Szívesen válaszol az alábbi témákban:

  • vállalkozások adózása
  • adóigazgatási eljárás
  • cégjog, cégügyletek

Munkaruha költségének bérből történő érvényesítése

2024. 07. 10.

Érvényesíthető-e a munkavállalóval szemben a kiadott munkaruha költsége kilépéskor bérből történő levonás vagy kiszámlázás útján? Erre milyen „jó gyakorlat” javasolható?

Az Mt.-ben erre vonatkozóan az alábbi rendelkezések állnak rendelkezésre, ezekből tudjuk a kapcsolódó következtetéseket levonni:
a) A munka törvénykönyvének 51. § (2) bekezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. E rendelkezésből az következik, hogy a munkaruha költsége – figyelemmel arra, hogy az a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel – a munkáltatót terheli, így álláspontunk szerint a munkáltató ennek költségét nem jogosult levonni.
b) A munka törvénykönyvének 179. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Erre a rendelkezésre figyelemmel a munkáltató legfeljebb csak akkor jogosult kára megtérítését követelni a munkavállalótól, ha az átadott munkaruha például megsérült. Önmagában a bontatlan csomagolás hiánya miatt a munkáltató kártérítési igénye nem megalapozott.
c) A munka törvénykönyvének 161. §-a alapján a munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Ebből következően a kollektív szerződésben az okozott kár megtérítését úgy kell szabályozni, hogy azt a munkavállaló a kilépéskor egy összegben megtéríti, illetve írásban hozzájárul ahhoz, hogy azt a munkabéréből levonásba helyezzék.

Összefoglalóan elmondható, hogy az Mt. alapján a munkáltató levonással élhet a munkavállaló munkabéréből a munkavállaló hozzájárulása alapján, a levonásmentes munkabérrészig [Mt. 161. § (2) bek. a) pontja].

Semmis azonban az olyan munkavállalói nyilatkozat, ami előre, a konkrét körülmények és összeg ismerete nélkül ad lehetőséget a munkáltatónak, hogy követelését a bérből levonja. Ezért a munkaruha árának levonására csak olyan munkavállalói beleegyező nyilatkozat alapján van lehetőség, amely pontosan tartalmazza a levonás jogcímét, a levonandó összeget, és amelynek megtétele értelemszerűen megelőzi a levonást. Amennyiben a kérdés szerinti munkaruha-elszámolás e követelményeknek megfelel, nincs akadálya az ellenérték levonásának a munkabérből. Az erről rendelkező belső szabályzat azonban ehhez kevés, még akkor is, ha azt belépéskor – tehát még a konkrét munkaruha-követelés ismerete nélkül – a munkavállaló aláírja. Az működőképes és jogkövető megoldás egy szervezet esetében, amennyiben levonja a munkaruha költéségét a kilépő munkavállaló béréből és arról számlát állít ki? Ilyen esetben szükséges időben arányosítani a munkaruha költségét a levonás során?

A munkaruha a védőruhával ellentétben adható kategória. A munkáltató döntése, hogy a munkavállalók mely csoportjának, milyen feltételekkel és milyen munkaköröknél ad munkaruhát.

A munkaruha-juttatás feltételeit, a kihordási időt célszerű egy szabályzatban rögzíteni. A szabályzatban meg kell nevezni a munkavállalók csoportját, a munkakört, akik munkaruhára jogosultak, továbbá meg kell nevezni a munkaruha típusát, hogy milyen munkaruháról van szó, valamint a kihordási időt, amikor a munkaruha a munkavállaló tulajdonába megy át. Amennyiben a munkaviszony a kihordási idő előtt szűnik meg, akkor a munkavállaló tulajdonába a szabályzatban rögzített időarányos díjfizetés ellenében megy át. A munkavállaló aláírásával igazolja a tudomásulvételt, és ebben az esetben lehet levonni a különbözetet a munkabérből.

Leipán Tibor (2024-07-10)

Adózási Módszertani Szemle + Adópraxis előfizetés megrendelése

Rendelje meg az Adózási Módszertani Szemle és az adopraxis.hu digitális tudástár szolgáltatásunkat!