualitásokra fókuszáló legsikeresebb szakmai napjaink videofelvételeit.
Éves előfizetéséhez az alábbi szolgáltatások járnak még:
Adja meg az email címét, és küldünk egy levelet, amellyel megadhatja új jelszavát.
Tanácsadóink vonalainak foglaltsága esetén ügyfélszolgálatunk fogadja hívását. Szakértőink haladéktalanul, de legkésőbb hat munkaórán belül visszahívják. Szükség esetén ügyfélszolgálati kollégánkkal az Ön számára megfelelő időpontra kérhet visszahívást.
Gyorshírek és magyarázatok az adózási eljárásjog új szabályairól