Szakterületek:

  • személyi jövedelemadó
  • kisadók
  • nonprofit adózás

Ez a tartalom 46 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Magánszemélyek készpénzfizetésének korlátozása

2024. 03. 10.

A készpénzforgalom általában és a gazdaság szereplői közötti készpénzmozgás visszaszorítása kormányzati és nemzetközi szinten is hosszútávú stratégia. Ez a cél a készpénz természete miatt célkeresztbe kerül a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése és megakadályozása miatt, másrészt a készpénzforgalom mögött álló gazdasági események ellenőrizhetősége is alapvető állami érdek.

A gazdaság működtetéséhez az állam, a háztartások és a gazdasági szereplők közötti pénzmozgás elengedhetetlen, azonban bizonyos esetekben a jogalkotó meghatároz olyan eseteket, amelyben korlátozza, vagy épp tiltja a készpénzes fizetést.

Miért minősülhet kockázatosnak a készpénzzel való fizetés?

Egyrészt a bankjegy és a pénzérme az egyedüli olyan pénzforma, amely a birtokunkban lehet harmadik fél bevonása nélkül. Készpénz abban az esetben is elfogadott fizetőeszköz, ha nem áll rendelkezésre az elektronikus úton történő pénzmozgatáshoz szükséges infrastruktúra (ITM, terminál, internet vagy akár elektromos áram).
Másrészt a készpénz törvényes fizetőeszköz, így az eladó vagy szolgáltatást nyújtó nem utasíthatja vissza annak elfogadását, hacsak nincs korlátozó jogszabály esetében.
Harmadrészt a készpénz birtoklása nem kíván megszemélyesítést, biztosítja a személyes adatok titkosságát. A készpénzes tranzakció tiszteletben tartja a magánélethez való jogunkat, védi személyes adatainkat a pénzügyi ügyletek során.
Negyedrészt gyors megoldást jelent, hiszen készpénz átadásával azonnal teljesül a fizetés. Ötödrészt bizonyos szempontból biztonságos, mivel teljesen kizárt esetében a kiberbűnözésnek, digitális csalásnak kitettség.

A pénzmosás elleni célkitűzések

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos bejelentési szabály nem az adótörvények által meghatározott keretben mozog, azonban célja részben átfedi a készpénzes tranzakciók visszaszorítása érdekében hozott szabályokat.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (Pmt.) célja, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tilalmának hatékony érvényesítése érdekében megelőzze és megakadályozza a büntetendő cselekmények elkövetéséből származó pénznek vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dolognak a pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosását, valamint a terrorizmusnak pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékkel bíró dologgal való támogatását.

 
 

E törvény rendelkezései szerinti bejelentési kötelezettség független az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 114. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségtől.

A szolgáltatóknak az általános, illetve szokásos üzleti tevékenysége során tudomására jutott információk, adatok alapján kell a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény tekintetében a Pmt.-ben előírt bejelentési kötelezettséget teljesíteni.

A pénzmosás megtörténtének lehetőségére utaló adatok, tények, körülmények közé sorolt a szokatlan tőkeműveletek mellett a szokatlan és indokolatlan nagy összegű készpénzbevételek megléte. Összességében a készpénzműveletek jellemzően teljesen legálisak. A pénzmosás megtörténtének lehetősége akkor vethető fel, ha e nagyobb összegű bevételek szokatlanok az adott tevékenységnél, illetve, ha egyéb ésszerű indok ezekre nincs.
A szokatlan tőkeműveletek keretén belül a marker lehet, ha a társaság tevékenysége, illetve tőkeműveletei eltérnek a hasonló tevékenységi körrel dolgozó társaságoktól, indokolatlanul alkalmaz készpénzműveleteket, vagy szokatlan üzleteket köt (indokolatlanul vesz igénybe ügynököt, tanulmányokért fizet ki jelentős pénzösszeget, alkalmaz külföldi közvetítőket).

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos bejelentési szabály hatálya kiterjed többek között az árukereskedőre, amennyiben tevékenysége folytatása során hárommillió forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést teljesít vagy fogad el.
Az árukereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltató belső szabályzatának a kereskedelmi hatósághoz történő benyújtásával vállalhatja a törvényi kötelezettségek teljesítését.
A hatóság a szabályzat jóváhagyásával egyidejűleg a szolgáltatót nyilvántartásba veszi.

Magánszemélyek készpénzfizetése

A magánszemélyek esetében más aspektusban kerül jellemzően szóba a készpénzes pénzmozgatás. Azonban folyamatos az a tendencia, hogy a magánszemélyek körében is háttérbe szorulnak a készpénzes kifizetések, a bankjegyekkel történő tranzakciók, szívesen és könnyen használják a pénzügyi szolgáltatók nyújtotta alternatív fizetési lehetőségeket.
Azonban azt is látni kell, hogy esetükben a családon vagy ismeretségi körön belüli készpénzes pénzmozgatás (például zsebpénz, ajándékozás, kölcsön) továbbra is szokásként megjelenik.

