Ez a tartalom 1154 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Önnek válogatott legfrissebb tartalmainkat személyes kezdőlapján mindig elérheti.

Gyorskérdések a munkába járás költségtérítéséről

A munkába járás költségtérítésének megítélése számos munkaviszonyban képezi kiemelt érdeklődés tárgyát, különösen a távoli munkavégzés és távmunka újabban egyre többet alkalmazottabb eseteiben. Néhány kiemelt kérdés megválaszolása talán segíthet abban, hogy a munkáltató el tudja dönteni: köteles-e a munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazása költségének megtérítésére.

Változtatható-e munkanapon belül a munkáltató által fizetett költségtérítés módja? 

Tegyük fel, hogy a dolgozó reggel saját gépkocsival érkezik a munkahelyére, de hazafelé már busszal megy, lehet-e reggeli utazásra gépkocsi költségtérítést, a hazafelé útra pedig a busz menetjegyet megtéríteni?

A válasz egyértelműen nem. A napi munkába járás költségeinek megtérítésére a munkáltatónak két lehetősége van. 

Az egyik a közösségi közlekedés költségeinek megtérítése, azaz a bérlettel, menetjeggyel történő utazás elszámolásán alapuló költségtérítés, vagy kilométerenkénti költségek megtérítése függetlenül a magánszemély által választott közlekedési eszköztől. 

A vonatkozó kormányrendelet [39/2010 (II. 26.) Korm. rendelet] a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járást a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazásként definiálja. Ebből az következik, hogy a munkába járás költségtérítése napi elszámolású, napon belül csak egyféle módszer alkalmazható. Ha napon belül a munkavállaló „vegyes” utazási módot választ, célszerű az adott napra kilométer elszámolású költségtérítést adni. 

Alkalmazható az adómentesség veszélyhelyzet időszakában a közigazgatási határon belülről munkába járó munkavállaló részére biztosított legfeljebb 15 forint összegű költségtérítésre?

A munkáltató kötelezettsége, hogy a munkavállalónak azt a költségét megtérítse, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel, ezek közé tartozik a munkába járás költsége is. 

A kormányrendelet a munkába járás költségtérítésének munkáltató számára kötelező minimumát tartalmazza, a munkáltató ennél többet, vagy tágabb értelmezésben is fizethet költségtérítést, számolva az esetleges adókötelezettséggel. 
A kormányrendelet alapján munkába járásnak a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás minősül. A közigazgatási határon belülről történő utazás csak akkor tekinthető munkába járásnak, ha a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították. A veszélyhelyzet időszakára, mint speciális helyzetre tekintettel tehát továbbra sem minősül munkába járásnak a közigazgatási határon belüli utazás.
Veszélyhelyzet időszakában alkalmazható a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CVCIV. törvény (a továbbiakban: Stab-tv.). A Stab-tv. 28. § (2) bekezdése szerint az adó, járulékfizetésre kötelezett vállalkozási tevékenységet folytató jogalanynak nem keletkezik fizetési kötelezettsége a veszélyhelyzet időszaka alatt nyújtott, a veszélyhelyzet következményeinek elhárítása, mérséklése céljából a katasztrófahelyzetben, veszélyhelyzetben lévők számára biztosított szolgáltatás termékátadás esetén, ha azt az adóhatóságnak a tevékenységvégzés napjától számított 60 napon belül, a nyújtott szolgáltatás és az átadott termék megnevezésével, mennyiségének megjelölésével bejelentik. Az adómentesség a juttatásban részesülő munkavállaló és nem munkavállaló magánszemély esetén is alkalmazható. A feltételeknek megfelelően nyújtott szolgáltatás, illetve termékátadás a jogalany vállalkozási, gazdasági tevékenysége körében kifejtett tevékenységnek minősül, így költségei elszámolhatóak [Stab-tv. 28. § (1) bekezdés].

Ha a stabilitási törvény szabályait a munkába járás költségtérítése kormányrendeleten kívüli eseteinek adómentessége érdekében kívánják használni, azt kell megvizsgálni, hogy a juttatásban részesülő személyek a veszélyhelyzettel közvetlenül érintettek-e, és a juttatás alkalmas-e a veszélyhelyzet következményeinek elhárítására, mérséklésére. 

Mobil applikáción keresztül elektronikusan megvásárolt menetjegyet, bérletet számla hiányában hogyan lehet elszámolni?

Sem a vonatkozó kormányrendelet, sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) nem tartalmaz konkrét szabályozást az elszámolás módjára. 

A menetjeggyel, bérlettel való elszámolás történhet a fizikai jegy, bérlet leadásával, a vásárlásról szóló számla bemutatásával, vagy más, az utazást igazoló egyéb dokumentummal.  A telefonos applikációval megvásárolt jegy, bérlet esetén a költségtérítés szempontjából elfogadható dokumentumként a vásárlást igazoló, e-mailben kézhez vett, kinyomtatható igazolás. 

És még egy felmerülő lehetőség….

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről a 39/2010. (II.26.) kormányrendelet a munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés mértékét havonta négy alkalommal a bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékában határozza meg. A költségtérítés mértéke havonta nem haladhatja meg a kormányrendelet 3. § (3) bekezdésében meghatározott azon összeget, melyet a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter évente, minden év január 25-éig a Hivatalos Értesítőben tesz közzé. Adókötelesnek számít az az összeg, amit a munkáltató a jegy árát meg nem haladó összegben térít meg a munkavállalónak, de a havi térítés összesített összege meghaladja a kormányrendeletben meghatározott havi maximumot.

A kormányrendelet a munkáltató hazautazással kapcsolatos költségtérítési kötelezettségét a munkáltató érdekében maximalizálja. 

A munkáltatónak a kifizetett költségtérítéssel akkor sem kell meghaladni 2021-ben a havi 39 730 forintot, ha a munkavállaló hazautazásának költsége ennél magasabb. 

A munkáltató saját elhatározásából dönthet úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által közzétett értékhatárt, és magasabb összegben téríti meg a munkavállaló hazautazását. A hazautazás adómentessége akkor biztosított, ha a térítés összege nem haladja meg a jegy, bérlet árát, vagy az oda-visszaútra számított kilométerenkénti 15 forintot.