Osztalék fizetése tárgyi eszközzel

A vállalkozások már túl vannak az éves beszámoló elkészítésén és közzétételén. Azonban az előző évet, vagyis a 2023-as adóévet illetően még viszonylag sok helyen felmerül egy kötelezettség, ez pedig az osztalék fizetése.

Az osztalékfizetés jogalapja az éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg megtartott taggyűlés, ahol a taggyűlés az osztalék kifizetéséről döntött. Ahhoz, hogy osztalékot lehessen fizetni, értelemszerűen nyereséget kell a vállalkozásnak elérnie, mivel a kifizetés a szabad eredménytartalék terhére történik.

Az osztalékfizetésre vonatkozó döntésnek nagyon is megalapozottnak kell lennie, és nemcsak azért mert erre az előző adóév ad kellő megalapozottságot, hanem azért is, mert azóta már eltelt közel fél év, ezért pedig a vállalkozás likviditása esetlegesen el is maradhat az év végi állapottól. Ami nem lehetséges az, hogy a vállalkozás minden esetben képes lenne konzerválni egy korábbi állapotot, mivel a gazdasági események folyamatosan érkeznek, pénzügyi oldalon is befolyással bírva a cég pénzügyi helyzetére.

Amennyiben nincs pénz a kasszában, viszont az osztalékfizetésre mégis sort kellene kerítenie a társaságnak némi tulajdonosi nyomásra, akkor felmerülhet a kérdés, hogy az osztalékfizetés történet-e a megszokottól eltérő módon, azaz a kifizetés történhet-e például tárgyi eszközök átadásával.

Amennyiben igen, akkor leginkább két tárgyi eszköz van célkeresztben, az egyik az ingatlan, a másik pedig a személygépkocsi.

Ha pedig az osztalékot természetben fizetnék ki, azaz tárgyi eszköz átadásával, akkor felmerül a kérdés, hogy az átadandó autó vagy ingatlan után áfát is kell fizetnie a cégnek? Ha ugyanis pénzügyileg lett volna rendezve az osztalék kifizetése, akkor értelemszerűen áfa fel sem merülhetne, ugyanakkor az ingatlan, illetve a személygépkocsi esetében általában felmerül az áfa vonzatának kérdése, amelyet egy átadás során a tárgyi eszközre vonatkozó áfa-szabályok alapján rendezni kell.

Osztalék fizetése pénzügyi rendezéssel

Normál esetben kiindulási pont az, hogy mindig annak az évnek az adójogi szabályait kell figyelembe venni, amikor az osztalék kifizetése ténylegesen megtörténik. Így, amennyiben a 2023-as adóévről van szó, akkor az osztalék kifizetése a 2024-es adóévben történik, azaz az adójogi elszámolásnak a 2024-re vonatkozó szabályok alapján kell megtörténnie.
Az adófizetési kötelezettséget a kifizetőnek kell megállapítania, ugyanakkor a tényleges adókötelezettség a magánszemélyt terheli. Az osztalék adója tehát a magánszemélyt érinti, attól függetlenül, hogy a levonási, bevallási és befizetési kötelezettség a kifizető céget terheli. A 2018. évi LII. törvény 3. § (5) bekezdése visszahivatkozik az 1. § (5) bekezdés c) pontjára, melynek lényege, hogy az adófizetési kötelezettség a magánszemély tekintetében fennáll, tehát a magánszemélytől az szja mellett szochó adót is le kell vonni az osztalék kifizetésekor.

Az osztalék elszámolása

Szja 15% – az osztalék összegéhez igazodóan, amelyet a magánszemélynek fizetnie kell, azaz a kifizetőnek le kell vonnia a számított összeget, amit be is kell vallania, és be is kell fizetnie. Az szja-t illetően csökkentési lehetőség nincs.

Szochó 13% – Szochó-fizetési kötelezettség is létezik (nyugdíjas esetében is) osztalék kifizetésére vonatkozóan. Ugyanakkor érvényesül egy fizetési felső korlát is, amely a mindenkori minimálbér 24-szerese. Ha ezt a magánszemély éves szinten eléri, akkor nincs szochó-fizetési kötelezettség. Ha ezt a magánszemély csak részben éri el, tehát az éves szintű jövedelme nem érné el a minimálbér 24-szeresét, akkor csak a különbözet után keletkezik szochó-fizetési kötelezettség. Viszont ebbe a mentesített körbe (tehát a minimálbér 24 szeresébe) beletartozik minden olyan bevétel a magánszemély oldalán, amely után szja-t kellett levonni. Ilyen lehet pl. a bérbeadás vagy az árfolyamnyereség is. Nem tartoznak bele a mentesített körbe azok az elkülönülten adózó jövedelmek, melyek után a magánszemély kötelezett az adó fizetésére.

Törvényi oldalról irányadó a Szochó törvény (2018. évi LII. törvény a szociális hozzájárulási adóról) 1. § (1), (2), (3) bekezdései, melynek lényege:
 „Szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban: adó) fizetési kötelezettség áll fenn a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem után.”

A minimálbér a 2024- es adóévben 266 800 forint. A szochót illetően a fizetési felső korlát a minimálbér 24-szerese, azaz 6 403 200 forint. A szochó-fizetési kötelezettség 13% az osztalék összegére vetítve. A felső fizetési korlátba pedig a magánszemély minden olyan jövedelme beleszámít, amely után az szja-fizetési kötelezettség fennáll (tehát nemcsak a bruttó bér).  

A kifizetés időpontjától függetlenül a magánszemély tehet egy olyan írásos nyilatkozatot, hogy ha a bruttó bére és valamennyi, az szja-t érintő jövedelmének éves szintű együttes összege eléri vagy meghaladja a 6 403 200 forintot, akkor tőle ebben az esetben nem kell levonni szochót. A nyilatkozat tartalmát a kifizető nem köteles vizsgálni.  Amennyiben nincs nyilatkozat, akkor az éves szintű különbözet számítása alapján a magánszemélyt szochó- adófizetési kötelezettség is terheli, melynek során az előzőekben leírtak szerint kell eljárni.
A szochó esetében is (amennyiben szochó adó levonására kerülne sor), a levonás mellett a kifizető adójogi kötelezettsége a bevallási és befizetési kötelezettség teljesítése is. A kifizetőt minden esetben igazoláskiadási kötelezettség is terheli a magánszemély felé.