A kölcsönök, „gyors segélyek” esetében konkrét készpénzfizetési korlátot nem tartalmaz a hazai jogrend, azonban előfordulhatnak olyan esetek, amelyeknél figyelni kell bizonyos szabályokra.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy a hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amelyet üzletszerűen csak engedéllyel lehet végezni.
Üzletszerű a tevékenység, ha az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
A rendszeresség elsősorban az ügyletek számától és gyakoriságától függ, de a Magyar Nemzeti Bank gyakorlata szerint az eseti jellegű, akár évi legfeljebb egy-két ügyletkötéssel is lehet üzletszerűen végzett a tevékenység, ha a szerződés tartalma egyébként a szolgáltatás rendszeres, folyamatos nyújtására utal.

Magánszemélyek közötti kölcsön

A hatályos jogszabályi környezet nem tiltja a magánszemélyek közötti kölcsönügyletet.
A kölcsönszerződéssel kapcsolatos alapvető követelményeket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi. V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:383-6:389. §-ai szabályozzák. A törvény a kölcsönszerződések körében elsődlegesen a pénzkölcsönt rendezi, melynek központi eleme, hogy a kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.
Tehát fő szabályként a kölcsön kamatköteles (visszterhes), így a szerződésben kifejezetten rendelkezni kell arról, ha szívességi kölcsönről van szó, amely esetén az adós kamatot nem köteles fizetni.

Tudni érdemes, hogy a törvény speciális rendelkezéseket határoz meg a szívességi kölcsönre vonatkozóan.
Ha a felek a kamat mértékéről nem rendelkeztek, de az sem állapítható meg, hogy a kölcsön szívességi jellegű lenne, akkor a pénztartozás általános szabályai az irányadók.
Eszerint a kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal, idegen pénznem esetén pedig az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ha ilyen nincs, akkor a pénzpiaci kamattal [Ptk. 6:47. §]. A magánszemély felek a Ptk.-ban meghatározott kamat mértékétől eltérhetnek, az eltérésnek azonban - az általános érvénytelenségi okokon túl - korlátja van.
A törvény továbbra is lehetővé teszi a túlzott mértékű kamat csökkentését [Ptk. 6:132. §].

Készpénz ajándékozása

A korlát az ajándékozásnál, különösen értve ez alatt a készpénz ajándékot, jelenik meg törvényi szinten. Az ingó ajándékozással történő megszerzésénél az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: Itv.) meghatározott módon ajándékozási illetéket kell fizetni fő szabály szerint.
Ingónak minősül a fizetőeszköz - emellett még az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindaz, ami ingatlannak nem minősülő dolog - [Itv. 102. § (1) bekezdés c) pontja].
Érdekes tény, hogy az Itv. – sőt más adótörvény sem – bontja ki a fizetőeszköz fogalmát a továbbiakban, azonban kifejezetten értjük alatta a készpénzt, bankjegyet vagy pénzérmét, függetlenül attól, hogy mely ország törvényes fizetési eszköze.

A készpénz ajándékozása részben mentesül az illetékkötelezettség alól, hiszen csak akkor esik ajándékozási illeték alá annak ingyenes átadása, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ha okirat kiállítása ugyan nem történt, de a megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 000 forintot meghaladja. A vagyonszerzést be kell jelenteni az adóhatóság felé, az ajándékozásról kiállított okirat keltétől, vagy ha okirat nem készült, az ajándékozás megtörténtét követő 30 napon belül.
Az AVBA jelű adatlap kitöltése nem kötelező, azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a bejelentési kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében készítette el.
Ha önállóan készít nyilatkozatot a megfelelő adattartalommal, vagy egyéb formában tesz bejelentést, a NAV azt is elfogadja.
Minden megajándékozottnak (vagyonszerzőnek) külön adatlapot szükséges kitöltenie.
Szintén fontos, hogy a készpénz ajándékozása kinek történt, milyen kapcsolatban állnak az ajándékozóval.

Mentes az ajándékozási illeték alól:

  • Az az ajándék, amelyet az ajándékozó egyenes ági rokona szerzett meg, ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is. Az egyenes ági rokonság azon természetes személyek között áll fenn, akik közül az egyik a másiktól származik. Felmenő egyenes ági rokonok az elődök, így a szülő, a nagyszülő, a dédszülő, míg lemenő egyenes ági rokonok a gyermek, az unoka, a dédunoka, azaz az utódok. A házasságon kívül született gyermeknek vér szerinti apjával és annak felmenőivel jogilag értékelhető rokoni kapcsolata csak akkor jön létre, ha a családi jogállást teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat vagy utólagos házasságkötés során tett elismerő nyilatkozat, illetőleg jogerős bírói ítélet rendezi.
  • Az az ajándék, amelyet az ajándékozó házastársa, bejegyzett élettársa a házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett meg.
  • Az az ajándék, amelyet az ajándékozó testvére szerzett meg. A testvér az a személy, akinek legalább az egyik szülője vagy örökbefogadója azonos a megajándékozó szülőjével vagy örökbefogadójával. Az illetékmentesség tehát vonatkozik a vér szerinti testvérekre, a féltestvérekre és az örökbefogadáson alapuló testvéri kapcsolatokra is. [Itv. 17. § (1) bekezdés p) és w) pontja]

Az Itv. 91. § (5) bekezdése érdekében a közeli hozzátartozók, házastársak, bejegyzett élettársak, testvérek közötti készpénz ajándékozás illetékmentessége mellett nem terheli bejelentési kötelezettség az ügyletet.

dr. Kovács-Petruska Rita (2024-03-10)

Adózási Módszertani Szemle + Adópraxis előfizetés megrendelése

Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunkat!